Olyan centralizált szervezetté változott az MSZP az elmúlt években, annyira eltűntek a belső viták, a többféle hang a pártból, hogy „kis-Fideszre” kezdett lassan hasonlítani – mondta a hvg.hu-nak Lendvai Ildikó. A párt volt elnöke szerint ebben nem csak Mesterházy Attila felelős, de szükség van a távozására, és mindent újjá kell szervezni ahhoz, hogy 2018-ra legyen bármi esélye a baloldalnak.
hvg.hu: Lehet azt mondani, hogy Mesterházy Attila az ön tanítványa a politikában?
Lendvai Ildikó: Nem. Sem ő nem gyerek, sem én nem vagyok tanító néni. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni – jól is dolgoztunk együtt 2009-ig a frakcióvezetésben 2-3 évet –, ő ugyan fiatal volt, de nem istápolásra szoruló kezdő. Már korábban államtitkár volt. Azóta pedig önállóan látta el a pártelnöki feladatait, a kialakult centralizált modellben még sokkal inkább, mint elődei.
hvg.hu: 2009-ben a kongresszuson pártelnökként úgy ajánlotta a küldöttek figyelmébe, mintha a kiválasztott utód lenne.
L. I.: 2009-ben kértem is rá és támogattam is abban, hogy ő legyen a miniszterelnök-jelöltünk. 2010-ben pedig az volt a természetes – miután miniszterelnök-jelöltként elvállalt és becsülettel végigküzdött egy köztudottan reménytelen kampányt –, hogy ő legyen a párt elnöke. Akkor már nem nekem kellett ajánlani, de jó szívvel szavaztam rá. Ettől eltekintve egészen más a politikai karakterünk.
hvg.hu: Miben más?
L. I.: Olyan képességekkel rendelkezik, melyek belőlem hiányoznak, és másképp képzeli el a vezetői szerepet.
hvg.hu: Volt-e ennek a szerepfelfogásnak hatása arra, hogy ide jutott az MSZP?
L. I.: Volt, de a felelősség közös. Méltatlan volna most egyedüli bűnbaknak kinevezni és csakis őt tenni felelőssé a vasárnapi eredményért. Mindnyájan benne vagyunk ebben a történetben. Nehéz örökséget kapott, amiben nyilván vastagon benne vagyok. De 2010 óta sem szóltam mindig, amikor kellett volna, és biztosan volt, amikor viszont rosszkor vagy rosszat szóltam. Ami a mindenkori pártelnököknek mindig kellemetlen, nyilvánosan is beszéltem. Hogy a Rajk temetéséről elhíresült szállóigét idézzem, az ilyesmiért elnök koromban „magam közé lövettem volna”. De van olyan felelősség, ami néha felülírja azt, amit pártfegyelemnek szoktak tekinteni. Attilában megvan a vezetői képességek egy fontos nyalábja, de egy emberben soha nem lehet meg a szükséges politikai képességek teljes spektruma. Az MSZP mindig is olyan párt volt, ahol az egyes vezetők képességei kiegészítették egymást. Ha volt Horn, volt Vitányi is. De most olyan hierarchikus modellt építettünk ki, amelyben alig volt lehetőség a képességek kiegészítésére, a korrekcióra. Attila szinte minden szocialista politikusnál tehetségesebb menedzser és hálózatépítő. Fénykorában, pontosabban vezető funkciót betöltve például Szekeres Imrének volt hasonló tehetsége.
hvg.hu: Ismerve a párton belüli – egy alkalommal még nyilvánosságra is került – véleményeket Szekeresről, meg kell kérdezünk: ezt most kritikának szánta Mesterházyval szemben?
L. I.: Dehogyis. Ezek fontos politikai képességek, nélkülük nincs jól szervezett közösség. Roppant hasznosak, ha a szimpla menedzselésnél nagyobb ügyet szolgálnak. És kellenek másfajta tehetségek is a politikához, például értékérzékenység, ideológiai igény, egyfajta alázat és figyelem. Nincs olyan csodalény, akiben ez mind egyforma mértékben megvan. Tartósan csak partneri viszonyokban, csapatban lehet jól működni, társadalomban és pártban egyaránt.
