Ezrével érkeznek Koszovóból Magyarországra, majd mennek tovább Nyugatra a koszovói menekültek. A szerb határ mentén, Szabadka és Palics környékén kiépült infrastruktúra segíti az illegális határátlépést, közvetlenül a magyar oldalon pedig megáll a vonat, amely Berlinig viszi a kilátástalanság elől menekülőket. Szabadkán és Palicsban, valamint Berlinben megnéztük, mi történik a koszovóiakkal, amikor megpróbálnak bejutni az EU-ba, és amikor megérkeznek az ígéret földjére.
Shkelzen 28 éves, van felesége és egy 3 éves kisfia. Koszovói albán, muszlim. Amikor találkoztunk, a hátán egy nagy táskával, babakocsit tolva keresett épp taxit a szabadkai buszpályaudvar előtt. Pristinában született, 2002-ig nem is élt másutt. Akkor azonban kivándorolt Írországba, teljesen legálisan, ahol a hadra fogható külföldi munkaerőt még szívesen látták. Kilenc évet dolgozott végig: bármilyen munkát elvállalt, ládákat pakolt, csapolt, pincérkedett, és közben megtanult angolul. Bár már szülei és testvérei is Írországban éltek, ő 2011-ben felmondta megszerzett ír állampolgárságát, és hazatért Pristinába, hogy családot alapítson, otthon dolgozzon tovább. Lett felesége, gyereke, de visszatekintve úgy gondolja, jobb lett volna Nyugaton maradni.
Mióta hazatért, egyáltalán nem kapott munkát. „Minden a kapcsolatokon múlik”, mondta, és neki nem volt. Legálisan már nem tud visszamenni, ”Koszovó mára börtönné változott”. Csak a zöldhatár jön szóba. Az úti célja még nem tiszta. Shkelzen hallott egy helyről Franciaországban, ahol mindenki angolul beszél, oda mennének. Igazából mindegy, „még Magyarország is jobb, mint Koszovó”, mondta.
Shkelzennek még megvan a pristinai lakása, ha nem tudnak átkelni a határon, akár haza is mehetnek, de nem szeretnének. A férfi szerint Koszovóból mindenki el akar jönni, „Pristina hamarosan kiürül”. Hasonlóan látja egy németül beszélő 50 éves honfitársa is, aki imádja Koszovót, de utálja a politikát: „Kosovo super, schönland, scheisse Politik” ordította nekünk a palicsi főúton.
A koszovóiak páriának számítanak a saját hazájukban: Koszovó 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, amit mára az EU tagállamainak a többsége elfogadott, Szerbia azonban nem. A szerb jogrendszer szerint Koszovó változatlanul Szerbia szerves része, az ott élők pedig szerb állampolgárok. Csak míg Belgrád a területre tényleg igényt tart, a lakossággal nem igen foglalkozik, nem igyekszik nekik például szerb papírokat adni. A helyzetet bonyolítja, hogy a Szerbiára vonatkozó EU-s vízummentesség Koszovóra nem él – azaz, szerb útlevéllel és koszovói lakcímmel nem lehet átkelni a határon, vízumot pedig nem egyszerű szerezni. A szerb-koszovói határ a szerbek szemében csupán adminisztratív határ, a szerb állampolgárok szabadon ki-be járhatnak, ennek megfelelően kifelé sem akadályozza semmi a koszovóiak Szabadka felé áramlását.
A Villa Líra titka
A határon átlépni kívánó koszovóiakat viszonylag kiépült intézményrendszer segíti. Pristinából naponta több közvetlen busz indul Szabadkára, sokszor nem is a buszpályaudvaron, hanem rögtön a határ mellett állnak meg. Onnan őket 10 euróért taxik viszik át Palicsra, a Villa Lírához, a város utolsó panziójához.
Kérdésünkre helyi taxisok elmondták, hogy kockázatos Palicsra szállítani embereket, mert most már a rendőrök civil autókból figyelik az utakat. Bár a koszovóiak többsége érvényes szerb okmányokkal rendelkezik, a taxisok mégis arról számoltak be, hogy akit a szállításukon kapják, annak akár az autóját is elkobozhatják.
| Menekültügy a HVG-ben! |
Nem menekült válság van, hanem a koszovói állam omlott össze – írja a csütörtöki HVG-ben megjelenő esszéjében Melegh Attila szociológus, a Corvinus Egyetem docense. Az országban a fiatalok körében 70 százalékos a munkanélküliség, néhány bánya kivételével egyáltalán nincs munkahely. Ebből csak azért lesz menekültügy, mert a megélhetés reményében elvándorlók számára nincs legális csatorna.
