Itthon Neuberger Eszter 2014. május. 20. 17:41

„Ez a kéz nem tiszta” – Akik visszaadták az állami támogatást

Egy hónap alatt a visszautasított állami támogatás mindössze töredékét gyűjtötték össze, a 35 tagszervezet a projektjei megvalósíthatóságát mégsem félti. Úgy látják, olyan döntést hoztak, amely a rövid távú nehézségek ellenére nemcsak évek, hanem évtizedek múlva is vállalható lesz. A Memento70 forrásteremtő szövetség az Orbán-kormány emlékezetpolitikájának bojkottjaként jött létre, többek között a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozásul és a holokauszt-emlékév programjainak független megvalósítása érdekében. Interjú Harsányi Andrással és Toronyi Zsuzsannával, a projekt kampánymenedzserével, illetve szóvivőjével.

hvg.hu: A Memento70 létrejötte egyszerre tűnik tagadásnak és célkitűzésnek. Hogyan definiálják magukat? Szövetség? Mozgalom?

Harsányi András: A Memento70 35 civil szervezet és magánszemély forrásteremtő szövetsége. Minden tagunk sikerrel pályázott az NCA (Nemzeti Civil Alapprogram, mai neve NEA – Nemzeti Együttműködési Alap, de a civil szférában ma is NCA-nak emlegetik – a szerk.) pályázatára, de lelkiismereti okokból mind úgy döntöttek, hogy ezeket a pénzeket nem hívják le. Most közösen összeálltak, hogy együtt próbálják meg az így kiesett támogatást pótolni. Ez Magyarországon elsősorban adományteremtési mozgalom, de külföldön próbálunk más eszközöket használni: ahol tudunk, pályázunk is.

hvg.hu: A honlapjukon olvasható: azért nem fogadják el az állami támogatást, mert „az eredményhirdetés idejére nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi emlékezetpolitikai gyakorlat nem tükrözi hűen a valóságot”. Pontosan mit nehezményeznek a kormány részéről leginkább?

H. A.: Valószínűleg mindegyik tagunk kicsit más miatt döntött úgy, hogy nem használja fel a civil alap forrásait, de az ok mindenütt lelkiismereti: a magyar kormány három szimbolikus aktusa. Az egyik az elhíresült Szabadság téri emlékmű kérdése, a másik a Veritas Intézet vezetőjének, Szakály Sándornak a kijelentése, a harmadik pedig a Sorsok Háza projekt, amely egy második holokausztmúzeum lenne Budapesten. Ezzel többek között az a probléma, hogy a koncepciójáról vészesen keveset tudunk.

hvg.hu: Miért nem deklarálják ezt a három indokot a Memento70 bemutatkozásában? Esetleg attól tartanak, hogy vesztenének olyan támogatókat, akik nem ennyire kormánykritikusak?

H. A.: Nem. Ezt azért nem mondjuk, mert nem tudjuk biztosan, hogy mindegyik tagunk emiatt a három szimbolikus aktus miatt mondta-e vissza a civil alap forrásait. Biztos van olyan tagunk, amelyiknél a problémák sokkal korábban keletkeztek, és biztos vannak olyanok is, amelyiknél Szakály Sándor kijelentése még nem verte ki a biztosítékot, de a Szabadság téri emlékmű már igen, és így tovább. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy „lelkiismereti okokból”, hiszen nem végeztünk kutatást a 35 tagunk között.

Harsányi András és Toronyi Zsuzsanna
Túry Gergely

hvg.hu: Milyen folyamat eredményeként álltak össze 35-en? Megkeresték mind a közel 400 nyertes pályázat gazdáját, hogy csatlakoznak-e?

Toronyi Zsuzsanna: Lavinaszerűen indult az egész. Benne volt a levegőben, hogy valami baj van azzal, ami állami szinten történik, de talán az érsekújvári zsidó hitközség volt az, amely először visszamondta a NCA-támogatást.