Mi pedig egy olyan hierarchiát építettünk ki a legjobb szándékkal az MSZP-ben az elmúlt években, amelynek csúcsán a vezetőnek nagy hatalma és nagy magánya is volt. Véget akartunk vetni az MSZP hagyományos nyavalyáinak: a széthúzásnak és szétbeszélésnek. De átestünk a ló másik oldalára. A rendszer túlközpontosított lett, és nemcsak a felesleges, de a hasznos viták is megszűntek. Ilyenkor a pártvezető egyfajta függőségi viszonyrendszer tetején ül, nem kell belső ellentétekkel küszködnie. Ez egy darabig jónak látszik, de kritikus helyzetben hiányzik a korrekció lehetősége, a belső egyensúlyok és ellensúlyok rendszere. Ilyen pártból már van egy, úgy hívják: Fidesz. Egy „kis-Fideszre”, rosszabb kiadásban pedig nincs szükség. A modell csődöt mondott. A modell, és nem egyszerűen egy ember. Ócska, piti dolog volna most csak az embert hibáztatni. Annál is inkább, mert nem egyszerűen egy embert, hanem a modellt kell lecserélni. Nemcsak azért, mert ez egy ponton túl a pártnak okoz bajt, hanem főleg azért, mert alkalmatlan arra, hogy példát adjon a társadalomszervezésre.
hvg.hu: Nemrég egy volt MSZP-s politikussal beszélgettünk, aki már a politikától is visszavonult. Azt mesélte, abban a kisvárosában, ahol él, 2006-ban még 400 párttag volt, 2010-ben még legalább 200 tag dolgozott a kampányban, most 24 tag van a helyi szervezetben. Elfogyott a szocialista párt?
L. I.: Még ha nem is mindenütt ilyen drámaiak a számok, de a veszély valóságos. Pedig ha elfogyunk, az nemcsak a mi bajunk volna, hanem az országé is. Jelenleg három párt van a baloldalon a pályán. A másik két párt közül egyik sem tudja felszívni azt a tábort, amit más időkben egy baloldali néppárt tudott. Van olyan társadalmi csoport, amelyet egy jobb minőségű MSZP könnyebben tud magához vonzani, mint mások a demokratikus baloldalon. Kell olyan párt, amely ugyan elkötelezett a modernizáció, a progresszió mellett, de legfontosabb ügye a társadalmi különbségek csökkentése, a kiszolgáltatottság, az elszegényedés, a megalázás elleni küzdelem. Hogy egy példát mondjak, ha ilyen párt nincs, ki tudja megszólítani a reménytelenséggel küzdő volt ózdi kohászt?
hvg.hu: Több jel is arra utal, hogy a Jobbik képes rá.
L. I.: Na éppen ez az, ami az országnak sem tenne jót.
hvg.hu: Az imént azt mondta, Mesterházy nagyon jó menedzser, ráadásul több idősebb politikusuk megyei vezető maradt 2010 után. A politológiai tankönyvek szerint hálózatot ellenzékben lehet a legkönnyebben építeni. Miért esett össze mégis a szervezet?
L. I.: Attila 2010-ben nagyon nehéz helyzetből indult. Érdeme, hogy újjászervezte a középvezetői hálózatot. De a hálózat, ami az elmúlt négy évben megépült, nem ér le a szervezetekig. Az amúgy nagyon is fontos „káderek” megbízható építménye lett, de a közéleti apátia ellenszelében nem volt benne elég erő, elhivatottság és szándék ahhoz, hogy az állampolgárokat is elérje. Olajozott módon működtünk házon belül és ez se semmi, de önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a házon kívül is komoly társadalmi feladatokra legyünk képesek.
hvg.hu: Ön több évig dolgozott együtt Mesterházyval, tavaly ősz óta a tanácsadói testületének is tagja. Hogy látja, taktikázik azzal, hogy az elnökséggel együtt felajánlotta a lemondását, vagy tényleg távozni akar?
L. I.: A politikai vezetők rendszerint úgy gondolják, hogy ők tudják a legjobban csinálni, nekik kell vezetni. A politikához nagyon sok ambíció kell, nem ördögtől való ez. Nagyon nehéz, embert próbáló feladat megérezni azt a pillanatot, amikor egy amúgy jó képességű vezető nem az ambícióival, hanem azok elengedésével használ. Most ilyen pillanat van. Ennek híján az MSZP csapdahelyzetbe kerül. Könnyű nekem kibickedni, de a leghelyesebb megoldás az lett volna, ha az elnök egyedül és feltételek nélkül lemond, és nem az elnökséggel együtt ajánlja fel a lemondását. Nem azért, mert ő egyedül felelős a vereségért, hanem mert ezzel a lépéssel egyszerre lehetett volna megfelelni az előttünk álló két követelménynek: a változásra való készség jelzésének és egy új vezetés minél gyorsabb belépésének.
