Az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésekor felhorgadó pécsi reményekből kevés vált valóra, a kormány oktatáspolitikája pedig óriási gondba sodorta a város legnagyobb foglalkoztatóját, a Pécsi Tudományegyetemet. Nem csoda, ha egyre kevesebb a pécsi egyetemista, és ők is, ha végeznek, elhagyják a várost. A jelenség más vidéki nagyvárosban sem ismeretlen, de Pécsett a helyzet drámai. Ágyúval verébre-sorozatunk újabb pécsi darabja.
Hatezer új munkahely született Pécsett az elmúlt négy évben, büszkélkedett a választás előtt másfél héttel a pécsi önkormányzati lap a KSH adataira hivatkozva. Az impresszív statisztikával második ránézésre azért akadnak gondok, például belekerült a pécsi önkormányzat által szervezett 300 fős nyári diákmunka, illetve a város és az állam által szervezett közmunka, amely mintegy 1500 főt érint, nem beszélve a különböző pályázatilag támogatott munkahelyekről.
Ha a listát alaposan végigböngésszük, teljesen másra következtethetünk: összesen 1500 piaci céges munkahely jött létre ebben a ciklusban, miközben csak az Elcoteq bezárása miatt 2400 ember került az utcára. A városban most jóval 10 százalék fölött van az álláskeresők száma, ami sokkal magasabb a válság előtti adatoknál.
Ami azt illeti, sok pécsinek tűnhet úgy, hogy akármihez is fogott a város az elmúlt lassan nyolc évben, nem sült ki belőle semmi jó. Az Európa Kulturális Fővárosa címet azzal nyerte el Pécs, hogy elindul az országos szintű kulturális decentralizáció, a város pedig Európa kulturális térképére kerül. Ehelyett a projektet a bénázások sora és a kármentés határozta meg, no meg persze a menet közben kitört gazdasági világválság, ami óriási csapást mért a város és az egész térség gazdaságára is.
Az Orbán-kormány felsőoktatás területén végzett hihetetlen mértékű rombolásából ugyan egyetlen felsőoktatási intézmény se jött ki nyertesként, ám a nagy tudományegyetemek közül kétségkívül a pécsi szenvedte el a legsúlyosabb veszteséget. A nemrég még 35 ezer hallgatóval rendelkező Pécsi Tudományegyetemre 2010-hez képest tavaly 39 százalékkal kevesebb diák jelentkezett, a hallgatói létszám mára pedig 20 ezer alá csökkent.
Egy olyan város esetében, amely gazdag kulturális életéből és az egyetemisták nyüzsgő hadából kíván megélni, mindez óriási csapást jelent. A történet sokak szerint jóval egyszerűbb: Pécsett utoljára a szocialista Toller Lászlónak volt országos befolyása és kellő lobbiereje. Az utódai súlytalan polgármesterek és országgyűlési képviselők, akik képtelenek voltak kormányzati támogatást és befektetőket hozni a városba.
| Ágyúval verébre – a sorozat korábbi cikkei |
A sorozatunkban három választókerület (Szeged, Pécs, Budapest egy-egy körzete) politikai klímáját térképezzük fel. Ágyúval verébre: Ahol a kampány a legbékésebb A Fidesz legyőzhető, ha az elvtársak nem kavarnak be A város, ahol már visszaütött a rezsiháború |
A pécsiek újra a föld alá vágynak
Toller László polgármester 2005-ös szavai szerint Pécs 100 év bányászkodás után tért vissza a felszínre a kulturális fővárosi cím elnyerésével, hiszen jövője mindig is a kultúrában rejlett. Bár ebben nem kevés volt a nagyotmondás, és a plebejus polgármesternek a bokszmeccsek és a sör-virslis majálisok is a kultúra magját képezték, az igaz, hogy Toller a kulturális városfejlesztésben látta Pécs kitörési lehetőségét.
Pénz jött is aztán dögivel: a város köztereinek átalakításába és új, európai színvonalú kulturális létesítmények kialakításába 35 milliárd forintot öltek, és a 2010-es, illetve 2009-es év programjaira, valamint azok kommunikációja is több mint kétmilliárd forint jutott. Az eredmény: látványosan megroppant pécsi kulturális élet, súlyos anyagi gondokkal küzdő új intézményhálózat, továbbra sem biztató idegenforgalmi adatok.
