Nem ért véget az egyre aggasztóbb kivándorlás, egy nemrégiben bemutatott kutatás szerint újabb százezrek tervezik, hogy külföldre költöznek. A kutatók úgy vélik, ez egy öngerjesztő folyamat, sokszor a kint lévők húzzák magukkal az itthoni rokonaikat, ismerőseiket. A magyarok lassan nem látnak más lehetőséget, egyre többen gondolják úgy, csakis Nyugaton boldogulhatnak. Megnéztük, mi van a számok mögött.
Megromlott a családi élete? Úgy látja, rossz irányban megy Magyarország? Pocsék az anyagi helyzete, nélkülözik? Ha igen a válasz, akkor nagy valószínűséggel elgondolkodott már azon, hogy itt hagyja az országot. Mára ugyanis bevetté vált a nehéz helyzetbe került, rosszkedvű magyarok körében, hogy a kivándorlást választják, vagy legalább terveket szőnek arról, hogy Nyugatra mennek.
Az elmúlt években legalább 250-350 ezer ember hagyta el Magyarországot, de tavaly januárban a nagykövetségek becsléseire alapozva Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter már 500 ezerre tette a külföldön dolgozók számát (Ezt a kutatók többsége túlzásnak tartja).
Egy friss kutatás arra utal, a folyamat nem torpant meg. A Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) legfrissebb – Migrációs tervek a magyarországi 18-40 évesek körében című – kutatása szerint az itthon maradtak közül is sokan fontolgatják a költözést. A fiatalok és a középkorúak több mint 32 százaléka gondolkodik rajta, 12 százalékuk komoly terveket szőtt, esetleg már böngészett álláshirdetéseket, utánanézett a lakhatási körülményeknek, a külföldön tartózkodás feltételeinek. Az álmodozók egynegyede egészen biztosnak, egyharmada nagyon valószínűnek tartja, hogy tervét meg is valósítja.
Nem politika - kiábrándultság, létbizonytalanság
Nem túl meglepőek a válaszok, amiket az okokról kérdezősködő kutatók kaptak. A tervezgetők nagy többségét a magas bérek, a jobb munkalehetőségek vonzzák külföldre, 40 százalékuk mondta azt: azért akar menni, mert itthon nem talál munkát. Mindössze 21 százalékuk panaszkodott magánéleti problémákra; politikai, ideológiai okokat pedig csak egy törpe kisebbség, a megkérdezettek 5 százaléka említett. Érdekes, hogy a tervezgetők 22 százalékát a kalandvágy is mozgatja.
Árnyalatnyival más eredményt kaptak viszont, ha azt nézték meg, hogy kik közül kerülnek ki a legnagyobb arányban a költözést tervezők. Ez alapján az elváltak, az ország helyzete miatt panaszkodók, illetve a saját anyagi helyzetük romlását érzékelők, továbbá a munkanélküliek akarnak a leginkább menni, tehát azok a csoportok, akiknél a „továbblépés” kényszere – a jelenlegi élethelyzetükből adódóan – nagy. „Fontos hozzátenni, hogy az állandó lakhellyel rendelkező 18-40 éves magyar állampolgárok mintegy 8 százaléka 2012 és 2013 fordulóján becslésünk szerint már rövidebb-hosszabb ideje külföldön tartózkodott, tehát esélyük sem volt bekerülni a vizsgálatba” – figyelmeztet egy fontos tényezőre Gödri Irén, az intézet tudományos főmunkatársa.
A kutatók szerint pusztán a tervek alapján nem lehetünk biztosak benne, hogy a közeljövőben újabb tömegek hagyják el Magyarországot, viszont a két adat – hányan mentek el és hányan tervezik még – együtt mégiscsak egy megváltozott trendre utal. Annak fényében, hogy már így is sokan élnek kint, figyelemre méltó, hogy az itthon lévő 18-40 éves magyarok közül is minden harmadik azt tervezi, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre költözik.
De miért pont most?
Különösen 2010-től figyelhető meg jelentős növekedés a hosszú távú külföldi munkavállalást tervezők arányában. Egy másik intézet, a Tárki szerint 2000 körül még csak 10 százalék tervezgetett, 2010-ben meglendült a folyamat, 2012-ben pedig már a felnőttek 19 százaléka akart külföldre menni.
