Három éve zárt be a szegedi belváros egyik leghíresebb üzlete, a Virág cukrászda, melyet a város utóbbi években felkapaszkodott cukrásza szeretne megszerezni. A belvárosi helyiség jelenleg az önkormányzaté, miután a bíróság jogerős ítélete december elején kiparancsolta az előző tulajdonost az ingatlanból. Az ünnepek előtt a városi közgyűlés azonban újra a bérleti jog pályázati úton történő értékesítéséről döntött.
A Szegedi Törvényszék december 4-i jogerős ítélete szerint ki kell ürítenie az utolsó tulajdonosnak a cukrászdát, vinnie kell az asztalokat, székeket, pultot, hogy rendre átvehesse a helyiséget az új tulajdonos, az önkormányzat, s meghirdethessék a pályázatot, aztán kinyithasson újra a Virág.
Időközben az előző tulajdonos cégének felszámolási eljárásában nem csupán az ingatlan, de az ingóságok is elkeltek. Ez utóbbiakat nem az önkormányzat, hanem az utóbbi években felkapaszkodott cukrász, Gyuris László szerezte meg. Mózes Ervin, Szeged jegyzője szerint a felszámolási eljárás során nem juthatott Gyuris a berendezéshez, de arról neki is tudomása van, hogy a cukrász tulajdonában van az ingóságok egy része.
Gyurisnak a Virággal átellenben van a cukrászdája, be is van bútorozva, ő azért vásárolta meg a felszámolásból a berendezést, mert úgy gondolta, ezzel egy lépéssel beljebb kerülhet a Virágba, amire már régóta vágyik. Ez esetben ki kötelezhető a kiürítésre? Vagy már nem is kell kipakolni, mert megvan a befutó? Esetleg Gyuris fájó szívvel, de átadja a majdan nyertes pályázónak a kecses asztalokat és székeket?
Az éj leple alatt menekülő cukrász, kútfúró, aspiráló lakatos
A cukrászda rendszerváltás utáni története meglehetősen zajosra sikeredett. „Még a háború alatt sem volt ennyit zárva a Virág” – méltatlankodott egy szegedi polgár még 2010-ben, amikor utoljára bezárt a szegediek Gerbaud-ja. A rendszerváltás után először 1999-ben került lakat alá, amikor Szervánszky László éjszaka, teherautókkal menekítette ki az értékes berendezéseket. Két évig aztán ki sem nyitott, majd 2010-ben a felszámolás alá került gazdasági társaság húzta le a rolót. Mindkét esetben homályos ügyletek kísérték a tulajdonosok jövését-menését.
A Virág kétfajta módon és helyen működött: a „gyorstalpaló” kiszolgálást nyújtó Kis Virágban, amit a város tulajdonolt, s adott bérbe. A klasszikus cukrászda tulajdonjoga 1994-ben egy privatizációs eljárás keretében került Szervánszky László cukrászhoz, aki egyszer fizetett az ÁPV Rt-nek a tulajdon megvásárlásáért, valamint az önkormányzatnak a Kis Virág bérleti jogáért, ami mellett még havi bérleti díjjal is tartozott. Az eltérő tulajdoni viszonyok ellenére a Kis virág és a Virág Cukrászda is egyetlen komplexumként működött, ahogy lényegében a rendszerváltás előtt is.
Rövidesen azonban megromlott a viszony a város és a cukrász között, miután Szervánszky nem fizette rendesen a bérleti díjat. Vannak, akik szerint igazából csak a politikusoknak nem akart tejelni, mások szerint a szerb maffia elől kényszerült menekülni. (A szegedieket még évekkel később is sokkolta Z. Nagy Bálint cukrász és családja kiirtása, akiket Magda Marinkó gyilkolt meg 1994-ben.) Hogy mi igaz mindenből, lehetetlen eldönteni. Ma Szervánszky László semmire nem kíván emlékezni, szerinte mindegyik politikai hatalom megrövidítette (1994-98 között szocialista vezetése volt a városnak, utána pedig fideszes). Szervánszky Judit, a mester lánya csak annyit mondott, hogy semmilyen körülmények között nem menne vissza az idős cukrász Szegedre, ahol igencsak megégette magát az azóta Soltvadkerten pazar süteményeiről és fagylaltjáról híres üzletet létrehozó Szervánszky.
