Martonyi János előadásán Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke mondott köszöntőt. Felsorolta, hogy Martonyi János 1967-ben diplomázott Szegeden a József Attila Tudományegyetem, tanult Londonban, Hágában, jogtanácsos volt Brüsszelben, oktatott az ELTE-n, tanszéket vezetett a szegedi jogi karon – írják a Szegedma.hu beszámolójában.

Az Orbán-kormány volt külügyminiszter székfoglalójában úgy fogalmazott: egy ország sorsát a belső tényezők határozzák meg főként, mivel a vezetés legitimációját az országon belül lefolyt választások adják, azonban a külső tényezők is meghatározzák az ország létét. Itt a tatárjárást említette példaként. Hozzátette: Magyarország történelméből számos példát tudnánk még hozni, mivel sajnos hazánk történelmére jellemző a nemzetközi gazdasági és politikai folyamatok felismerésének hiánya.

Martonyi szerint a világ mára összetetté vált, felgyorsultak a folyamatok, a hatásokat nem tudjuk előre felmérni.

“Néhány éve úgy gondoltuk, hogy a gazdaság uralja a világot, nem a katonai védelmi képesség számított leginkább, hanem a GDP, az eladósodás, az államháztartási hiány mértéke, a makrogazdasági tényezők, azonban az utóbbi hónapokban ismét a hadseregek létszámára, felkészültségére, a nukleáris fegyverekre helyeződött a hangsúly, Vlagyimir Putyin kiemeli, hogy Oroszország a vezető nukleáris hatalom – kérdés, hogy miért kell ezt kiemelni” – fejtette ki. “Visszatért a történelem” – fogalmazott.

A volt külügyminiszter szerint a külpolitikában a biztonság kérdése a legfontosabb. Ennek garantálásának záloga a lehető legjobb kapcsolat megteremtése a szomszédos államokkal, egy biztonsági zóna kialakítása a határokon túl. Sajnos Magyarország esetében ez nem a legkönnyebben járható út, ezért nekünk a szövetségi rendszerhez való tartozás a legoptimálisabb lehetőség, ennél többet egy közép-európai ország nem érhet el, így a NATO rendszerébe tartozva hazánk biztonságban érezheti magát – vélte.

Martonyi úgy látja: “mivel a világon nincs egységes rend, se egységes kultúra vagy vallás, mindannyian másként látjuk a világot, és ehhez a világkereskedelmi szabályozásoknak is alkalmazkodniuk kell”. Szerinte “globális szinten szükség van realizmusra, szépek az univerzális álmok és az univerzális értékek, kellenek is, de be kell látnunk: plurális világban élünk”.

“Követnünk kell a világot és megpróbálni megérteni, bár ez utóbbi lehetetlen, mégis próbálkoznunk kell” – javasolta. Beszéde végén pedig Martonyi János egyértelművé tette, hogy “Magyarországnak tartoznia kell valahová, megvan a helyünk a világban, és ez a nyugati világ, ahová értékeink és érdekeink egyaránt kötnek”.