Orbán szerint Magyarország műveleti terület, az USA nyomás alá akarja helyezni az országot – ugyanakkor a kormány a lobbistáival ugyanazokért a célokért és eszközökkel küzd, mint az USA, csak nem tart róla előadást. A századvéges lobbi amúgy másfél milliárd forintot is felemészt.
"Nigéria és Ukrajna nem puszta figyelmeztető esetek – az egész nemzetközi közösséget riadóztató jelzések. A Balkántól a Fekete-tengerig és a Bengáli-öbölig a korrupció országokat tesz védtelenné a direkt belső fenyegetésekkel és külső manipulációkkal szemben. Tudatában vagyunk ezen fenyegetéseknek, és külképviseleteink Kelet- és Közép-Európa kéttucat országában akcióterveket vázolnak fel, hogy támogassák a fogadó országok antikorrupciós harcát, és reformjait, és együtt is működjenek velük.
A korrupció nemcsak az amerikai értékekkel száll szembe, hanem az amerikai érdekekkel is. Kezeletlenül a korrupció messzi országokból is súlyosan kihathat az amerikai belbiztonságra. És még csak most kezdtünk szembenézni a korrupciós destabilizáló hatásának komolyságával. Nem ismerek egy olyan, biztonságra szakosodott szervezetet sem, amely szisztematikusan vizsgálja ezeket a hatásokat időről időre, ami annak a jele, mennyire észrevehetetlen és alattomos ellenség maradt a korrupció."
Ezt a szöveget, pontosabban az ezeket a részleteket is tartalmazó, Sarah Sewall államtitkár elmondott felszólalását december 9-én, a korrupciellenes világnapon adta közre az amerikai külügyminisztérium. Orbán Viktor csak napokkal később értesült róla, hisz az Origónak december 16-án kommentálta a szöveget: Nincsen rendjén, hogy „nyilvános előadásokból kell tudomást szereznie kormányoknak arról, hogy akcióterveket hajtanak végre nemzetközi pénzből oly módon, hogy nyomás alá próbálják helyezni ezeket a kormányokat a saját országuk területén szervezett civil társadalmi akciókkal”. Orbán ennek alapján jelentette ki, hogy mostantól Magyarország műveleti területté vált.
Konstruktív perlés
Holott a szövegből egyértelműnek látszik, hogy az USA együttműködést és támogatást ajánl a partner országoknak, bár kétségtelen, a szöveg kitér a civil szervezetek támogatására is. ("Támogatunk civil szerveződéseket, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányaikra, hogy megelőzzék a korrupciót, illetve hogy harcoljanak ellene. Példának okáért Csehországban 20 antikorrupciós területen tevékenykedő civil szervezet állt össze egy nagy antikorrupciós koalícióba, amelyet részben az amerikai nagykövetség finanszírozott". A dokumnetumból az is kiderül, hogy legalább 600 millió dollárt szán évente arra az USA, hogy bővítse a külföldi kormányok kapacitását a korrupció elleni harcban, "főként a bűnüldöző szervezetek megerősítése által".
Az, hogy Magyarország mennyire mutatja ki partneri hajlandóságát, nem egyszerű megítélni. Szavakban mindig hangoztattuk együttműködésünket (Orbán most is elmondta: „Ha valaki együtt akar működni Magyarország vagy Közép-Európa bármely kormányával bármely jó cél érdekében, akkor mi arra nyitottak vagyunk"), ugyanakkor pl. a fecni-ügy és kezelése kételyeket ébreszthetett, mint ahogy a készülő amerikaiak elleni tiltólista vagy Andre Goodfriend ügyvivő bepereltetése sem a kostruktív kezelés jele.
A Dunakeszi Kinizsi Diplomatái és az irritáló Századvég
Nyilván nem segít a helyzeten, hogy a Külügyminisztériumban folyamatosak a személycserék, az átszervezések, egyre több volt labdarúgó vagy sporthoz közeli szakember kerül a Szijjártó Péter keze alá, a tapasztalt gárdának pedig lényegében mennie kellett – ezért sem voltak képesek előre jelezni és kezelni például a kitiltási ügy vagy Orbán Oroszország-politikájának a nemzetközi visszhangját, illetve következményeit. Új amerikai frontot is kellett nyitni a Századvég vezetésével – az amerikai lobbicégekkel megerősített offenzíva négy év alatt 1,4 milliárd forintot emészt fel.
Ez speciel ugyanolyan kormánytevékenység, mint amit Orbán Viktor kifogásol ("nem kell bennünket nyomás alá helyezni, nem kell pénzt elkölteni a hátunk mögött, nem kell ellenünk szervezni semmit, hiszen mi a józan ész talaján állunk, és minden jó cél érdekében mindenkivel szívesen működünk együtt”) – a Huffington Post által közreadott megbízási szerződésből kiderül, hogy a négyéves lobbitevékenység első három hónapja után be kell indulnia az érdekérvényesítés és az érdekképviselet folyamatának. Pedig ilyet Magyarország aligha tehetne az orbáni értékrendszer szerint, hiszen "Magyarországon is inkább a sunyiság, a ravaszkodás, a diplomáciai ügyeskedés irritálja az embereket, mert ha valaki akar tőlünk valamit, akkor mondja meg egyenesen, a magyar ember ehhez van szokva, ezt kedveli, szereti tudni, hogy tiszta a víz a pohárban”.
Mit mond a nemzetözi jog?
Egy nemzetközi jogász szerint ennek az ügynek alig van nemzetközi jogi relevanciája. Egyelőre inkább kommunikációs csata folyik, amúgy az USA nem képes nemzetközi jogilag megítélhető beavatkozásra, hisz az akkor állna elő, ha közvetlenül beavatkozna a magyar jogrendbe, a magyar belügyekbe. De az USA folyamatosan azt mondja a kitiltási ügy (amely amerikai beutazási ügy) kapcsán, hogy nem szól bele Magyarország belügyeibe. A felek pedig egymásra mutogatnak.
Orbán Viktor megszólalásai viszont azért nem szerencsések, mert könnyen félreérthetőek, és ez a kommunikációs hiba vezethet aztán oda, hogy ellenzéki erők vagy például McCain szenátor egyelnőségjelet raknak Putyin és Orbán közé, és újfasiszta diktátornak nevezik a magyar miniszterelnököt.