A Pécs2010 projekt finoman fogalmazva is mérsékelt sikerének rengeteg oka van, ezek részletes bemutatása túlnő ennek a cikknek a keretein. Ami biztos, hogy az eredeti pályázatot megíró civileket, értelmiségieket gyorsan kipöckölték a rendszerből – valószínűleg már bekerülni is csak azért tudtak, mert a városházi apparátusnak fogalma sem volt arról, miként is kellene megírni a pályázatot. Majd miután Toller balesete után recsegni-ropogni kezdett a pécsi városvezetés, a helyi apparátust is kiiktatta az országos szintű botránytól rettegő Hiller István kultúrminiszter.
A hosszú ideig csak a folyamatos káoszról és csúszó beruházásokról halló pécsiek ezek után már nem tudták sajátjukként kezelni a történetet. A 2010 során a programokba öntött több mint egymilliárd forint nagyobbrészt nyomtalanul múlt el, a jelentős késéssel felhúzott Zsolnay Negyed pedig mai napig idegen testnek számít a város szövetében, hiába mondható egyedülállónak egész Magyarországon.
Az új intézmények küszködése kétségkívül nem a pécsiek hibája, hiszen a 2008 végén beütő válság több idegenforgalmi beruházást is lenullázott a városban, a mai napig a történelmi belváros szélén rozsdásodnak például egy félbemaradt építkezés vascsövei, a néhai Ifjúsági Ház előtt pedig egy gödröt sikerült megásni. A Zsolnay Negyed révén funkcióját vesztett volt Ifjúsági Házban pedig mostanság bálás ruhavásárok zajlanak.
A Márta István által vezetett Zsolnay Negyed vergődése azonban ezzel együtt is látványos. Hiába az 500 milliós kormányzati támogatás, tavaly a kommunikációs stáb nagy részét elküldték, idén pedig az önkormányzat 160 millióval kurtította meg az éves büdzsét, ami a programszervezési költségekből hiányzik majd. A kieső programok valószínűleg nem teszik népszerűbbé a negyedet, holott most is az érdeklődés hiánya a legnagyobb gond: azok a kísérletek, hogy ide telepítsék a hagyományosan nagy közönséget vonzó szabadtéri nyári fesztiválokat, látványosan megbuktak a közönség távolmaradása miatt.
Egyetemváros egyetemisták nélkül
A Zsolnayt az egyetemisták tehetnék nyüzsgővé, ám hiába költözött ide egy egész egyetemi kar és a bölcsészkar egy népes intézete, a pezsgés kevésbé érezhető. Ez persze nem meglepő: az egész város azzal küzd, hogy az elmúlt fél évtizedben tízezres nagyságrendben tűntek el a szolgáltatóipart hagyományosan éltető egyetemisták Pécsről.
Mindez egyrészt országos jelenség, több helyen brutálisan visszaestek a felvételi létszámok, ráadásul a hivatalosan vidékbarát kormányzat legjobban a vidéki intézményekkel szúrt ki. A hallgatóik felét-harmadát elvesztő kisebb főiskolákhoz képest Pécs valamelyest jobban járt, ám rengeteg, az egyetemistákból élő helyi vállalkozás került nehéz helyzetbe, legyen szó vendéglátásról, szállásközvetítésről.
A lyukat valamennyire a most már ezres létszámban itt tanuló, többnyire igen jómódú külföldi hallgatókkal próbálják betömni, vegyes sikerrel. A PTE szintén ezen bevételek révén próbál előre menekülni, bár sokat elmond a Fidesz felsőoktatás politikájáról, hogy az egyetemi költségvetés szempontjából nem a rohamosan csökkenő hallgatói létszám jelentette a legnagyobb csapást, hanem a korábban háromlábú finanszírozási forma egyik lábának eltörése: 2013 óta az intézmények nem kapnak úgynevezett tudományos normatívát, ami épp a magasan kvalifikált, azaz drága oktatók tömegével rendelkező, állítólag a kormányzat által előnyben részesített tudományegyetemeknek tett be.
Április 6. nagy kérdése, hogy a pécsiek kin próbálják leverni a ciklusokon átívelő hanyatlást: a 2009 és 2010 során már egyébként is megbüntetett baloldalon, vagy a város helyzetén helyi kormányzása öt éve alatt jottányit sem javító Fideszen. Sokan persze már szavaztak: Pécs lakossága 13,12 százalékkal csökkent a rendszerváltás óta, amivel Miskolc után a legnagyobb lakosságvesztést szenvedte el a vidéki nagyvárosok közül, 2009 és 2013 között pedig majd' 10 ezerrel fővel esett vissza a népessége, 156 ezerről 147 ezerre.