Világos, hogy a változás szándékát csak személyi váltás hitelesíti, de az is világos, hogy a szabályaink szerint lehetséges leggyorsabb módon kell ezt végrehajtani, mert nyakunkon az önkormányzati választás. Ennek a két alapvető feltételnek csakis az elnök lemondása tesz egyszerre eleget, mert ilyenkor nem feltétlenül kell az alapszervezetekből kiinduló, alulról felfelé minden szinten megvalósuló teljes tisztújítást végrehajtani. Ez a megoldás most kizárólag az elnök kezében van. Ezért azt szeretném, azt javasolnám neki, tegye meg ezt a keserves lépést, és mondjon le azonnali hatállyal, egyedül és nem testületileg. Tudom, hogy sokat és nehezet kérek, de hiszen a kezdet kezdetén is sokat és nehezet vállalt. Ha ezt nem így látja, javaslom a második számú forgatókönyvet. Ekkor az elkerülhetetlenné váló teljes tisztújítást indítja el a választmány, de a rendkívüli helyzetben gyorsított menetben a szokásos három hónap helyett 45 nap alatt. Ehhez a választmányban kétharmados döntés kell. Végül a katasztrófa-forgatókönyv, ha a szombati választmány visszariadva a nehézségektől, nem fogadja el a felajánlott lemondásokat. Ebben az esetben azt üzennénk a maradék szavazóinknak is, hogy fütyülünk rátok, inkább egy, csak a belső erőviszonyokkal törődő hatalomtechnikai vállalkozást működtetünk.
hvg.hu: Mit szól ahhoz a megoldáshoz, amiről az atv.hu írt, hogy az elnökség egyes tagjai lemondanának, hogy kikényszerítsék a tisztújítást? Beszélt az érintettekkel?
L. I.: Van, akivel igen. Nyilván megkerülhetetlenné akarják tenni a változtatást, mert ők is érzik, nem haladhatunk csak úgy tovább a „lenini úton”.
hvg.hu: Ha a „katasztrófa-forgatókönyv” jön be, akkor kilép a pártból?
L. I.: Nem. Ennél fontosabb dolgok kötnek ide. De őrült módon dolgoznék azon, hogy a legjobbat hozzam ki a helyzetből. Még hangosabban ordítanám mindenkinek a fülébe: máshogy kell csinálnunk.
hvg.hu: Mesterházy Attilával beszélt ezekről a forgatókönyvekről vasárnap óta?
L. I.: Az áprilisi választások után hosszabban beszélgettünk, akkor én is egyetértettem azzal, hogy most már várjunk a tisztújítással az önkormányzati választások lezajlásáig. De közben megrepedt alattunk a föld, arrébb kell lépnünk, különben a szakadékban találjuk magunkat, a még bennünk bízó embereket is magunkkal rántva. Kedden este ismét találkoztunk.
hvg.hu: Lehet valamit tudni arról, hogy mire jutottak ezen a találkozón? Rá tudta venni Mesterházyt a lemondásra?
L. I.: Másképp alakult a találkozás. De a véleményemet pontosan ismeri, nyilvánvalóan tévesnek és károsnak tartja.
hvg.hu: Ami a személyi kérdéseket illeti: lát-e olyan politikust az MSZP-ben, aki jó szervező és a volt ózdi kohászt is meg tudja szólítani?
L. I.: Nemcsak a kohászt, hanem a városi értelmiséget is. Nem élhetünk tovább szellemi igénytelenségben, értelmiségellenes, elzárkózó gőgben.
hvg.hu: Akkor barkochbázzunk: ez a leírás az egyetemi tanár Hiller Istvánra illik a leginkább?