A HVG összeállítást is közöl a menekültügyről, amelyből kiderül, hogy globálisan 50 millió ember kényszerül elhagyni az otthonát, ebből kevesebb, mint félmillióan döngetik az EU kapuit. A menekültek fogadása a frontországokra – Olaszországra, Görögországra – zúdít aránytalanul nagy terhet, a legfőbb befogadók azonban a legfejlettebbek, mint Németország és Svédország. Magyarország elsősorban a koszovóiak tranzitországa, helyszíni tudósítónknak a megszólalók tucatjai mondták azt, hogy hamarosan elindulnak Szabadka felé, bár egyre többen veszik az irányt Horvátországon keresztül is Nyugat-Európába. A kormány a legsötétebb idegenellenes indulatokra játszik rá, amikor „nemzeti konzultációt” indít a kérdésről, szájba rágva a menekültek őrizetbe vételére, fogva tartására, kitoloncolására adandó válaszokat. Orbán Viktor az EU-val akar új frontot nyitni menekültügyben most épp nem gyarmatként, hanem menekülttáborként vizionálva az országot. |
A Villa Lírát helyi pletykák szerint egy albán alvilági figura bérli. A panzió szállás- és találkozóhelyként is szolgál. Az ide érkező családok itt várnak az embercsempészekre, az úgynevezett „sétáltatókra”, akik megmutatják nekik a Magyarországra vezető utat, illetve felkészítik őket az esetleges lebukásra. Helyiektől tudtuk meg, hogy a palicsi rendőrfőnök a Villa Líra közvetlen szomszédja. Bár a szállóhelyet állítólag egyszer már bezáratták, ottlétünkkor zavartalanul működött. Megpróbáltunk bejutni és beszélni a tulajdonossal, illetve az ottani átutazókkal, de az előtérben dohányzó alakon nem jutottunk túl. Mondandónk meghallgatása után egyszerűen csak ajtót nyitott, és annyit mondott: „go”.
A Palicsról induló koszovói albánok gyalogosan teszik meg a határ túl oldalán fekvő Ásotthalom felé vezető utat, amely a röszkei zöldhatár mellett a legkedveltebb útvonal. Akiket a szerb határőrök elkapnak, azoknak pénzbüntetést kell fizetniük, ez a ritkábbik eset. A legtöbb illegális határátlépőt a magyar oldalon dolgozó határőrök, rendőrök vagy mezőőrök érik tetten. Hőkamerák segítségével már távolról ki lehet szúrni minden mozgást. A magyar oldalon elkapottak rögtön menedékkérelmet nyújtanak be, az eljárás ideje alatt azonban szabadon mozoghatnak. Így azonnal vonatra is szállhatnak Kelebiánál, ahonnan naponta több, közvetlenül Berlinig közlekedő járat áll meg az állomáson. (De persze sokan vannak, akik megpróbálnak fuvart szerezni Budapest felé.)
December óta tartó áradat
Shkelzen sorstársai eközben már reggeltől várakoznak Berlin – Moabit negyedében az illetékes tartományi hivatal, LaGeSo (Egészségügyért és szociális ügyekért felelős tartományi hivatal – Landesamt für Gesundheit und Soziales) épülete előtt. Több százan ácsorognak kint a hidegben, az udvaron felállított fűtött sátor is tele van, ahogy az épület földszintjén a váróteremben is sor áll.
Ide érkezik minden menedékkérő, aki először jön Berlinbe, hogy két nap múlva átadják ügyüket a bevándorlás- és menekültügyi szövetségi hivatalnak, ahol benyújthatják menedékkérelmüket. Amilyen lehangoló kívülállóknak ez a hely, olyan sok reményteli arcot látni: mindenki bizakodó, az emberek azt hiszik, egy jobb élet kezdődik ettől a naptól a számukra.
Tavaly december óta főleg koszovóiak állnak ebben a sorban. A hivatal értetlenül áll a fejlemények előtt: “Nem számoltunk ennyi koszovói menedékkérővel,” mondta a hvg.hu-nak Silvia Kostner, a LaGeSo sajtószóvivője. Míg tavaly a volt jugoszláv államból összesen 744-en kértek menedékjogot Németországban, ebből csak decemberben 520-an. Januárra ezek a számok megsokszorozódtak: Németország teljes területén az év első hónapjában 3630 koszovói szerette volna megkapni a menekültstátuszt.
