Életfogytig tartó fegyházbüntetést kért az ügyész kedden Biszku Béla egykori kommunista vezetőre, akit háborús bűnökkel vádolnak az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt. Az ügyész vádbeszédében arról beszélt: a pártállamban semmi nem történhetett a legfőbb vezetés tudta és beleegyezése nélkül, Biszku pedig több jegyzőkönyv tanúsága szerint is a határozott fellépésre ösztökélte a karhatalmat. A védelem politikailag motivált eljárásról beszél.
Botra támaszkodva, két kísérőjével érkezett a tárgyalóterembe Biszku Béla egykori kommunista pártvezető, akit háborús bűnökkel, illetve a kommunizmus bűneinek tagadásával vádol az ügyészség, és akinek ügyében várhatóan kedden hirdet ítéletet a Fővárosi Törvényszék. A most 93 éves vádlottat és két segítőjét 6-7 készenléti rendőr kísérte a folyóson – jelentette a helyszínről tudósítónk, aki szerint Biszku ismét fülhallgatót kapott, hogy jól hallja, mit mondanak körülötte.
A tárgyalás néhány olyan irat felolvasásával kezdődött meg, amelyek a levéltár korábban nem tudott megküldeni, például MSZMP Központi Bizottság 1957. február 26-i ülésének jegyzőkönyve. E szerint a vádlott arról beszélt, hogy bár az ellenforradalomnak már csak töredéke van meg, provokáció még lehet. Biszku továbbra is kitart a mellett, hogy 1956-ban nem adott parancsot, mert nem is adhatott, a vád által idézett jegyzőkönyvek több pontatlanságot tartalmaznak, nem hűen idézték a szavait.
Vádbeszédében az ügyész arról beszélt, hogy 1956-tal kapcsolatban nem volt még olyan tárgyalás, amelyben a parancsok kiadóit, bűncselekmények kitervelőit vonták volna felelősségre. Példaként felhozta, hogy a salgótarjáni sortűz pere sem ilyen volt. A hatalom birtokosai nem csak ösztönzői voltak az erőszaknak, hanem utána hatalmukat felhasználva befolyásolták az eljárásokat – mondta az ügyész, aki hosszan sorolta, milyen dokumentumokra, elsősorban az MSZMP saját jegyzőkönyveire alapozza a vádat.
Az eljárás jogi alapját a genfi egyezmény jelenti, amelyet Magyarország 1954-ben ratifikált. Ez rögzíti ugyanis, hogy fegyverteleneket nem ölhetnek meg a konfliktusban részt vevő felek, ez megbocsáthatatlan bűn. Biszku felelősségét az alapozza meg a vád szerint, hogy – Kádár János, Apró Antal, Kiss Károly és Marosán György mellett – tagja volt az Ideiglenes Intéző Bizottságnak és a Politikai Bizottságnak, vagyis a hatalom legfőbb birtokosai közé tartozott.
A vád felidézte, hogy Kádár 1956 októberében karhatalmi egységek megalakítására adott utasítást. Jogszabályt erről soha nem bocsátottak ki. ’56. november 21-én, az Ideiglenes Intéző Bizottság ülésén Biszku vezetésével a karhatalmi egységek fontosságáról beszéltek, és megszabták, hogy annak tagjai csak a párthoz hű emberek lehetnek. Ezen az ülésen megerősítették Biszku szerepét is a karhatalmi egységek vezetésében. Biszku többek között arról beszélt az ülésen, hogy mely vidéki városokban kell erősíteni a karhatalmi egységek szervezését, például Miskolcon és Pécsen.
Biszku a vád szerint Földes László személyén keresztül közvetlenül irányította a karhatalmi egységeket. Feladatuk a fegyveres ellenállás felszámolása – ezt adták utasításba a Salgótarjánba irányított egységeknek is. Az 1956. december 2-3-i bizottság ülésen Biszku nyíltan beszélt arról, hogy a karhatalmi szerveinknek erőteljesebben kell dolgozni, és fellépni az ellenforradalmárokkal szemben. A pártállami rendszer sajátossága, hogy annak vezetői tudta nélkül semmi nem történhetett. A vádlott és társai lehetőséget sem akartak adni önálló döntések meghozatalára – mondta az ügyész.