A nevető harmadik
2000 tavaszán Szerványszky egy budapesti kft-nek, az Első Ingatlanhasznosító és Ingatlanforgalmazónak (EII) adta el a Virág cukrászda tulajdon-, valamint a Kis Virág bérleti jogát, miután tisztázta az állítólagos tartozásait az önkormányzattal (Szervánszky nem fizette rendesen a bérleti díjat, viszont azt állította, hogy nagyon sokat költött a bérlemény felújítására – mindkét fél engedett, a cukrászdát el lehetett adni.) Az új tulajdonos végül 93 millióért jutott hozzá a kisebbik helyiség bérleti jogához és a Nagy Virág tulajdonához.
Az Első Ingatlanhasznosító ss Ingatlanforgalmazó Kft-nek eredetileg egy tárnoki üzletember és egy szegedi jogász volt a tulajdonosa, azonban hamarosan az üzletrészeiket egy kútfúró cégnek adták el. A György család a Kis Virágot gyorsan megnyitotta, és nagy vehemenciával fogott bele a nagy cukrászda felújításába. A több százmilliós kölcsönből éjjel-nappal dolgoztak. György Attila még ma is állítja, rengeteg pénzt öltek a szegediek kedvenc helyére, az utolsó szögig mindent felújítottak. A Nagy Virágot 2003-ban meg is nyitották, de nem folytatódtak a „boldog békebeli idők.” Györgyék tartoztak fűnek-fának, a kivitelezőknek, a városi vagyonkezelőnek, mígnem behajtók jelentek meg világos nappal a vendégasztalok között.
Felszámolási eljárások sora indult a cégek ellen. 2008-ban már azok a hírek kaptak szárnyra, hogy a Virágot ismét dobra verik, amit a tulajdonos rendre cáfolt. 2010-ben végérvényesen beütött a mennykő. Megállíthatatlanul elindult a felszámolás a Virágcukrászda Kft. ellen.
György Attila, ma már a Vízkút Kft. vezetőjeként, de még mindig a Gyorskocsi utcai irodájában (a Virágcukrászda Kft is ide volt bejegyezve), még mindig azt állítja, nem volt tudomása az eljárás elindításáról. Véletlenül, amikor egy banki ügylet miatt friss cégkivonatot vitt volna a pénzintézetbe, látta az okmányon, hogy be van jegyezve a végrehajtás. Ma is azt mondja, hogy ügyvédi mulasztás történt, a tulajdonos nem kapott levelet az eljárásról. Az ügylet persze furcsa, hiszen egy pár százezer forintos adósság ügyében érkezett a fizetési meghagyás, ami az eljárás elindulásával a banki kölcsön összegével duzzadt majd 600 millió forintra. A céget addig képviselő ügyvéd ekkor már azonban előzetes letartóztatásban volt más bűnügyletei miatt. György még mindig őt okolja a Virág elvesztéséért.
Az ügyvéd azóta letöltötte büntetését, ma is azt állítja, a Virág ellen indított eljáráshoz neki már semmi köze nem volt, hiszen a felszámolás előtt 3 évvel megszűnt a munkakapcsolata Györgyékkel. Az már nyilvánvalóan nem fog nyilvánosságra kerülni, ki és milyen szándékkal kreálta a „véletlen” mulasztást. Az tény, hogy az eljárást nem lehetett leállítani, s ez éppen magának a tulajdonosnak is érdekében állhatott, hiszen tartozott boldog-boldogtalannak. A helyiek pletykái szerint az új, Virággal átellenben megnyílt cukrászda tulajdonosának is fájt a foga a Virágra.