“A menekültek arról számolnak be, hogy hazájukban hatalmas a szegénység, a munkanélküliség, és teljes a kilátástalanság”, mondta Kostner, aki szerint a menedékkérők számának hirtelen megugrása azzal is összefügghet, hogy nemrégiben változtak a harmadik országbeli bevándorlási korlátozások, miután három balkáni államot biztonságossá nyilvánítottak.”
Ez azt jelenti, hogy aki Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából és Montenegróból érkezik, annak már nincs esélye menekültként bejutni az országba, de továbbra is vízumra van szüksége a beutazáshoz. A koszovóiakban az kelt reményt, hogy Koszovó nincs a felsoroltak között (Franciaországban pedig konkrétan felvették a nem biztonságos országok listájára), de hiába, hogy kikáltotta a függetlenségét: a németek a kérelmek 99 százalékát elutasítják. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenkit visszaküldenek, miután hónapokig várakozott kérelmének elbírálására.
Hiábavaló utazás
Az út teljesen hiábavaló, a csempészeknek fizetett hatalmas összegekről nem is beszélve. Csak azok maradhatnak, akiknek az egészségi állapota olyan rossz, hogy nem kelhetnek útra – évente néhány emberről van szó. Bár Koszovó még nem számít biztonságos származási országnak, legfeljebb csak néhány speciális esetben (például, ha romákról vagy melegekről van szó) tudnak politikai üldözöttségre hivatkozni.
“Nincs olyan politikai történés, ami indokolná a hirtelen megugró koszovói menekültek számát”, mondja Bernd Mesovic, a legnagyobb német menekültüggyel foglalkozó szervezet, a Pro Asyl vezetője. A koszovóiak nagy része otthon abban reménykedik, hogy a leggazdagabb uniós országok egyikében munkát találhatnak, de már a menekültkérelem elbírálása alatt kapott zsebpénz is több, mint amit otthon keresnek.
A valóság másképp néz ki: a kérelmeket feldolgozó hivatalok már a szíriai és szerbiai menedékkérők miatt is túlterheltek voltak, a koszovóiak érkezése azonnali változásokat követelt. Mivel a koszovóiak esetében szinte senkinek nem fogadják el a kérelmét, a német Belügyminisztérium – a magyarhoz hasonlóan – felgyorsítaná az átfutási időt, amihez legalább 300 új munkatárs felvételére lenne szükség. Ez azonban még Németországban is irreális, így egy ma érkezett koszovóinak legalább 1-3 hónapot kell várnia, mire kimondják: haza kell térnie.
Bár fokozatosan bővítik a meglévő infrastruktúrát, előfordul, hogy túlzsúfolt tornatermekben, egymás hegyén-hátán alszanak. Létesítettek már menekültszállást az egykori buchenwaldi koncentrációs tábor területén, Schneebergben pedig egy tornateremben egymás mellett szorosan sorakozó ágyakban 254 menedékkérőt szállásoltak el, még az alapvető higiéniai követelményekre sem figyelve. “A LaGeSo-nak minden nap arról kell gondoskodnia, hogy annak a több száz embernek, aki egy nap itt megjelenik, estére fedél legyen a feje fölött, és hozzájusson meleg ételhez,” magyarázta a sokszor abszurd megoldásokat hozó helyzetet Kostner.
Elhibázott Balkán-politika
“A helyzet napról napra változik, de úgy tűnik, a német kormány megpróbál együttműködni az érintett tagállamokkal, hogy ezek előtt a menekültek előtt elzárja az EU-ba vezető utat”, mondta Bernd Mesovic a Pro Asyltől. Ebben Magyarország is szerepet játszik, hiszen a koszovóiak jelentős része a magyar-szerb határon jön lép át az unió területére, a német szövetségi rendőrség 20 főt is küldött a helyi határőrség megsegítésére.
Mint ahogy korábban már többször írtunk róla, a Dublin III egyezmény értelmében a menedékkérőket vissza lehet küldeni abba a tagországba, ahol átlépték az unió határát. A német hivatalok ezzel a lehetőséggel egyre ritkábban élnek, a cél most inkább az, hogy a koszovóiak ne is érkezzenek meg az unió területére, mondta Mesovic, aki szerint a valódi problémát az EU Balkán-politikájában kell keresni, melynek köszönhetően az exjugoszláv államok elszigetelődtek, és ahogy Koszovó is képtelenek gazdaságilag talpra állni.” Az EU-nak végre érdemben kellene foglalkoznia a Balkánnal, és és az ott élő nagyon szegény lakossággal. A szegénységet és a diszkriminációt nem szabad elbagatellizálni, még akkor sem, ha a menekültstátuszt indokló politikai üldözöttség a koszovóiaknál nem áll fenn.”