A jegyzőkönyvek alapján az ügyészség bizonyítottnak látja, hogy Biszkuék lényegében jóváhagyták, hogy a tömegbe lehet lőni, még ha konkrétan erre a tűzparancsot nem adták ki. „Ezt ideológiai tűzparancsnak nevezném, hiszen azt a látszatot keltette, hogy civilekre jogszerűen lehet lőni” – mondta az ügyész. Ezt követően történt a mészárlás Salgótarjánban, ahol 46 ember halt meg. Ez háborús bűntett – mondta az ügyész, aki szerint Biszkunak az ott történt bűncselekményekről tudomása volt.
A vád tárgyát képező bűncselekményeket az a karhatalom követte el, amely Biszku és társai irányítása alatt állt, ő pedig belügyminiszterként kitüntetéseket is adományozott a fegyveres karhatalom tagjainak. Mindez a genfi egyezményt sérti, el nem évülő háborús bűntettnek minősül, amelyet üldözni kell. A Budapesti Nyomozó Ügyészség mindez alapján életfogytig tartó, fegyházban letöltendő szabadságvesztést kért Biszku Bélára.
"Politikai megfelelési kényszer"
„Nehéz dolgom lesz, de próbálok valamennyire szórakoztató lenni” – mondta perbeszédében Magyar Gábor ügyvéd, Biszku védője, aki előre jelezte, hosszan fog beszélni. Szerinte szakmailag nehezen indokolható, hogy erre az eljárásra miért most kerül sor, legfeljebb arra gondolhat, hogy a 2010-es kormányváltás, a történelmi események újraértelmezése ágyazott meg a pernek. A jogalkotók döntése volt hogy felelősségre kell vonni a volt kommunista vezetőket, a 2011-es, lex-Biszku néven ismert törvény preambuluma beavatkozás az igazságszolgáltatásba, és nemzetközi jogászok szerint is aggályos.
„A vádhatóság szakmaiságát felülírta a politikai megfelelési kényszer” – mondta az ügyvéd, példaként Lázár János államtitkár egy korábbi nyilatkozatát idézte. Azon is ironizált, hogy a vádlottnál talált vadászfegyver-lőszerrel kapcsolatban szerencsére senkinek nem jutott eszébe, hogy azokkal újabb sortűz történhet. A védő szerint a bíróságnak az alaptörvény rendelkezéseit, illetve nemzetközi egyezményeket, például a római emberi jogi egyezményt is figyelembe kell vennie. A védelem érvelése szerint senki nem büntethető azért, ami az elkövetés idején nem volt bűncselekmény, márpedig a háborús büntettet 1956-ban a magyar jog nem ismerte. Biszku ráadásul nem volt katona, kiképzést sem kapott.
Magyar Gábor szerint nem lehet szó háborús bűnökről, hiszen nem volt háború, magyar szervek magyar állampolgárokkal szemben léptek fel. Akkor sem lehet szó erről, ha polgárháborúként értékeljük a történteket, ugyanis a nemzetközi jog először csak a jugoszláv háború utáni ítéletekben fogalmazta meg, hogy ilyen bűncselekményeket polgárháborúban is el lehet követni, 1956-57-ben még nem tartott itt a jog fejlődése.
A védelem szerint a karhatalom megítélése sem lehet egyértelmű, hiszen eleve többféle - honvéd, rendőri karhatalom, pufajkások és karhatalomként fellépő szabadcsapatok - voltak, másrészt ezeket nem a párt, hanem a kormány hozta létre, aminek Biszku 1957 márciusáig nem volt tagja. Az ügyvéd nem lát bizonyítékot arra sem, hogy a karhatalmat a civilekkel szembeni fellépésre hozták volna létre. Az MSZMP jegyzőkönyveiben olvasható, a vád által idézett szófordulatokról Magyar azt mondta: ilyen harcias retorikát a politika akkor és ma is szívesen használ, manapság például gyakran beszélnek rezsiharcról. A martonvásári razziáról az ügyvéd úgy vélekedett: az egy egyszerű túlkapás volt, és Biszkunak nem kellett feljelentést tennie, mert mikor látta a jelentést, akkor az ügyészség már vizsgálta a történteket.
"Fejezzük be!"
A védőbeszéd után az ügyész visszautasította a védő politikai befolyásra utaló szavait, és azt mondta: civilizált nemzetek már korábban lezárták az ilyen ügyeket, de nálunk erre csak 2010 után nyílt lehetőség. A bíró megkérdezte a vádlottat, van-e olyan állapotban, hogy már kedden kihirdesse az ítéletet, vagy napolja el a tárgyalást, mire Biszku Béla annyit mondott: "Fejezzük be!" Ítélethirdetést fél négykor várható.
