Az elmúlt napokban fiatalok gyűltek össze a Kossuth Lajos utcai Rögtön jövök! Projekt Galériában, hogy a nemzetközi hírű Failed Architecture segítségével feldolgozzák a 80-as évek első számú kereskedelmi szentélyének, a Skála Metrónak a történetét. A tét persze az volt, hogy milyen új funkciókkal és imázzsal lehet szexivé tenni újra azt az épületet, amelynek füstüveges homlokzata mögött a Libri-csoport vezetője, Balogh Ákos „ingatlankezel”.
„A Nyugati tér és a Skála Metró előtti terület is megújul (a projekt 295,5 millió forintos támogatást kapott a főváros TÉR_KÖZ elnevezésű városrehabilitációs pályázatán – szerk.), aminek köszönhetően a Skála Metró története is fordulóponthoz érkezett. Ezért ezt a pillanatot választottuk arra, hogy a szimbolikusnak is tekinthető épület múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgessünk”– mondta a hvg.hu-nak Polyák Levente, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) munkatársa.
A KÉK már több éve foglalkozik lakatlan, funkcióját vesztett épületek számbavételével és bemutatásával. A Lakatlan_Töltsd Újra!-program keretében a független építészeti központ nemrég pályázatot hirdetett civil szervezetek számára, melyek teret keresnek maguknak közösségi, szociális és kulturális projektek megvalósítására. A kiválasztott projektötleteket szakértőkkel fenntartható modellé fejlesztik, és igyekeznek lakatlan tereket és támogatókat bevonni az innovatív, közösségépítő projektek létrehozásához. A kezdeményezést – akárcsak a Kossuth Lajos utcai rendezvényt – a Fővárosi Önkormányzat is támogatja. A Skála Metró ebben a körben egy sikeres változás-projektnek számít, amely a legjobb úton halad, hogy egy súlyos válság után új keretek között újjászülessen. Az épület teljes körű analízise az Adaptív Város workshop-sorozat első rendezvénye volt, amelyhez az amszterdami székhelyű Failed Architecture csapatát hívták segítségül a szervezők.
Megbukott építészet?
A Failed Architecture – „megbukott építészet” – provokatív név, de ne tévesszen meg senkit. Az amszterdami tanácsadó cég hitvallása pont efféle stigmatizáció megkérdőjelezése. „Az emberek erre a kijelentésre felkapják a fejüket, így máris valamilyen reakciót váltunk ki, ami szükséges az épület körüli diskurzus megkezdéséhez. Tehát szó sincs róla, hogy a Skála Metró megbukott volna, sőt”- szabadkoznak a Failed Architecture-es srácok, akik sajátos technikájukkal kutatják az épületek múltját és lehetséges új szerepeit, funkcióit. René Boer és Mark Minkjan szerint a Skála Metróból inkább tanulni lehet, miképp lehet egy épület válságát áthidalni.
| Failed Architecture |
A Failed Architecture egy holland kezdeményezés, amely a problémákkal küszködő épületek és építészeti helyzetek hibáinak és lehetőségeinek feltárását tűzte ki céljául. A Failed Architecture többnapos workshopjainak résztvevői egy kidolgozott módszertan szerint vizsgálják a kiválasztott helyszíneket, építészeti, urbanisztikai, gazdasági, környezeti, politikai és társadalmi szempontból. A vizsgálat során létrehozott idővonal segít feltárni az elemzett épület vagy komplexum életútjának fordulópontjait és megfogalmazni javaslatokat annak újragondolására. A Failed Architecture csoportja Budapest előtt workshopokat vezetett Berlinben, Nottinghamben, Szófiában, Tallinnban, Portóban, Koppenhágában és Belgrádban. (Forrás: építészfórum.hu) |
A Failed Architecture, a workshopon résztvevő körülbelül huszonöt fiatalt öt csoportra osztotta, így külön csapat vizsgálta az épület építészeti, szociális, reputációs, gazdasági, és politikai dimenzióját, amit aztán egy időskálán vizualizáltak is. „Amikor egy épületet vizsgálnak, legtöbbször kizárólag a fizikális állapotát és a külső megjelenését veszik górcső alá, miközben az épületek többdimenziós élő organizmusok. A workshop keretében ezért mi sokkal szélesebb perspektívából vizsgáltuk az épület történetét.” – mondta a módszertanáról a Failed Architecture.
