A beavatáson túl kell esni. Aki szexuális bűncselekmény miatt kerül be, az különösen kemény tortúra elé néz. Panaszkodni nem érdemes. Igaz, mióta sok mindennel próbálják lekötni a rabok figyelmét, az elítéltek is lehiggadtak – mondta a hvg.hu-nak egy egykori elítélt, aki több korszakot is végigélve 18 évet töltött el a szegedi Csillag börtönben. A büntetés-végrehajtási intézet egyik szakpszichológusa szerint a fiatalok között még kíméletlenebbül működnek a hatalmi viszonyok, mint az idősebbeknél.
„Az előzetes ideje alatt ketten voltunk egy zárkában, a másik elítélt egy többszörösen visszaeső figura volt, aki azonban nem életellenes bűncselekményeket követett el, és kifejezetten azért tettek mellém, hogy megfigyeljen” – mondta a hvg.hu-nak Jusztin Szabolcs, akit az elsőfokú ítélete megszületéséig Békéscsabán és Gyulán tartottak fogva. A cellatárs folyamatosan tájékoztatta a nevelőt arról, amit Jusztinnal beszélgetett, de feladata volt az is, hogy egy esetleges öngyilkossági vagy szökési kísérletet megakadályozzon.
A hét elején kapott nagyobb nyilvánosságot, hogy a székesfehérvári börtönben egy négyfős zárkában fiatalkorú elkövetők folyamatosan bántalmaztak, veréssel orális szexre, majd közösülésre kényszerítettek egy 16 éves, szintén előzetes letartóztatásban lévő fiút. Az elkövetők seprűnyéllel, illetve széklábbal is követtek el nemi erőszakot. Bár először az jelent meg minderről, hogy az egész egy 34 fős zárkában, heteken át zajlott, az eset úgy is megdöbbentő, hogy kiderült, a tortúra néhány napig tartott, és az elkövetőket időközben 4 év hat hónap és 10 év közötti fiatalkorúak börtönében letöltendő, illetve fegyházbüntetésre ítélték.
A szintes őrök szintén rabok
Igyekeztünk olyan riportalanyt találni, aki belülről ismeri a börtönhierarchiát és a benti farkastörvényeket, és a saját bőrén tapasztalta meg, ezek miképp működnek. Jusztin Szabolcsot 22 éves korában ítélték el gyilkosság miatt, 2012-ben szabadult a szegedi Csillagból, ahol majd 18 évet töltött igazán kemény fiúk között. „Amikor bekerültem, a harmadik emeleti C utcában voltak 1996-ban a nem jogerős elítéltek, itt is mindig figyeltek bennünket, újoncokat, hogy nehogy valami gubanc legyen. De nem az őrök, hanem elítéltek: ezen az emeleten voltunk vagy kétszázan, képtelenség lett volna, hogy az őrök mindent figyelemmel kísérjenek. Ezért voltak a szintes őrök, akik szintén rabok voltak. Ők hordták az ételt, osztották a tisztaságit. Ez bizalmi poszt volt, és az ma is” – meséli Szabolcs, aki azért került börtönbe, mert betöréses rablás közben meglepte az otthon tartózkodó házigazda, de ahelyett, hogy lelépett volna, dulakodni kezdett vele, és közben halálosan megsebesítette.
Míg az előzetesben páros zárkában volt vamzerek megfigyelése alatt, a C utcában már hárman laktak egy helyiségben, 8 négyzetméteren. Voltak nagyobb zárkák is, melyekben 8-10-en, illetve 12-15-en voltak. A „lakókat” nem a bűncselekményeik súlyossága (Csillagban többnyire életellenesek vannak), hanem a munkahelyek szerint osztották szét. Szabolcs utólag is úgy érzi, hogy kivételezett helyzetbe került, amikor jogerős ítélete után végleges elhelyezést négyágyas zárkában kapott. „Dzsumpis zárkába is kerülhettem volna, az ilyenekben nem takarítottak, a csikkeket a padlóra dobták” – mondta.