Az interjúalanyok
Harsányi András főállásban vezeti a Memento70 kampányát. Munkájával a szövetséget ellenőrző, a tagság által választott ötfős kuratóriumnak tartozik elszámolással. A versenyszférából érkezett, elmondása szerint az ott szerzett tapasztalatával civil ügyeket segítene. Édesapja, Harsányi László, a Holokauszt Emlékközpont volt igazgatója és az Nemzeti Kulturális Alap (NKA) 2010-ben lemondott elnöke. Az ő egyik kutatására és publikációjára is gyűjt adományokat a Memento70. Toronyi Zsuzsanna a Mazsihisz-tagszervezet Magyar Zsidó Levéltár igazgatója és a Memento70 egyik szóvivője. A levéltár egyik projektjére is lehet adakozni az akció keretében, mely feltárná a holokausztban névtelenül életüket vesztett magyar zsidók és romák kilétét és sorsát.

H. A.: A Mazsihisz visszalépése kapta aztán a legnagyobb sajtónyilvánosságot. Ők találták ki, hogy hívjuk össze ezeket a szervezeteket, és próbáljuk meg egyetlen ernyőszervezet, szövetség alá rendezni őket. Akikről megtudtuk, hogy visszaadták az NCA-pénzt, azokat meghívtuk egy kerekasztal-beszélgetésre.

T. Zs.: Nekem a József Attila Kör (JAK) visszamondása volt a határpont, tehát amikor már nem csak zsidószervezetek, hanem teljesen civilek is mellénk álltak. Az átszakított egy gátat sok más szervezetnél is. Van egy pont, ameddig még nagyon komoly elhatározást igényel egy ilyen lelkiismereti döntés meghozatala, de onnantól az ember már csak tisztességesen igazodik azokhoz, akikhez egyébként szokott.

H. A.: A JAK azért jó példa, mert abból látszik, hogy ez nem zsidó ügy. Ha a történelmet átírjuk vagy megpróbáljuk elferdíteni úgy, ahogy az aktuálpolitikai helyzetnek épp megfelel, akkor az sehova nem vezet, semmiképp sem jó. Tagjaink mindannyian így gondolják.

hvg.hu: Minden tag számára komoly rizikó a fix támogatás visszaadása, hiszen a projektek megvalósulása kerül veszélybe, ha nem sikerül rájuk összegyűjteni a szükséges pénzt. Tudtak valami biztosítékot adni az elégséges támogatás előteremtésére azoknak a szervezeteknek, akik ezt a döntést meghozták?

T. Zs.: Attól, hogy így hömpölygött a visszamondás, azt éreztem, nem lehet, hogy ne sikerüljön. Szerintem a Memento70 csak kanalizálta, ami benne volt a levegőben. Azt, hogy rosszabb benne maradni, mint kiszállni. Mert nem a következő 24 órára, hanem 24 évre kell gondolni, és jobb most így dönteni, mint 24 év múlva szégyellni magunkat. Egyébként a szervezeteket nem csak ez a pénz tartja életben, eleve máshogy is gyűjtenek forrásokat. Ez csak az egyik finanszírozási módja lett volna az idei programjaiknak.

hvg.hu: Egy hónap alatt 7,1 millió forintot sikerült összegyűjteniük. Más közösségi finanszírozás (crowdfunding) típusú projektekhez képest ez milyen eredménynek számít?

H. A.: A személyes véleményem, hogy az egy hónap alatt összegyűlt közel hétmillió forint, 240 adományozótól nagyon szép eredmény. Objektíve nehéz megítélni, mivel kifejezetten holokausztmegemlékezéshez kapcsolódó eseményekről van szó, és erre tudtommal még nem próbáltak így pénzt szerezni Magyarországon. Mindenesetre ez a forma Nyugaton teljesen bevett, jó lenne, ha nálunk is működne.