L. I.: Ugye nem gondolják, hogy most elkezdek nevekkel dobálózni? (Nevet.) Nemcsak egy ember kerestetik. Nagyon nem mindegy, hogy ki az elnök, de most egy csapatra van szükség. Ráadásul két feladatot is el kell végezni, valószínűleg két állomásban, és lehet, hogy ehhez különböző karakterek kellenek. Előbb az MSZP újraszervezését, a válságkezelési feladatot kell megoldani, majd egy érzékennyé és nyitottá, szövetségképessé vált szocialista párt részvételével egy szélesebb baloldali demokratikus szövetséget alakítani. Az égő házba is előbb a tűzoltót hívjuk, utána rendezzük be tartósan a lakást és hívjuk a szomszédokat vendégségbe.
hvg.hu: Úgy tudjuk, Botka László neve szinte minden párton belüli beszélgetésben felmerül, de eddig ő nem nyilatkozott arról, hogy elindul-e a tisztújításon. Rá fogja szánni magát?
L. I.: Természetesen megvannak benne a szükséges vezetői képességek. De győznie kell közben Szegeden is ősszel.
hvg.hu: Állítólag Botka megállapodott Mesterházyval, hogy nem is indul. Beszélt erről a szegedi polgármesterrel?
L. I.: Ez nem igaz. Nagy baj is lenne, ha visszatérnénk a hatalomtechnikai alkuk korszakába. Amúgy természetesen szoktunk beszélgetni Botkával és másokkal is. Mostanában főállású beszélgető vagyok, mert el akarom érni azt a változást, amit fontosnak tartok.
hvg.hu: Kizárólagos alapon Ujhelyi István?
L. I.: Nyilván ő is alkalmas vezető. De mondtam, hogy nem fognak tudni kihúzni nevet belőlem. (Nevet.)
hvg.hu: Az interjú során rendszerint a május 25-i vereségre hivatkozott. De a baloldali szövetség az április 6-i választáson is leszerepelt. Azért a buktáért ki volt a hibás?
L. I.: Mindnyájan. Az volt a legfőbb gond, hogy a szövetség kifelé egy nyögvenyelős kényszerházasság benyomását keltette. Sőt, nemcsak annak látszott, az is volt, pedig lehetett volna értelmes és felelős partnerség is.
hvg.hu: Tavaly novemberben ön szorgalmazta a nekünk adott interjújában az összefogást, illetve Gyurcsány Ferenc beemelését. Akkor azt mondta, ettől várja a győzelemhez szükséges felhajtóerőt.
L. I.: Tévedtem, felhajtóerő nem lett. De máig úgy gondolom, ha kellő időben, és nem túlhordottan születik meg a szövetség, megfelelő szereposztással működésbe léphetett volna a vonzóerő. De aki a szövetség eszméjét most buzgón temeti, annak 2018-ban nagy nehézségekkel kell majd a sírból újra kiásnia.
hvg.hu: Továbbra is úgy gondolja, hogy Gyurcsánynak a baloldal egyik meghatározó politikusának kell lennie?
L. I.: Kell vagy nem kell, most így van. Az önkormányzati választást megelőző, küszöbön álló tárgyalás előtt felesleges lenne hangos meditációt folytatni arról, jobb vagy rosszabb volna, ha nem így lenne.
hvg.hu: Több olyan – Mesterházyval éppen kritikus – szocialista politikus is beszélt nekünk egy belső felmérésről, mely szerint a bizonytalan szavazókat Gyurcsány szövetségbe való bevétele taszította.
L. I.: Nem láttam ezt a belső felmérést. Nyilván van, akiket taszított, a sajátjait meg mind elhozta az urnákhoz. Nem vigasztal, hogy az EP-választások szerint vannak, akiket meg az MSZP taszított. Az világos, felteszem, ő maga is tudja, sokféle okból az ő pártja felett is van egy növekedési plafon.
hvg.hu: Rehabilitálódni fog 2018-ig?
L. I.: Rossz jós vagyok. 2010-ben azt gondoltam, öt-tíz évig nem térhet vissza. Nagy együttérzéssel tanácsoltam is neki: távozzon egy időre. És most tessék.
hvg.hu: Attól nem tart, hogy alulról mállik majd szét az MSZP: a tagság átvándorol a DK-ba és az Együttbe?
L. I.: Ha semmi nem történik a szombati választmányon, akkor ez bekövetkezhet. De senkinek nem jó, ha ugyanazon a 25-26 százalékos tortaszeleten osztozunk, hol így, hol úgy. Ha sokat vagdossuk, elmorzsálódhat még ez a szelet is.
hvg.hu: Mit szól „a rendpárti MSZP” szlogenhez?