„Pedofilnak bekerülni maga a pokol”
„A börtön egy olyan hely, ahol nem lepődik meg senki semmin” – meséli a most 41 éves férfi, akit amikor bekerült, szintén meg akartak erőszakolni, de ő védekezett. „Az őrök hagyták”, tette hozzá, igaz, szerinte nem is voltak sem fizikálisan, sem mentálisan kiképezve egy ilyen helyzet kezelésére. Látott olyat, amikor két csoport összeugrott egymással, és az őrök tehetetlenül nézték, ahogy az emberek agyonverik egymást. Az erőszak elmondása szerint az első években mindennapos volt, 1998 körül viszont szigorúbb szabályokat vezettek be a zárkarendben is és a munkahelyeken is, aminek köszönhetően az önkényeskedő, zsarnokoskodó rabokat valamelyest visszaszorították.
| „Nem az őrök hibája” |
Egy neve elhallgatását kérő börtönőr kirívónak nevezte a székesfehérvári esetet, elmondása szerint az idősebb elítéltek között nem annyira jellemző a szexuális erőszak, sőt tapasztalata szerint a 95 százalékuk kifejezetten homofób. Működnek a hormonok – ezzel magyarázta, hogy a fiatalkorúak körében sokkal elterjedtebbek az ilyen jellegű bántalmazások. A 16 éves fiút 6 napig verték, de szerinte ez nem a börtönőrök hibája: az adott intézménytől és a létszámtól függően van ellenőrzés, általában óránként vagy 30 percenként, így mindig van olyan időszak, amikor nem látják az őrök, hogy mi történik a cellában. Olyan esettel már találkozott, hogy valakit 2 hétig éheztettek a cellatársai, de mint mondta, előbb vagy utóbb minden kiderül. Volt, hogy napi 100 rabbal dolgoztam – utalt arra, hogy a statisztikák szerint a hazai börtönök átlagosan 140%-kal vannak túlterhelve. |
Köztudomásúan az sem mindegy, hogy ki milyen bűncselekmény miatt kerül be. „Ha valaki nőkkel, idősekkel, főleg gyerekekkel erőszakoskodott, azt sok esetben úgy megerőszakolják vagy megverik, hogy nem ritka az öngyilkossági kísérlet sem. Velük szemben az őrök is könnyebben mutatják meg olykor, hogy ki a főnök. Volt olyan egyszer, hogy az őrök fellógattak egy pedofilt, no, nem úgy, hogy meghaljon, csak éppen annyira, hogy tudja, hány kiló. Ennek persze voltak következményei: eltűntek őrök, meg volt, akinek lecserélődött a vállapja.” Szabolcs szerint ha az ehhez hasonló bűncselekményeket elkövetők „tudják, mit követtek el, akkor hagyják, hogy átessenek a tortúrán, aztán békén hagyják őket. Ha nem tudják, akkor onnantól kezdve megy a nyírás”.
Vagyis: csicskáztatás, megrugdosás, „ha pedig elmegy feljelentgetni, akkor neki annyi, onnantól kezdve nincs kegyelem”. Ha valakinek „nincs ilyen kegyetlenkedő bűncselekménye”, akkor simán betagozódik. A férfiak egymással szembeni erőszakos cselekménye (pl. kocsmai verekedés) közben megtörtént emberölés viszont nem ilyen súllyal esik a latba, hiszen a Csillagban a legtöbben emiatt ülnek.
Amikor becsukódik a zárkaajtó
Jusztin szerint amikor lement az esti váltás, és becsukódott a zárka ajtaja, onnantól kezdve a „cellákban az történt, ami történt”. Ilyenkor ugyanis lekerült a harmadik emeletről a kulcs: ha valaki riaszt is, mire felértek volna a zárkához, addigra már semmit nem lehet megtudni. Ilyenkor, ha látnak is verésnyomot, a sértett is arra fogja, hogy leesett az ágyról, „mert a kakukktojások rosszul járnak”. De ha készül is látlelet, az esetet akkor sem lehet felgöngyölíteni. Nem tudják, hogy kit vádoljanak, és azt sem, hogy pontosan mikor történtek az események. „Azok jártak jobban, akik hagyták, mert a sebek begyógyulnak, de ha valaki jelentett, akkor az atrocitások folytatódtak, akár tettlegesen, akár verbálisan. Abba bele lehet nyomorodni” – mondta Szabolcs, aki szerint százból ha egy került a katonai ügyészség, majd a bíróság elé.
Jusztin úgy véli, raboskodása alatt sok múlt a parancsnok személyén is, és hogy érezhetően kezdett kialakulni egy olyan szemlélet, amely az elítéltek és a másik oldal közötti párbeszédet segítette. „Azt, hogy együttműködő-e az elítélt, azt ő maga dönti el, de ettől függhetett a sorsa, és hogy a szabadulás után hogyan tud beilleszkedni.” Amikor Jusztin kijött, akkor már nagyon sok minden volt, hogy lekössék a rabokat: informatikai szoba, börtönszínház stb., amitől higgadtabbak lettek az elítéltek, és könnyebb volt visszajönni a szabad életbe.