T. Zs.: Ne felejtsük el, hogy az a közösség, akinek igazán fontos a holokausztról való megemlékezés, éppen azért nincs, mert holokausztmegemlékezést kell tartanunk. Ha ez sikerül, akkor nincs olyan, ami ne sikerülne. Nagy próbatétele ez a magyar civil társadalomnak: a széleskörű hozzájárulás óriási lépés lenne, sokkal nagyobb, mintha valami olyan dolgot próbálnánk meg jóvátenni, amelynek közvetlenül mi vagyunk az okozói.

Tiltakozás a Szabadság téri emlékműnél
Túry Gergely

hvg.hu: Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a kezdeményezésük negatív hatással lesz a holokauszt-emlékévre, hiszen azok között a projektek között is vannak, az önök szavaival élve, "tiszták és hitelesek", melyek végül elfogadták az NCA-támogatást?

H. A.: Itt nem a projektek tisztaságával vagy hitelességével van a bajunk. Azzal a kézzel van probléma, amelyik a forrásokat biztosítja. Ez a kéz szerintünk nem tiszta. Az állam szerepe a holokausztemlékezetben, illetve az állam emlékezetpolitikája megkérdőjelezhető. Mind a 400 nyertes szervezet saját maga eldöntötte, hogy visszaadja-e a pénzt, és beáll-e a Memento70-be, vagy nem. Nekünk ezt tiszteletben kell tartanunk, nem kell firtatnunk az okokat.

T. Zs.: Én ismerek néhány olyan projektet, melyek esetében nem adták vissza, és az ő érveik is tökéletesen elfogadhatóak. Hiszen valamennyiünk adójából, tehát az én adómból is épülnek ezek a projektek. Az meg mégiscsak nagyon furcsa lenne, ha semmilyen ilyen típusú megemlékezés nem születne állami finanszírozásból.

hvg.hu: Mit mondanának annak, aki azért kritizálja önöket, mert kockára teszik jó és fontos projektek megvalósulását a holokauszt-emlékévben, amire 1,8 milliárd forintot szán az állam? Mégiscsak nagy gesztust tettek, anyagi értelemben is, különösen az elmúlt évek kulturális költségvetését nézve.

H. A.: Fontos kiemelnünk ezt a kettősséget: a magyar állam kiír egy 1,8 milliárd forint keretösszegű pályázatot, ami tényleg hihetetlen összeg. Ez kívülről nézve csodálatos, fantasztikus ez a kormány, fontos neki ez az ügy. Majd a másik kezével olyasmibe kezd, ami teljesen vállalhatatlan. Az Orbán-kormányt nagyon jellemzi ez a kettős cselekvés. Ez volt a baja jó pár szervezetnek, akik úgy gondolták, most valamit lépniük kell: megmutatniuk azt, hogy ezzel a kettősséggel nem értenek egyet.

T. Zs.: Szerintem az is elgondolkodtató, hogy nagyon nagy összeget betesznek valamibe, ami nem egészen strukturált. Nem éreztem olyan elképesztően nagy gondolatnak, hogy felépítsen minden önkormányzat egy emlékművet, arra pedig felírjon neveket. Nem hiszem, hogy egy felcímkézett holokausztmegemlékezéssel többet teszünk, mintha újragondolunk olyan alapokat a társadalomban, amelyek kiépítésére jóval nagyobb szükség lenne, mint látványprojektekre. Például inkább újraírni történelemtankönyveket, amelyekben világosabb képet adunk erről a korszakról.

hvg.hu: Vannak a Memento70 projektjei között látványosak és kevésbé látványosak, jól és nehezebben kommunikálhatóak. Nem túl egyenlőtlen a rendszerben, hogy együtt versenyez a támogatókért az emlékműépítés és mondjuk a levéltári kutatás?

T. Zs.: Egyenlőtlenségek persze vannak a projektek között, de olyan szempontból meg jó ez a verseny, hogy elválik, mire van valóban szüksége a társadalomnak. Nyilvánvalóan én nehéz helyzetben vagyok, mert a levéltári kutatás nem az a látványprojekt, amelyre olyan könnyű támogatást találni, és nem is olyan könnyen kommunikálható. Azon fog múlni, hogy a projektgazdák hogyan tudják kommunikálhatóvá tenni és fontosként feltüntetni a projektjeiket. Ehhez a Memento70 minden segítséget igyekszik megadni.