L. I.: A hajam szála égnek állt tőle, nem hiába utasította el viszonylag gyorsan a pártvezetés. Rendpárti ígéretekkel nem szabad, de nem is lehet versenyezni a Jobbikkal. Persze nekünk is el kell mondani, hogy legyen minden faluban rendőr, de azonnal hozzá kell tennünk, hogy hosszú távon még fontosabb, hogy legyen integráló iskola, családsegítő szolgálat, szociális segítség a nyomorgóknak. Ha csak a rendőrrel állunk elő, akkor a Jobbik majd azt követeli, hogy legyen még ötször annyi rendőr, na meg csendőrség, statárium és kényszerkasztráció. Április 6-a előtt elszúrtunk egy dolgot: nem mertük felvállalni a legkiszolgáltatottabbakon, köztük a cigányokon való segítség igazi programját, mert attól féltünk, hogy elveszítjük még azt a bizonyos volt ózdi kohászt, aki majd attól tart, hogy „már megint a cigányok kapnak pénzt”. Keveset beszéltünk a demokráciát veszélyeztető tényezőkről, mert arról meg azt gondoltuk, hogy ez nem érdekli az embereket. A végén úgy tűnt, az MSZP-nek nincs sem igazán szociális, sem igazán demokratikus karaktere, egyikben sem vállalja a társadalmi vitát, a konfliktusokat.
hvg.hu: Az elmúlt napokban szinte mindegyik MSZP-s, DK-s, Együtt-PM-es politikus arról beszélt, hogy alapjaiban kell megújítani a baloldalt, ám nem igazán világos, hogy mire gondolnak. Néhány példán keresztül meg tudja világítani, mit jelent ez a jól hangzó szlogeneken túl?
L. I.: Vannak a pártok világán belüli és kívüli teendők is. Meg kell célozni 2018-ra egy választási pártot. Egy jó ideig külön kell és lehet menni, sőt bizonyos kérdésekben – melyekben nem értünk egyet – igenis rivalizálni kell. Azokban a dolgokban viszont, ahol az értékeink azonosak, már most együtt kell működni. Például egy olyan civil, öntevékeny állampolgári hálózat segítésében, ami már most is megszervezi (ha már az állam nem) a támogatást a bajbajutottaknak. Ha az államot nem zavarja az éhes gyerek látványa, mozduljanak meg, akiket zavar. A társadalmi különbségek tovább fognak nőni 2018-ig, a „szolgáltató” pártokra, segítő szervezetekre nagy szükség lesz. De hiány lesz a közélet demokratikus terepeiben is. A három párt az infrastruktúrájával támogathatja azokat a civil közösségeket, amelyek helyet adnak az állampolgári kezdeményezéseknek, vitáknak. A Fidesz addig van, amíg a társadalom széttagolt. Minden egyes közösség lázadás a rezsim ellen.
hvg.hu: A főpolgármester-jelölt személye megvan már?
L. I.: Valószínűleg mindenkinek van a fejében valaki, mi választottunk is jelöltet, de a három most kevesebb, mint az egy.
hvg.hu: Azt például tudja, ki az Együtt-PM, vagy a DK jelöltje?
L. I.: Pletykákat hallottam, de már csak azért sem beszélek helyettük, mert éppen hogy közös jelöltet szeretnék.
hvg.hu: Gyurcsány Ferenc a hvg.hu-nak azt mondta, ugyanaz a jelöltje a főpolgármesterségre, mint aki a miniszterelnök-jelöltje volt tavaly, amikor az összefogásról tárgyaltak.
L. I.: Ha megölnek, akkor sem tudom kisakkozni, ki lehet az. De nem strapálom magam. Ha külön jelölttel indulunk, az mindhalálig csak jelölt marad. A közös kerületi polgármesterjelöltek személyében is meg kell állapodni. Abban viszont egyetértek, hogy külön fővárosi listán induljon ez a három párt. Külön listát viszont csak az indíthat, akinek a kerületek többségében van kompenzációs listája, ehhez viszont önálló egyéni jelöltekre van szükség a kerületekben. Bonyolult technika az összerakosgatás, de isten ments ezt fő témává tenni. A technika csak eszköz ahhoz, hogy kiderüljön: nekünk az a fontos, hogy a megnyert önkormányzatok a szabadság és gondoskodó figyelem kis vagy éppen nagy szigetei legyenek a függőségre és izolációra építő Fidesz-rezsimben.
