Kevés gyűlöltebb ember van e napokban az országban, mint azok a szigetszentmiklósi szülők, akiket két éve, az ügy kipattanása óta úgy ismer mindenki, mint akik a vádak szerint különösen embertelen módon kínozták három kisgyereküket. A közvélemény a múlt keddi ítélethirdetés óta érzékelhetően nem tud napirendre térni a Budapest Környéki Törvényszék elsőfokú ítélete felett, amely „csak” kiskorú veszélyeztetésében mondta ki őket bűnösnek, ráadásul azonnal távozhattak, mert az ezért járó két évet már letöltötték előzetes letartóztatásban. Azóta az interneten egymást érik az igazságszolgáltatást anyázó, a „megmagyarázhatatlan” ítéleten szörnyülködő és minimum felnégyelést követelő kommentek.

A virtuális népharag felelőst követel, aki miatt az állítások szerint saját gyerekeiket erőszakoló, őket patkánnyal és ürülékkel etető szülők (legalábbis ezek voltak a vádiratban) „elsétálhattak”. Nem csoda, hogy az ítélethirdetés óta a bürokrata szokásjogtól merőben szokatlan adok-kapok zajlik a bíróság és az ügyészség között. Miután a bírói tanács elnöke, Szegedi Gyöngyvér az ítélet órákig tartó indoklásában kőkeményen kritizálta a vádhatóság munkáját, csütörtökön Szabó Ferenc, a  Pest megyei főügyész állt ki sebtiben összerántott sajtótájékoztatóra, hogy visszautasítsa az ügyészét ért bírálatot. Másnap reggel a TV2 Mokka című reggeli műsorában a főügyész egyenesen azzal vádolta a bírót, hogy a vád szempontjából fontos dolgokat hallgatott el a zárt tárgyalást követő nyilvános ítélethirdetésen – miközben mellette a kanapén az a tanúként meghallgatott szakértő ücsörgött, aki a bíróság szerint egyáltalán nem nyilatkozhatna a médiában a zárt tárgyaláson elhangzottakról. Mindketten arról beszéltek: továbbra is meggyőződésük, hogy a gyerekeket bántalmazták.

A hvg.hu-nak sikerült az ügyet közelről követő igazságügyi forrásokból több olyan részletet megtudnia, amelyek ha nem is magyarázhatják meg, miért dönthetett így a büntetőbíróság, de mindenképpen új, és így az eredetileg megismert történetet árnyaló információkat jelentenek.

Szabadon távozhattak az ítélethirdetés után a szülők

MTI / Marjai János

„Azért sokkolta a közvéleményt az ítélet, mert a zárt tárgyalás miatt kevesen tudhatták, mi zajlik több mint egy éven keresztül a tárgyalóteremben. A közvélemény csak az előzetes információkat ismerte, főként arról, a vád szerint milyen szörnyűségeket követhettek el a szülők. Utána sokáig csak a hallgatás volt, majd jött az így nagyon enyhének tűnő ítélet” – magyarázta egy büntetőbírósági gyakorlatot jól ismerő forrásunk, aki azt is követte, mi zajlott zárt ajtók mögött. Azt egyébként minden jogász forrásunk utólagosan is indokoltnak tartotta, hogy tavaly januárban már az első tárgyalási napon elrendelte a törvényszék: a három bántalmazott gyerek érdekében zártan tárgyalják a megbotránkoztató részletekben bővelkedő ügyet. A vonatkozó eljárási szabályok miatt ezért utólag sem beszélhetnek (beszélhetnének) a zárt tárgyalás résztvevői arról, hogy mi történt pontosan a tárgyalóteremben.

Túl durva horror a „megcukrozott kaki”

A kiindulópontot jelentő vád lényege az volt, hogy a Pest megyei Szigetszentmiklóson élő családban a szülők szexuálisan és fizikailag is rendszeresen brutálisan bántalmazták három kiskorú gyermeküket, akiket emellett teljesen elhanyagoltak, nem volt ennivalójuk, ruhájuk, alig jártak óvodába és iskolába.

„Ahogy haladt az ügy, pont a vádban szereplő szinte horrorisztikus részletek lettek egyre furcsábbak a bíróságnak: hogy megsütötték a patkányt, és megették, de meséltek olyat is a gyerekek, hogy patkányvért kevertek a tejbegrízbe. De ilyen volt az elhíresült ürülékevés is, ami úgy hangzott el az egyik testvér szájából, hogy az anyja „megcukrozott kakiból készített kókuszgolyót” – mondta az ügy folyamatát ismerő másik forrásunk. „Főleg, hogy más alkalommal viszont teljesen normálisan beszélt ugyanez a testvér arról, hogy szereti a kókuszgolyót, elmesélte, hogy nem otthon készítették, hanem boltban vettek neki, meg hogy szereti a túró rudit is” – tette hozzá.