Ezzel szemben a románok, bolgárok vagy a lengyelek már évekkel ezelőtt, az uniós csatlakozásukat megelőző és követő években útnak indultak. Egyes felmérések szerint közel 4 millió román dolgozott már külföldön, a hazautalt fizetésük jelentősen lendített a fogyasztáson. A kivándorlás annyira foglalkoztatta a román társadalmat, hogy dalok is születtek az Európában kalandozókról. (A népszerű énekesnő, Ada Milea dala a kivándorlók himnusza lett, számos feldolgozást megélt.)
Több oka is van annak, hogy a magyarok nem indultak meg korábban – magyarázta a hvg.hu-nak Gödri. Az NKI tudományos főmunkatársa szerint ebben szerepet játszottak a régió többi országához képest magas szociális támogatások, de legalább ilyen fontos volt, hogy a magyarok korábban is nehezen mozdultak – még országon belül sem mentek a jobb állások után. „Magyarországot már a 2008-as válságot megelőzően romló gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok jellemezték, amelyek a válság hatására tovább erősödtek” – hangsúlyozta az NKI kutatója, aki szerint az uniós csatlakozás után egy lassú, 2007-től gyorsuló kivándorlás volt tapasztalható, majd miután 2011-ben a németek és az osztrákok – a magyarok számára hagyományos célországok – megnyitották előttünk a munkaerőpiacokat, felpörgött a folyamat. Ezekben az országokban ugyanis egyre nagyobb kereslet mutatkozott a kelet-közép-európai munkaerő iránt. Ugyanakkor egyre jobban bővült itthon azok köre, akiknek már voltak külföldön élő, vagy külföldi tapasztalattal rendelkező rokonai, ismerősei.
Nézegetik az álláshirdetések |
A költözni vágyók jelentős része komolyan tervez, nemcsak beszél róla. A felmérésből kiderül, hogy a „komolyan tervezők” 58 százaléka már utánanézett, hol lakhatna. 57 százalékuk nézegetett álláshirdetéseket, sőt több mint felük már jelentkezett is valamilyen munkára. „Jól látható, hogy az általánosabb előkészületeket a kevésbé komolyan tervezők jelentős hányada is megtette, azonban a konkrétabb lépésekre többségüknél még nem került sor” – összegezte a felmérés tapasztalatait a kutatást az NKI honlapján bemutató decemberi tanulmány. |
Gödri szerint a kutatások bizonyítják: ez egy öngerjesztő folyamat. Az emberek többsége fél feladni az itthoni életét, de ha már van egy rokon, barát, aki megpróbálta és tanácsokat, segítséget tud adni,akkor jobban felkészülve és kevesebb kockázattal lehet belevágni. Az NKI adatai szerint, ha van külföldön barát, rokon, akkor a hazaiak is nagyobb lelkesedéssel tervezik a kiköltözést.
A fiatalok a legelszántabbak
Különösen a fiatalok, a tanulók tervezgetnek. Az NKI szerint a 18-24 éveseknek majdnem a fele, 47 százaléka szeretne külföldre költözni. Mint arról korábban a hvg.hu is beszámolt, egyre magasabb azon gimnazisták, egyetemisták száma is, akik már eleve külföldön szeretnének továbbtanulni, illetve a diploma átvétele után munkát vállalni. Az NKI vizsgálata részben alátámasztja ezt: felmérésük szerint a 18 év feletti tanulók 52 százalékában fordult meg, hogy külföldre mennek – ez igen magas arány.
Úgy tűnik, ez a trend évek óta változatlan. Hasonló eredményeket kapott ugyanis 2012-ben a kormány-közelinek tartott Nézőpont-csoport kutatóintézete. A Kutatópont ifjúságkutatása szerint a fiatalok több mint fele (52 százaléka) elhagyná Magyarországot akár tanulás, akár munka céljából. A 15-29 éves korosztály 15 százaléka akár fél évnél is hosszabb időt töltene kint, 34 százalékuk viszont csak idehaza tudja elképzelni az életét.
Gödri szerint az NKI azért koncentrált pont a 18-40 közötti korosztályra, mert a korábbi kutatásokból már tudható, hogy 40 év felett a migrációt tervezők aránya jelentősen visszaesik. A felmérés - bár az adatok kiértékelése még folyamatban van - akár arra is utalhat, hogy azok a legkiábrándultabbak, akik életkoruk szerint már meg kellett volna állapodniuk (sokaknak már van is családja): a 30 és 34 év közöttiek közel 8 százaléka azon gondolkodik, hogy végleg más országban telepedik le.