Versenyfutás
A felszámolási eljárásban az önkormányzat elővásárlási joggal bírt, de nem rögvest álltak elővásárlási szándékukkal. Horváth Attila felszámoló biztos jelezte, hogy két pályázó jelentkezett, az egyik egy offshore cég, amely mögött egy panamai alapítvány áll, valamint a Virággal szemben cukrászdát nyitó, nem mellesleg Szerványszky-tanítvány, Gyuris László. A korábban diszkósként, majd benzinkutasként dolgozó cukrász még ma is úgy emlékszik vissza a 2010-es pályázati kiírásra, hogy az utolsó pillanatig tudomása szerint ő volt az egyetlen pályázó, majd szerinte határidő után előkerült a panamai alapítvány, s végül a város. 2010 márciusában végül tényleg az önkormányzat érvényesítette elővásárlási jogát, 300 millió forintért majd 20 év után Szegedé lett a cukrászda.
A szegedi sütiző azóta zárva volt. A kiürítési perben az önkormányzat volt a felperes, miután 2010-ben megvásárolták a felszámolótól az ingatlanokat, és azóta szeretett volna birtokon belülre kerülni. A tulajdonos a magánvagyonának (egész pontosan: a kölcsönadó édesapa pénzének) legalább egy részét szerette volna viszontlátni, amit belepumpált a felújításba, ezért mentek bíróságra. A peres eljárás lezárult, az ítélet jogerőre emelkedett: a kft tulajdonosának követelését nem tartották jogosnak. Itt vetődik fel, hogy mi lesz a berendezéssel, hiszen a rivális cukrászda tulajdonosa a felszámolótól alapvetően azokat a berendezéseket vásárolta meg, amelyeket most, a jogerős végzés értelmében Györgyéknek el kellene szállítaniuk.
Gyuris László, a szegedi Acapella tulajdonosának nem titkolt szándéka, hogy szeretné a Virágot, pályázni is fog. Az persze aggasztja, hogy éppen a Virág felszámolása óta sorra érkeznek a közigazgatási feljelentések a cége tevékenységével kapcsolatban, ráadásul legutóbb már foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés volt a feljelentés tárgya, amelyet az udvar aszfaltjának megsüllyedése miatt tettek. Gyuris bosszankodik, de pályázik, hiszen az eddigi eljárásokban nem marasztalták el a céget. A Virágcukrászda felszámolásából általa megvásárolt berendezésről mit sem tud, csak lista és fényképek alapján tette le az előleget.
Gyuris László, az Acapella elindítása után nem sokkal, megvásárolta a Szeged másik központi terén, a Dugonics téren működő cukrászdát, mely a meggyilkolt Z. Nagy rokonai tulajdonában állt. Azért tudott olcsón szert tenni a szintén komoly méretű komplexumra, mert a Dugonics téri cukinak meggyűlt a baja a hatóságokkal, néhány évvel ezelőtt bezáratta a NAV rövidebb időre, mert nem adtak egy kávé eladásakor számlát. A pár hetes szünet miatt pedig alaposan visszaesett a forgalmuk. Gyuris László tehát üzemeltet egy étterem-kávézót Szeged belvárosának egyik központi terén (ebben a gyeplőt felesége tartja), viszi a Klauzál téren az A Cappellát, a Virág pedig ott áll átellenben üresen. Egyelőre.
Hol van a herendi kávéfőző gép? |
Régi darab, még a század elejéről az a herendi kávéfőző gép, amely a dísze volt a Virágnak. Szervánszky is rögtön beleszeretett, restauráltatta. Amikor angolosan távozott Szegedről, elvitte magával, de bármennyire is a sajátjának érezte, le kellett mondania róla. Szervánszky Judit szerint az önkormányzat behajtói vitték el a csodás masinát, ha jól emlékszik, régen volt már. György Attila, a jelenleg kútfúró céget vezető vállalkozó elmondása szerint az a gép az övé, hiszen ő hozta el Soltvadkertről és ki is fizette a vételárat, de jelenleg nem tudja, merre lehet, azt sem tudja, hogy Szegeden, a cukrászdában ott van-e. A budapesti Gyorskocsi utcai irodájában volt egy szép porcelán kávéfőző gép, de György Attila nem járult hozzá a fotó készítéséhez. |