A szexuális abúzusra vonatkozó vallomásukban is az elviselhetetlenség határát messze átlépő részletek voltak. „Hogy mindennap megerőszakolják őket, sokszor mindkét szülő mindennap. Máskor az apjuk, miközben az anyjuk lefogja őket, illetve mobillal az egészet felveszi. Olyanokat meséltek el, hogy üvegmosót, WC-kefét, de még törött üveget is 'bedugtak' nekik, azzal erőszakolták őket” – sorolta.

Forrásunk szerint nem arról van szó, hogy a bírói tanács ne hitt volna a gyerekeknek, de a bizarr részletek mellett az is hamar látszott, hogy a gyerekek által elmondottak több ponton ütköznek a kétséget kizáróan alátámasztott tényekkel. „Az egyik ilyen, hogy azért nem mentek sokszor iskolába, hogy otthon legyenek az erőszakhoz. Az apa nem is volt otthon, mert dolgozott, az iskola adatai szerint pedig egyáltalán nem is hiányoztak sokat” – mondta. Hogy az ügyésznek ez az utóbbi egyértelmű ellentmondás miért nem tűnhetett fel, arra magyarázat lehet az ítélet indoklásában is szereplő tévedés: egyszerűen elrontotta a hiányzások számítását, mert az iskola ezt a mulasztott tanórák alapján tartja nyilván, de a vádhatóság ezt teljes napoknak vette. Vagyis a legidősebb, most 14 éves fiú 129 hiányzása így 6 órás tanítási nappal számítva alig több mint 20 napra jön ki, ami a több mint három év alatt nem számít rendkívülinek.

Nincs testi nyoma sem a szexuális erőszaknak

Az elmondottak szerinti brutális, rendszeres szexuális kínzásnak szintén nem volt nyoma: információink szerint a kirendelt orvosszakértő egyértelműen arra jutott, hogy ha a gyerekekkel ezek megtörténtek volna, akkor a nemi szervükön, végbélen „súlyos maradványsérüléseknek, hegesedéseknek” kellene lenniük. Ilyet viszont nem talált, szakvéleményében ezért kizárta, hogy anális közösülés történt volna. Ugyancsak nem volt semmilyen külső nyoma annak, amit szintén az egyik testvér állított, hogy leöntötték hipóval. Mivel a szexuális erőszak rögzítése is szerepelt a vallomásukban, a szülők telefonját is megvizsgálták, de nem találtak semmilyen felvételt.

Az igazságügyi pszichológus szakértő, Kitanics Márk azt állapította meg: a gyerekek valóban elszenvedtek verést, és elhanyagolták őket a szüleik, de a szexuális erőszak kizárható. Arra jutott viszont, hogy „színpadias” részek vannak a kicsik vallomásában – mondta a tanácsvezető bíró az ítélet indoklásakor. Forrásunk szerint a viselkedésük alapján az eljárás többi résztvevőjében is ilyen benyomás alakult ki róluk: ellentmondásba keveredtek, ha pedig erre rákérdezett az őket meghallgató személy, akkor „zavarba jöttek”. „Akkor viszont látszott rajtuk a megkönnyebbülés, amikor később bevallották, hogy ’mégsem”, hogy valamiben nem mondtak igazat” – fogalmazott. Olyan is volt, hogy a gyerekek korábban egzakt részletességgel leírt borzalmakról később már azt mondták: „nem emlékszem”, kihátráltak inkább a válasz elől.

Forrásunk szerint az sem stimmelt, hogy ha ennyire embertelen módon kínozták őket, miért nem derült ez ki már korábban, ugyanis a testvéreket megvizsgálta egy klinikai szakpszichológus, miután 2012. január 23-án átmeneti nevelésbe kerültek. „Az idevágó szakmai álláspontok szerint az ennyire súlyos szexuális traumát elszenvedő gyerek önkéntelenül akkor is „beszámol” a vele történtekről, ha a pszichológiai vizsgálat eredetileg másra irányul. Ez a feszültségoldás miatti közléskényszer miatt van, ami valamilyen módon a felszínre hozza a traumát” – magyarázta. Ez az első vizsgálat azonban ebből a szempontból eredménytelenül zárult, pár hónappal később viszont – amikor az abúzus gyanúja miatt visszavitték őket ugyanehhez a szakemberhez – a kicsik már a vádban szereplő szexuális erőszakról beszéltek.