A 41 éves Szabolcsnak a legfontosabb mégis az volt, hogy a családja végig kitartott mellette, pedig a fiú bűntette a szülőket is padlóra vitte. Édesapja egy külföldi vállalkozás vezetője volt, amikor a fia ügye kitudódott, azonnal elbocsátották, édesanyja pedig képviselő-jelöltként indult volna a helyi választásokon, de emiatt habozás nélkül visszalépett. Akkor még nem voltak rá hatással, örült, hogy fiatalon kiszabadult otthonról. Ma már mindent megbánt, sajnos későn. Hat évvel a gyilkosság után az áldozat felesége megbocsátott Szabolcsnak, egy újságíró közvetített a család és az elkövető között. „Azért ha a sebek be is hegednek, ha ránézek a családomra, mindig eszedbe jut, hogy mit követtem el velük szemben is. A Csillagban töltött évek sem múlnak el nyomtalanul, még ha meg is keményedik az ember.”
Kisebb szívatások hónapokon át folyhatnak
A székesfehérvári intézményben történtek szélsőséges és kirívó példának számítanak, évente mindössze néhány hasonló súlyosságú eset történik a hazai börtönökben, mondta a hvg.hu-nak Pekáry László, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön szakpszichológusa a brutális módon bántalmazott és megerőszakolt 16 éves fiú esete kapcsán. Elmondása szerint kisebb erőszakos cselekmények akár hónapokig is elhúzódhatnak anélkül, hogy a börtön személyzete észrevenné, de a kirívóan durva esetek legalább 90 százalékát fel lehet göngyölíteni a kamerafelvételek visszanézésével, az elítéltek meghallgatásával. A vamzereket, vagyis azokat az informátorokat, akik jelentik az ilyen eseteket, a későbbi verbális vagy fizikai megtorlásoktól próbálják megvédeni úgy, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik, többször ellenőrzik őket.
A büntetés-végrehajtási intézetek munkáját nagyban nehezíti, érvelt Pekáry, hogy átlagosan 140 százalékos a telítettség, de nem ritka a 200 százalékosan telített intézet sem. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a 1-2 fős cellákban 3-4 fő, a 4-6 fős zárkákban pedig akár 8-10 elítélt is összezsúfolódhat. Egy körletfelügyelőre így 40-60 vagy 80-100 rab felügyelete és ellenőrzése jut, illetve ennyi embernek kell a napi életét megszervezni, irányítani.
A balassagyarmati intézményben két pszichológus foglalkozik 530 elítélttel, az uniós átlag 50-100, Hollandiában vagy Belgiumban pedig 20-30. Az összezártságból fakadó stressz és feszültség mellett a túlzsúfoltság is nagyban növeli a különböző erőszakos bántalmazások esélyét, és a rabokat is nehezebb felügyelni ilyen arányok mellett. „Lehet okosan csinálni”, válaszolta arra a kérdésünkre, hogyan fordulhatott elő, hogy a fiatal fiúval 6 napon keresztül erőszakoskodhattak észrevétlenül a cellatársai. A napi rutin ismeretében könnyű találni 20-30 percet, amikor kevesebb az esély a lebukásra és a bántalmazók azt is tudják, hogyan lehet valakit úgy megverni, hogy az ne látszódjon a ruházat alatt, tette hozzá. Ha a felügyelet tudomást szerez egy bántalmazásról, akkor elkülönítik az eseményben részt vevőket – az áldozatot az elkövető(k)től –, és fegyelmi eljárást indítanak az elkövetők ellen, illetve büntetőfeljelentést tesznek. Az elkövetők drágán fizetnek, elveszítik a kedvezményes szabadulás lehetőségét, sőt tettükért újabb börtönéveket kaphatnak.
A csordaszellem, a valahová tartozás vágya itt is működik, magyarázta a pszichológus. Ha egy klikkhez akarsz tartozni, akkor nem teheted meg, hogy kimaradsz, sőt a csoport tagjai sokszor túl is licitálják a hangadót az áldozat kínzásában és sanyargatásában. Az önvédelem is szerepet játszik, senki sem akar áldozattá válni, így inkább eleget tesznek az elvárásoknak. Véleménye szerint a székesfehérvári esetnél semmiképp nem a szexuális motiváció volt a meghatározó, szerinte a fiatalok között – az elkövetők 18, 17, illetve 15 évesek volt – sokkal kíméletlenebbül működnek a hatalmi viszonyok, mint az idősebb korú elítéltek között.