H. A.: Az esélyeket kiegyenlíti, hogy kétféleképpen lehet támogatni a Memento70-et. Lehet adományozni egy közös kalapba: ezt az összeget a civil alap által megítélt támogatás arányában osztjuk szét. De lehet támogatni célzottan egy vagy több projektet. Nagy kedvencünk a Mosonmagyaróvári Hitközség projektje, amelyikre sok kis helyi adományozó adta össze a pénzt, úgy, hogy alig élnek a környéken zsidók. És itt is nagyon eltérőek a felajánlott összegek. Van, aki párszáz forinttal, valaki pár százezerrel száll be. Én nem is azt a célt fogalmaztam meg magamnak, hogy összejöjjön a 210 millió forint, hanem hogy legyen Magyarországról legalább 1500 ember, aki támogatja ezt a programot.

Túry Gergely

hvg.hu: Nem tartanak attól, hogy a megítélt támogatás visszautasításával a soron következő projektjeiket is elvágják az állami forrásoktól?

T. Zs.: Én nem félek. Mint zsidó hitközségi intézmény vezetője azt gondolom, hogy elég sokféle lehetőség van még az állami forrásokon kívül. Érzékelem a társadalmi szolidaritást, és nem csak feltétlenül Magyarországon. Azok a külföldi társintézmények, amelyekkel kapcsolatban vagyunk, figyelik, hogy mi történik nálunk, és ha kell, kiállnak mellettünk. Tudjuk: azzal, hogy meghoztunk egy ilyen döntést, nem rúgattuk ki magunkat ebből a társaságból, hanem éppen az általuk is képviselt értékrendhez csatlakoztunk, ahelyett, hogy elfogadtuk volna ezt az egyre hamisabb magyarországi valóságot.

hvg.hu: Ha a holokauszt-emlékévnek vége, akkor a szövetség is megszűnik, vagy távolabbra terveznek?

H. A.: Az én megbízatásom egyelőre csak erre a projektre szól. Ugyanakkor az adományszerzést népszerűsíteni kell Magyarországon. Ezen kívül rengeteg zsidószervezet van, amelyek nincsenek ugyanazon a platformon. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy legyen egy szövetségük, amely mégiscsak összefogja őket. Jobban tudnának kifelé is kommunikálni és forrást gyűjteni. Én ebben látom a jövőt, de mondom, az én megbízatásom egyelőre csak az emlékév végéig tart.

T. Zs.: Szerintem tényleg maga a folyamat a lényeg, nem a végeredmény. Tehát ha az általad remélt legalább 1500 ember megtanult valamit azzal, hogy részt vett egy társadalmi kezdeményezésben, ezt a közösséget valahogy mégis együtt kellene tartani.

Nyíregyházától Sopronig, focirajongótól a történészig
A Memento70 hivatalos oldalán szemezgetve a támogatható projektek közül szembeötlő azok sokfélesége. Aki sportrajongó, "örökbe fogadhatja" egy könyv kiadását a holokauszt áldozatául esett magyar élsportolókról. Ha a kis helyi közösségek kezdeményezéseit támogatná, megkeresheti a saját lakóhelyéhez legközelebb szerveződőt. A holokauszt-emlékévre számos színi előadás, koncert, felolvasás szerveződik, a Memento70 projektjei között is van egypár. Hosszabb kifutású projektekből is akad bőven: a történettudományi, irodalmi kutatásoktól a holokauszt iskolai oktatásának alternatív megoldásain át a dokumentumfilm-forgatásig. Ha névtelenül segítene vagy nem híve a banki átutalásnak, a Dohány utcai zsinagóga és a Bálint Ház előtt kihelyezett adománygyűjtő dobozokba is adakozhat.
Hirdetés