Miért tért el a vádbeszéd a vádirattól?

Kitanics szakvéleményében szerepel egy arány – mondta el Szegedi Gyöngyvér az indoklásában –, miszerint ehhez hasonló ügyeknél 10-ből 3-szor megalapozott az, amit a gyerek állít. Az egyik döntő kérdés az, miért nem derült ki korábban, már az ügyészség által felügyelt nyomozás során, ha tényleg ilyen furcsa, illetve aggályos részletek voltak. Forrásunk erre azt mondta: bármennyire szigorúnak hatott is, még kifejezetten visszafogott volt a bíró, amikor a nyilvános indoklásban az ügyészség munkáját „iratellenesnek”, a nyomozást pedig „hiányosnak” nevezte. A zárt ajtók mögött ugyanis szerinte ennél még jóval komolyabb kritikák is elhangzottak. „Gyakorlatilag a bíróságnak kellett nyomoznia” – jegyezte meg. Ugyanis csak itt, már a bírósági szakaszban kérdeztek ki például olyan tanúkat, akiknek a vallomásaiból jóval árnyaltabb kép kezdett összeállni.

Az ügyészség pont ezt utasítja vissza azóta minden fórumon, az előbbi tévés nyilatkozatban a Pest megyei főügyész azt bizonygatta, mennyire „széleskörű nyomozás” volt, és hogy minden elképzelhető bizonyítékot feltártak. Még oda is szúrt egyet: szerinte, ami bizonyítékot az elsőfokú bíróság kizárt, ahelyett egy „másik ugyanolyat szerzett be”.

Egyik forrásunk szerint viszont semmi nem támasztja alá jobban, hogy a bíró kritikája jogos volt, mint hogy a vádbeszédből – ami a gyakorlatban a vádirat megismétlése a per alatt feltárt bizonyítékokkal körbebástyázva – eltűntek az olyan bizarr bántalmazások, mint a patkányevés. Ezt a változást az ügyészség azzal magyarázta, hogy egyes kultúrákban elfogadott bogarak, rágcsálók fogyasztása, illetve hőkezeléssel fogyaszthatóvá válnak. Koszta János, a Budapest Környéki Törvényszék szóvivője erre annyit mondott a hvg.hu-nak, hogy „ez már a vádirat benyújtása idején is igaz volt, ott mégis felrótta az ügyészség ezt a szülőknek, a vád részét képezte”. Szegedi Gyöngyvér tanácsvezető bíró az ítélet indoklásakor más magyarázatot talált az ügyészség visszakozására: szerinte arról lehet szó, hogy az ügyészben is kétség merült fel menet közben a gyerekek állításait illetően, és ezért módosított az eredeti állításokon.

Meg nem erősített információnk szerint az ügyész még jutalomban is részesült az ügy során, de erről hiába kérdeztük a Pest Megyei Főügyészséget, cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

Objektivitás helyett „elvitték őket az érzelmeik”?

A miértre utólag nehéz választ találni, az ügyet követő, gyerekekkel is találkozó forrásunk szerint – a többi szakmai hiba mellett – az is közrejátszhatott, hogy a valóban nagyon elhanyagolt, rossz sorsú három kisgyerek miatt egyszerűen „elvitték az érzelmeik” az eljárás több résztvevőjét is, holott ezt a szakmai szabályok kizárják. „Ott volt ez a három szegény gyerek, egy erős pszichológus szakvélemény, ami alátámasztotta a bántalmazást, és utána lényegében megálltak a nyomozással” – állította, ez magyarázza, hogy a bíróság előtt kezdtek kiderülni fontos részletek.

Ráadásul ezt az „erős”, vádat alátámasztó szakvéleményt, amire utalt, az az igazságügyi szakértő jegyzi, akit a bíróság kizárt az eljárásból, így megállapításait már nem is vették figyelembe az ítélet meghozatalához. „A kizárás indoka az volt, hogy nem rendelkezik a jogszabályban előírt kompetenciával ennek a feladatnak az elvégzéséhez. Klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, illetve igazságügyi klinikai szakpszichológus szakvizsgával rendelkező szakember készíthetett volna a gyerekekről szakvéleményt a vonatkozó igazságügyi rendelet alapján, az érintett szakértő pedig munka- és szervezeti pszichológus végzettséggel rendelkezik” – mondta Koszta János. A törvényszéki szóvivő szerint ezt követően a bíróság az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézeteknek (ISZKI) egy egész szakértői csoportját rendelte ki, és előírta, hogy a vizsgálatban részt kell vennie gyermekpszichiáternek, illetve pszichológus szakembernek.