A Kutatópont szerint egyértelmű kapcsolat van a nyelvtudás és a tervek között: az idegen nyelvet beszélő fiatalok 60 százaléka tervezte 2012-ben, hogy elhagyja hazáját. Az Eurobarometer tavaly tavasszal pedig arra jutott, hogy a nyelvtudás a legfőbb akadály: a megkérdezettek 36 százaléka azt mondta, azért mondott le a céljairól, mert nem tud nyelveket. Ezzel szemben az uniós felmérés szerint az európaiak többsége még akkor is vállalja a költözést, ha csak anyanyelvén beszél: bízik benne, hogy külföldön majd megtanul.
Kiment egy város az ablakon?
A Matolcsy által említett, a sajtóban is gyakran felemlegetett 500 ezres számot a kutatók többsége túlzónak tartja. Nemsokkal Matolcsy kijelentése után - aki később is ragaszkodott ehhez a számhoz - a GKI Gazdaságkutató Zrt. tavaly negyedmillióra tette a legalább 6 hónapot kint töltők számát.
A magyar hatóságoknak viszonylag kevés adatuk van arról, hogy hányan hagyták el az országot (hogy miért van ez így, alábbi keretes írásunk tisztázza). A külföldi hatóságoknak már több van - hiszen regisztrálják a munkavállalókat -, csakhogy ez sem mérvadó, ugyanis abban a feketemunkások, a be nem jelentett háztartási alkalmazottak nem szerepelnek. Ám még ezen statisztikák alapján így is 239 ezer magyar állampolgár élt 2012-ben bevándorlóként az európai országokban. A legalaposabbnak NKI az felmérése tekinthető: az intézet tavaly júliusban arra jutott, hogy a 18-49 éves népességből 335 ezer ember tartózkodott éppen külföldön - Európában és a világ egyéb részein.
A hátuk közepére |
A már kint élőkről nagyon nehéz jó becslést adni. Ugyanis a magyarok nem szívesen kommunikálnak a hivatalokkal, azaz nem jelentik be távozásukat, nem töröltetik a lakcíműket: 2002 és 2010 között kevesebb mint 34 ezren, 2011-ben 12 400-an, 2012-ben pedig 13 ezren jelezték, hogy 3 hónapnál hosszabb ideig lesznek a határon túl. (2013 márciusától hivatalosan is csak a kivándorlást kell bejelenteni.) Ugyanakkor az itthon maradottak sem szívesen beszélnek a kiköltöző rokonaikról. Blaskó Zsuzsa, az NKI főmunkatársa azt mesélte a hvg.hu-nak, a háztartások nagyon nagy arányban tagadták meg, hogy elérhetőséget adjanak a külföldön élő ismerősükhöz. Ugyanis a kutatóintézet szerette volna a kivándoroltakat megkérdezni: mit csinálnak, miért mentek ki, hogyan boldogulnak a diplomások, szakmunkások stb. Ám Blaskó szerint „bő” 100 – telefonon, e-mailben megkeresett – főtől kaptak csak válaszokat, az összegzést rövidesen közli az NKI. |
„Ha a világ egészét nézzük, a Világbank 2010-es becslése szerint 462 ezer Magyarországon született ember él a hazáján kívül. Ezt a számot szokták gyakran tévesen úgy értelmezni, hogy ennyien vándoroltak ki Magyarországról, csak nem teszik hozzá, hogy ez az idők folyamán távozottak és még életben lévők száma” – írta a hvg.hu-nak küldött válaszaiban Gödri Irén. Ennek ellenére ez az elmúlt 60 év legnagyobb kivándorlási hulláma. Az 1956-os forradalom idején és azt követően 194 ezer ember hagyta el Magyarországot, 1958 és 1987 között pedig enyhe volt az elvándorlás (átlagosan évi 2,4 ezer ember disszidált). A rendszerváltás éveiben – főleg a határon túli magyaroknak köszönhetően – jelentős volt a bevándorlás.
Kérdés, hogy hányan térnek vissza és mikor. Gödri szerint a fő célországokból, Németországból és Ausztriából, jelentős a visszaáramlás is, de az utóbbi években a visszatérők aránya a kivándorlók számához képest csökkenést mutat. A Munkaerő-felvétel adatai szerint a Nagy-Britanniából hazatérőké 2010-ben már kiemelkedően magas volt, ami azzal is összefüggésben lehet, hogy az ottani magyar munkavállalók körében jellemzőbb az alulfoglalkoztatottság.
El lehet menni: "Most szolgáljak fel itthon egy étteremben?"
El lehet menni: "Olyan az egész, mint egy artikulálatlan üvöltés"
El lehet menni: Miért lépnek le már a gimisek is?
