Az egyik állam által megvett – és a kötelezően ajánlott listával rögtön helyzetbe hozott – tankönyvkiadó, az Apáczai Kiadó vezetője, Esztergályos Jenő igencsak fura interjúban magyarázta el a kialakult helyzetet. Hangsúlyozta, a szakma számára nem pénzkérdés, hanem a hite szerint való kötelesség. Úgy véli, semmi baj a kritizált Bánhegyi-féle könyvekkel.
„Ott kezdődött, hogy részt vettünk feleségemmel a Thália Színház Veled Uram! című díszbemutatóján. A drámai végkifejletben ott áll Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával. Miután a gaz Orseolo Péter megvakította Vászolyt, Szent Királyunknak nem volt kire hagyományoznia a Koronát, ezért felajánlotta a nemzetnek, Szűz Máriának… Ebben a tragikusan megrázó pillanatban nagyon halkan súgtam feleségemnek, hogy (már bocsánat, az érdemtelen hasonlatért!) nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának, ’a homloknyi Magyarországnak’. Ezt a szándékunkat bejelentettem Államtitkárunknak, aki jó szívvel támogatott minket” – emlékszik vissza az Apáczai Kiadó honlapján megjelent interjúban Esztergályos Jenő.
Mint mondta, "talán nem merő véletlen, hanem a sors különleges ajándéka, hogy az Apáczai Kiadó felajánlása Hazánknak, Magyarországnak egybeesett az oktatáspolitika irányelveivel".
Esztergályos megemlítette, hogy az ő felajánlása után „Dr. Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony” (így, csupa nagybetűvel – a szerk.) tette meg az első komoly lépést a kiadó állami kézbe vételére. Hozzátette, hogy rendkívül nagy hálával és köszönettel tartozik „Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Miniszterének, aki eredeti, lelkészi hivatása alapján is rendkívül tiszta ember”. És megemlíti még „Hegedüs István Miniszteri Biztos Urat” is, hiszen az akvizíciót ő vezényelte le.
„Ő ezzel a három mondattal határozta meg a tárgyalások lényegét: Engem a Miniszter Úr azzal bízott meg, hogy a lehető legkisebb feszültséggel oldjam meg a tankönyvellátás helyzetét. Ezért minden kiadó képviselőjét megkérdezem és felajánlom nekik a lehetőséget. Szeretnénk az Apáczai Kiadóval legelőször megállapodni, ismerve a szakmaiságát és az eszmeiségét. Nagyon jó lenne, ha fél év múlva sem keseredne meg egyikünk szája íze sem.”
A kiadó állami megvásárlására – bár a konkrét árról nem tett említést – Esztergályos Jenő szerint korrekt, elfogadható, kompromisszumos megoldás született, amely mind a két fél érdekeit figyelembe vette.
„Ebben – az átadás-átvételben különben sem az anyagi kérdés az első, hanem az, hogy az Apáczai Kiadó 24 éves szakmaiságát, eszmeiségét és szellemiségét tovább tudjuk-e éltetni sok tízezer Pedagógus Kollégánk és sok százezer gyermek örömére – mondhatnám a magyar társadalom számára.”
Esztergályos 2015-ig jelképes 1 eurós díjért még vállalja a tankönyvellátás segítését és támogatását. „Mert a szakma nem pénz kérdése, hanem a hitem és a meggyőződésem szerint való kötelességem, nem csak nekem, hanem az apáczais szerzőknek, szakreferenseknek, műszaki vezetőnknek és minden munkatársamnak, akik szívügyüknek tekintjük a magyar tankönyvellátás és az Apáczai Kiadó sorsát.”
Kifejti, hogy a szakmai körökben és a sajtóban is kritizált Bánhegyi Ferenc-féle Erkölcstankönyv nem szerepel az ajánlott listán. A történelemkönyvekkel kapcsolatos bírálatokat pedig visszautasítja, szerinte a 8.-os könyvből „világosan kitűnik a Hitlert elutasító történelmi szerep megvilágítás”, és a „Horthy kormányzóról készített történelmi leírás korrekt, a valóságnak megfelelő”.
Az interjút készítő Rozmán László végül így zárja a beszélgetést: „Köszönöm az őszinte, tárgyilagos válaszokat! Köszönöm a magyar pedagógus társadalom nevében is, hogy az Apáczai Kiadó mindig ott állt a jó oldalon, a zászló alatt, de közben azért vigyázott arra, hogy a zászlórúd homlokon ne üsse! Hajrá Magyarország, hajrá Apáczai!”
(Megj.: Az idézeteket eredeti formájukban közöltük – a szerk.)
