Karácsonykor fényárban úsznak a városok, és egy mutatósabb égősor is akad a legtöbb otthonban. De van, hogy mégsem. Péter, Angéla és Sanyika egy olyan tanyán ünnepel, ahol nincs se víz, se villany. Zenét elemmel, fényt gyertyával csinálnak.
Sötét van. Nagyon. Csak azt látom, hogy nem látok. Fényszennyezéshez szokott városiként botorkálunk, mobiltelefonnal világítva az autóhoz. Délután 5 óra van. Mögöttünk egy tanya Sanyikával, aki nemrég még egy gyertya mellett betűzte, hogy "mitől véd meg a sö-i-sö-a-ká?".
Előttünk autó, amit ugyan még nem látunk, de nemsokára egy hosszú földúton kivisz majd innen olyan helyekre, ahol a házakban van villany meg víz.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Két órával ezelőtt a nyársapáti általános iskola előtt parkoltunk le. Vártuk Sanyikát és Pétert. Utóbbi érkezik is, lendületes léptekkel megy be a kapun, és kisvártatva megjelenik a délutáni focitól még pörgős Sanyikával. Indulunk hazafelé. Fél óra gyalog. Mínuszokban is, meg pluszokban is. "Inkább én jövök a gyerekért, mert nekem idefele csak 15 perc, hosszúak a lábaim, de visszafele a gyerek tempójában megyünk, úgy van az fél óra is" – magyarázza Péter miközben beülünk a kocsiba, hogy 5 percre rövidítsük a kilométereket. Sanyika ül mellettem a hátsó ülésen, fejébe húzva a sapka, markolássza az ülést, felágaskodik, hogy kilásson az ablakon. Három szóban mesél arról is, hogy csatárkodik a focicsapatban, Gézuval, aki nagyon lazán játszik.
Szántók mellett autózunk el, és egy földúton kanyargunk be a tanyához. Borús az idő, még csak fél 4, de már szürkül. Rendezett udvar, egy kölyökkutya és egy kis ház – ennyit látunk mielőtt a hideg elől bemenekülünk a sötét házba. Angéla az egyetlen fűtött szobában vár. Kávéval kínál miközben töpörtyűt süt. Péter fát, vizet hoz. "Fél hat-hat körül kelek, befűtök, keltem Sanyikát, elviszem az iskolába, hazajövök, rendet csinálok, főzök, aztán már mehetek is érte, én vagy Péter, utána itthon tanulás, fürdés, vacsora, aztán 8-9 körül alvás" – egy nap egy mondatban.
"Ez milyen betű? Ef? És ez itt mi? Hö, o, vö, a." "Az az, add össze Sanyika, de ne fussál, nem ott tartasz" "Hö-o-vö-a." "Igen, de hogyan mondjuk egyben? Hova." Így tanul apa, anya és fiú, gyertyafénynél. Angéla az olvasásban nem tud segíteni. "Mi Romániában más betűket tanultunk, másképp írunk, Péter nélkül nehéz lenne" – magyarázza az Erdélyből átjött fiatalasszony, akinek a nővére is a közelben lakik ma már. Sanyika ott szokott tévét nézni, és a hús is a "sógorasszony" fagyasztójában van, sőt a telefont is nála töltik.
Péter 10 éve él a víz és villany nélküli tanyán. Vizet a kútból húznak, azzal is főznek, a kályhán melegítik, ha fürdeni, mosni kell, fényt pedig a gyertya ad. 4 gyertya = 2nap = 600 forint. Mennyiből élnek? – kérdezem. "Most 12 ezer forint, van családi pótlék, egy hónapig még munkanélküli segély, meg az önkormányzattól is igényeltünk. Munka télen egyáltalán nincs, nyáron szezonális."
És mi történik, ha elfogy a fa? "Olyan nem szokott lenni, akkor ad gallyakat az önkormányzat." "Imi fö, é, lö, sö, mi ez apa?" "Imi félős fiú." "Sanyika nem fél." Félni nem fél, de rosszul viseli, hogy csúfolják az iskolában, mert Romániából jött. "Mondja a tanár néni, hogy nem halad elég jól, de nézd meg, gyertya mellett tanul, vigyázz, ne ficánkolj, mert elalszik!" – szól rá szelíden a kisfiúra Angéla. Az olvasókönyvből kicsúszik egy dolgozat, 72 százalékos. "Majd ezeket is kijavítjuk" – böngészi Péter a papírt.
Elég volt az olvasókönyvből. Előkerül egy 20 centis műanyag mikulás. Péter elemet tesz bele és megszólal a jinglebells. Sanyika szeme felragyog, a félhomályt megtölti a zene, megváltozik a hangulat. Könnyebb lesz a levegő, gyorsabbak a mozdulatok. Aztán kiderül, van még egy mikulás. Elemcsere. Szalonjazz egy szaxofonozó télapóval, ami csípőt is pörget hozzá. "Néha úgy alszik el Sanyika, hogy a párnájára rakja" – mosolyog az anyuka.
Milyen lesz a karácsony? "Oh, lesz minden, hal, töltött káposzta, sütemény, üdítő" – magyarázza Angéla miközben a lavórban mosakodó gyereket fürdeti. "Anyaaaa, hideg a kezed!" Úgy tudják, áprilisra kaphatnak napelemeket, amivel lehet majd napos időben világítani, tévét nézni, mosni. De a szomszédasszony így télvíz idején panaszkodik, hogy ebben a szürke időben vagy a lámpa világít este, vagy mos, a kettő együtt nem megy. "Amikor egy évvel ezelőtt ideköltöztem, mondtam Petinek, hova hoztál te engem, de már megszoktam. Csendes itt, nyugodt. Persze jó lesz, ha lesz végre áram."