A kizárt szakértő ugyanakkor évtizedes tapasztalattal rendelkező és elismert szakembernek számít, kifejezetten hasonló, gyermekek bántalmazása, az ellenük elkövetett szexuális visszaélések miatt indult ügyekben szokott közreműködni. Azonban a hivatalos, Igazságügyi Minisztérium által vezetett szakértői adatbázisban mai napig az szerepel az adatlapján: „szakterülete: munka- és szervezetpszichológia”.

Megszólalt a kizárt szakértő: nem a papír számít

Sikerült elérnünk telefonon a neves igazságügyi szakértőt, aki röviden, csak nevének említése nélkül reagált a felmerült kritikára: kérdésünkre elismerte, hogy valóban munkapszichológus a képesítése, de szerinte a kompetenciákra vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem egyértelmű. „25 éve vagyok szakértő, amikor az lettem, még nem is létezett ez a kategorizálás. Amikor szabályozták a területeket, nem tették egyértelművé, hogy a hasonló, egyéb képzettségű pszichológus pontosan miben működhet közre” – mondta. Azonban szerinte ez azért nem kérdés, mert függetlenül attól, hogy több képesítése közül egyik sem vág egybe pontosan az előírással, nem a papír számít, hanem hogy évtizedek óta gyerekekkel foglalkozik. „Ebben az ügyben is a SOTE Orvostani Intézete rendelt ki, valószínűleg nem véletlenül, egy sor nehéz ügyben voltam már szakértő” – tette hozzá. Az igazságügyi szakértőt felháborítja, hogy „meghurcolták”, mint mondta, emberileg is nagyon megviselték a támadások, amik a szigetszentmiklósi ügy miatt érték.

Az elsőfokú ítéletről, illetve az ennek alapját képező másik szakvéleményről, amely szerint a gyerekeket manipulálhatták, csak annyit mondott: nem tartja elképzelhetőnek, hogy a szexuális erőszaknál „teljes mértékű betanítottság, minden részletre befolyásolás” lett volna. „Ez valahonnan akkor is ered” – jegyezte meg. Ha pedig a gyerekeket valaki befolyásolta, azt „nem csak ő nem vette észre” – tette hozzá.

A „csel” – de miért?

A legfőbb kérdés valóban ez: honnan erednek a gyerekek által elmondottak, miért találnának ki ilyen szörnyű dolgokat a szüleikkel szemben. Úgy tudjuk, hogy miután módosítottak korábbi vallomásukon, a testvérek a „csel” szót használták arra, hogy korábban még erőszakról beszéltek. Az ítélet nyilvános indoklásakor azonban nem hangzott el olyan, amelyből kiderült volna, mi motiválhatta a „csel”-t. Ugyanakkor Szegedi Gyöngyvér ismertette Kitanics szakvéleményének azt a részét is, miszerint a durva szexuális jellegű részleteket „külső személy befolyásolhatta”, érezhető a „manipulatív attitűd”. „Bárki is befolyásolta is a gyerekeket, simán felmerülhetne, hogy felbujtóként hamis vád miatt elővegyék” – jegyezte meg igazságügyi területen dolgozó forrásunk.

A szülők az eljárás során elismerték, hogy elhanyagolták, megverték a gyerekeket, de végig tagadták a szexuális erőszakot. Nagyon szegényen, rossz körülmények közt éltek, tudomásunk szerint négy kisebb gyereküket ezért is nem ők nevelték, már az ügy kirobbanása előtt más családba adták őket.

Ami biztos: súlyosan elhanyagolták a gyerekeket

Az apa – aki meg nem erősített információink szerint azért nőtt fel állami gondozásban, mert az apja megölte az édesanyját – azt vallotta: valóban nem volt ideje a gyerekekre, mert ő dolgozott egyedül a családból, a fizetéséből éltek öten. Azt sem tagadta, hogy ivott, de ilyenkor sem bántotta őket, amit a felesége is megerősített. A férfi a feleségét – akárcsak más, a közvetlen környezetükben élő tanúk – lusta háziasszonynak írta le, aki tényleg nem tartotta rendben a házat, de kitartott amellett, hogy volt ennivalójuk.

Mindketten azt mondták a bíróság előtt, hogy a gyerekek tőlük külön szobában aludtak, saját ágyuk volt, házaséletet mindig csukott ajtó mögött éltek. Szerintük nem igaz, hogy a kicsiknek nem voltak játékaik, mesefilmjeik, de az a bírósági indoklásban is szerepel, hogy horrorfilmeket is néztek, például a Kedvencek temetőjét.

