Ferenc pápa a Vatikán élén töltött egy év során jórészt maga mellé állította a közvéleményt, kialakította magáról a „jófej pápa” képét, egyesek pedig igyekeztek potenciális reformert látni benne. Mit gondol Ferenc pápáról az egyházi utánpótlás, és mit gondol olyan kérdésekről, mint a homoszexualitás vagy az állam és az egyház viszonya? Szerzetestudományi főiskolásokkal beszélgettünk.
Ferenc pápa a lényeges dolgokban nem különbözik elődeitől, csupán „közelebb viszi az egyházat az emberekhez” – állítja egybehangzóan a papokat, lelki tanácsadókat és hittanárokat képző Sapientia Szerzetestudományi Főiskola három hallgatója, akiket abból az alkalomból kérdeztünk, hogy Buenos Aires püspökét egy évvel ezelőtt választották pápává.
A 28 éves, papnak készülő Tamás szerint valójában nincs nagy eltérés az egy éve megválasztott jelenlegi pápa és elődje, XVI. Benedek gondolkodása között, a különbség inkább abban van, hogy Ferenc kommunikatívabb, karizmatikusabb személyiség, aki érthetőbben kommunikálja az egyház tanításait és többet foglalkozik a nem hívőket is megmozgató témákkal, például a szegénységgel.
A 26 éves, hittantanár szakos Rajmund szerint Ferenc pápa „emberközeliségével” II. János Pál örökségét viszi tovább. A 43 éves, pasztorális tanácsadónak tanuló Rebeka úgy érzi, a pápa elsősorban visszafogott, szerény hozzáállásával, a luxus elutasításával mutat jó példát az egyház számára.
Jó kommunikátor, jó stratéga
A hallgatók szerint Ferenc „nem jobb vagy rosszabb, csak más”, mint elődje; annak viszont örülnek, hogy jobban képes kommunikálni az emberekkel, mint az inkább tudós alkat Benedek, ezáltal pedig javítani is látszik az egyház megítélését a világban. (A hvg.hu Ferenc pápa első évét így értékelte.)
Rebeka szerint Ferenc pápa gyorsan reagált az egyház megítélését rontó problémákra, például fellépett a pedofília ellen. „Jó stratéga, amilyennek egy vezetőnek lennie kell” – állapítja meg Tamás.
„Nem liberális, inkább csak progresszív” – jegyzi meg Tamás a pápa „vadóc szellemű” attitűdjével kapcsolatban. Ferenc bizonyos nyilatkozatai kapcsán többen is spekulálták, hogy változás várható az egyház bizonyos dogmáiban, például a homoszexualitás vagy az ateizmus elfogadása terén. A megkérdezett főiskolai hallgatók azonban egyetértenek abban, hogy Ferenc valójában nagyon is hagyományos, konzervatív katolikus, az említett kérdésekkel kapcsolatos „objektív erkölcsi törvények” pedig eleve nem is vitathatók. „Ha mész a hegyekben a szerpentinen, ott lesz a szalagkorlát, amit fel lehet úgy fogni, hogy korlátoz, de aki odarakta, az csak segíteni akar” – jegyzi meg Tamás.
"Áttörhetetlen erkölcsi falak"
Az egyházfőt a melegekkel kapcsolatos „Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?” félmondata miatt egy amerikai melegmagazin az év emberének választotta. Rebeka ezt a kiszólást azzal magyarázza, hogy az ember tettei két síkon értelmeződnek: a szeretet és emberi méltóság egyrészt mindenkit megillet, másrészt viszont léteznek bizonyos „áttörhetetlen erkölcsi falak”, amelyek között cselekedeteinknek mozognia kell.
„Ha egy politikus lop, az bűn, de ettől még emberként tisztelhetem, nem jelenti azt, hogy ha meglátom az utcán, le kell köpnöm” – helyezi kontextusba Tamás a pápa melegekkel kapcsolatos hozzáállását.
A papnövendék szerint persze „mindenkinek vannak meleg barátai”, azonban az egyház feladata, hogy „segítsen” a homoszexuálisoknak, elmagyarázza nekik, hogy rossz úton járnak. „Ha egy gyerek a konnektorral játszik, el kell mondani neki, hogy ez nem jó” – von újabb plasztikus párhuzamot Tamás, aki szerint a homoszexualitásra való önkéntelen hajlam még nem bűn, annak kiélése viszont már igen.
"Abszolút világosan rossz"
Tamás és Rebeka is úgy látják, az egyháznak nem kényszerítenie kell az embereket, hogy kövessék előírásait, hanem „megmutatnia” nekik a dolgokat, ami után szabadon dönthetnek. Mégis kívánatosnak tartanák, ha állam és egyház között ideológiailag és a törvények szintjén is minél nagyobb lenne az együttműködés.
Tamás ezt az ellentmondást úgy igyekszik feloldani, hogy vannak dolgok, amelyek „abszolút világosan” rosszak, például az abortusz, az eutanázia vagy a melegházasság, ezeket törvényi úton kell tiltani, a többi dologban (pl. vallásszabadság, véleményszabadság) pedig meg lehet hagyni az emberek szabad akaratát. Arra a kérdésre, hogy jelenleg Magyarországon mennyire valósul meg a kormány-egyház konszenzus, Rebeka azt válaszolja: „jobban érvényesül, mint korábban, de még lehetne jobb is”.
Nem kaptak vallásos nevelést
Egyébként a három nyilatkozó egyike sem kapott kifejezetten vallásos nevelést, korábbi életüket pedig rendszerint "ürességként" és "keresésként" jellemzik. Tamás gimnazista korában egy szobatársa hatására tért meg, Rajmund az „átlagos bulizós fiatalok” életét élte, amíg 22 éves korában egyszer el nem ment gyónni. Az angoltanárnőként dolgozó, férjezetlen Rebeka magát racionális embernek tartja, akire csak egyértelműen bebizonyítható tényekkel lehet hatni, így őt néhány évvel ezelőtt a fantasy-íróként és teológusként is ismert C.S. Lewis egyik könyve győzte meg, amelyben a szerző „logikusan vezeti le”, miért választotta a kereszténységet.
Elmondásuk szerint a Sapientián (ahova egyébként a titkárság szerint évente összesen száz-kétszázan jelentkeznek) nagyjából fele-fele arányban vannak a vallásos nevelést kapott, illetve a később megtért diákok.
Arra a kérdésre, hogy hiányzik-e valami a lemondásokkal is járó megtérés előtti életükből, mindhárman csak nevetve rázzák a fejüket. „Olyan ez, mintha bedobnál ezer forintot, és visszakapnál egymillió dollárt” – jegyzi meg Tamás, a többiek pedig lelkesen, mosolyogva helyeselnek.