Az egyértelműen kiderült, hogy a gyerekek a vád állításaival ellentétben jártak iskolába, óvodába, ha hiányoztak, arról mindig vittek igazolást. A gyerekeket az asszony kísérte ki a buszmegállóba, ahonnan iskolába indultak, és ott várta őket, azt vallotta, hogy képességeihez mérten tanulni is próbált velük. A bíróság olyan részleteket is ellenőrzött, amikor a két kisebb testvért anyjuk székrekedéses panaszok miatt hordta a Tűzoltó utcai gyermekklinikára. Az asszony nem tagadta, hogy elverte őket többször, amikor „elkapta az ideg”, és beismerte, hogy a házat nem takarította, nem is mosott, ezért is lehettek tetvesek a gyerekek, amit hiába próbált kiirtani. Lusta, „trehány” volt több tanú szerint is, amire magyarázatképpen azt mondta, hogy ő sem látott mást az anyjától.

Ugyanakkor azt mindkét szülő és egy szomszéd is határozottan állította, hogy a gyerekek nem éheztek és soha nem ettek rágcsálót vagy csótányt, az asszony főzött. A lakhatási körülményeiket és így az otthon tartott élelmiszert is rendszeresen ellenőrizte a családvédelmi szolgálat felelőse, aki bejelentés nélkül, vagyis szúrópróbaszerűen érkezett. Nyilván a vádban szereplő hajmeresztő étkezési szokások miatt forrásaink szerint visszatérő kérdés volt minden meghallgatottnál, hogy miket főzött, evett a család. Rántott hús, bundás kenyér, pörkölt, krumplis tészta – átlagos, nem túl drága ételeket sorolt fel erre minden tanú. Arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc étele, az egyik gyerek azt válaszolta: a krémes, míg kisebbik testvére az őt meghallgatónak egyértelműen azt mondta: ő finnyás, kevés ételt szeret.

Információink szerint az egyik közvetlen szomszéd is tanúskodott, és védte a szülőket. Mint vallomásában elmondta, a gyerekek okosak, járnak át hozzá, „elmondták volna”, ha brutálisan bántják őket. Vagy észreveszi, hiszen minden napszakban járt náluk, tényleg elhanyagolt volt a ház és maguk a gyerekek is, de sérülést soha nem látott rajtuk. Úgy tudjuk, ezzel a gyerekek iskolájában tanítók vallomása is egybecsengett: a valóban koszos, büdös és olykor tetves gyerekeken külsérelmi nyomot nem láttak, pedig öltözködés, mosdás közben látták őket meztelenül. Szexuális jellegű kifejezéseket sem használtak, ami abúzusra utalt volna, a szüleikről pedig mindig szeretettel beszéltek, a többi gyerekkel jóban voltak. Az iratokban állítólag még az is szerepel, hogy nem voltak irigyek, amiért rosszabb körülmények közt élnek, bár a nagyfiúnak voltak „vágyteljesítő” hazugságai, például, hogy milyen menő mobiltelefonja lesz. Valamennyiüknek voltak barátaik, a kislány állítólag kifejezetten „cserfes” típus, ezért tartották érthetetlennek, hogy nem árulta volna el korábban, ha ilyen embertelenül bántják.

MTI / Kovács Attila

Mindezek alapján, mivel az elhanyagoltságuk a bíróság indoklása szerint olyan mértékű volt, hogy az már veszélyeztette a fejlődésüket, a kiskorú veszélyeztetésében bűnösnek mondta ki a szülőket a bíróság – mondta a törvényszék szóvivője. Koszta János hozzátette: az első fokon elítélt szülők szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, de a láthatás és a kapcsolattartás kérdésében nem döntött. Így ezekről a gyámhivatalnak kell majd döntenie – vagyis még ezt követően dől el, hogy a jövőben mennyiben lesznek részei – az idén 15., 13., illetve 12. évüket betöltő – gyerekek életének a szülők.

Megkérdeztük erről az apa ügyvédjét, Csics Pétert, de egyelőre nem tudta megmondani, védence kezdeményez-e bármilyen eljárást a gyerekekkel kapcsolatban. Egy bulvárlap a védő nyilatkozata alapján arról írt, hogy szülők akár kártérítési pert is indíthatnának az állam ellen, ha másodfokon is bebizonyosodik, hogy nem követték el saját gyerekeik ellen a vádiratban is szereplő szexuális bűncselekményeket. Csics Péter a hvg.hu-nak viszont már azt mondta: ez még nagyon messze van, korai erről beszélni. Minden a másodfokú, jogerős ítéleten múlik, ami az ügyvéd szerint akár már idén megszülethet.