„Többen nem is ismertük a Skála Metrót. Tudtuk, hogy ott van, de sokunk még egyáltalán nem járt az épületen belül, vagy ha mégis, akkor tíz éve utoljára. A workshop alatt pedig teljesen más szemmel fedeztük fel újra az épületet”- meséli a képzőművészet elmélet szakot végzet résztvevő, aki szerint különösen hasznos volt az épület azon részeit is végigjárni, melyek a látogatók előtt egyébként zárva vannak - ilyen például az alagsor, valamint a rendkívüli kilátást nyújtó tető- és egyéb emeleti teraszok. A csoportok, amellett, hogy bejárták az épületet, kérdéseik megválaszolása érdekében interneten kutattak, mini-közvéleménykutatást végeztek a hely történetét jól ismerők között, valamint előadásokat hallgathattak a témával kapcsolatban.
Luxusplázától a kínai áruházig
A Skála Metró 1984-es építését követően sokáig a város legmodernebb áruházának számított, melyet az a Demján Sándor építtetett, aki a Kádár-kor legendás menedzsereként többet mer(het)ett, és sokkal többre jutott a Skála-csoport élén, mint bármelyik pályatársa. A szövetkezeti tulajdonban lévő Skála az állami kiskereskedelem konkurenciájaként egy sor olyan terméket forgalmazott, amihez másutt nehéz volt hozzáférni. A Nagykörút amúgy is az akkori Fashion street volt: a kapualjakban maszekok kínálták a hazai zugvarrodák termékeit, a Skála Metróban pedig olyan márkák is feltűntek, melyek inkább csak a vasfüggönyön túl voltak elérhetők. A Skála Metró drágább is volt, mint a többi áruház, a Magyarországra látogató sztárokat itt és a Vásárcsarnokban kísérték végig. Bár az eredeti tervekben még nem volt galéria, Kővári György építésznek egy galériát is kellett terveznie – az eladótér még így is csak fele lett a budai Skáláénak. Azáltal, hogy a negyedik emelet fölött a MÁV foglalta el az emeleti tereket, a kezdetektől fennálló megosztott tulajdonviszonyok a későbbiekben is akadályozták az egységes épületkoncepció kialakítását. Pedig az épület könnyen átalakítható lett volna.
A Skála Metró helyzetében a legnagyobb változást az 1996 után sorra nyíló plázák jelentették, különös tekintettel az 1999-ben megnyíló, ugyancsak Demján Sándorhoz kapcsolható Westendre, amely leginkább hozzájárult ahhoz, hogy a Metró megindult a „pusztulás útján”. 2006-ban a MÁV elköltözésével az épület kihasználtsága 51 százalékra esett vissza, a Nyugati téri aluljáróban pedig megnőtt a bűnözés. Újabb változást a 2007-es év hozott, amikor Balogh Ákos, a Libri-csoport többségi tulajdonosa lett a Skála Metró egyedüli birtokosa. Balogh lecsökkentette a bérleti díjakat, és igyekezett megnövelni az épület felületeinek az értékesítésével a reklámbevételt.
A hajléktalanoktól a felső középosztályig
Jelenleg az épület első három szintjén kínai tulajdonú, alacsony árakkal dolgozó ruházati üzlet található, amely kulcsszerepet töltött be a Skála Metró válságának megoldásában, ugyanis az olcsó termékek a válság alatt is keresettek maradtak. A negyedik emeleten a gyerekek számára létrehozott interaktív kiállítás, a Mini city kapott helyet, ahonnan a reklámbevételek jelentős része származik. Az épület legfölső emeletein továbbra is az irodák találhatóak, melyekbe 2011-ben Balogh Ákos cégcsoportja költözött, így az épület kihasználtsága 95 százalékra emelkedett.
A workshopon a szociális dimenziót vizsgálók megjegyezték, hogy az épület szintjei a szociális helyzetnek is megfeleltethetőek. Eszerint az aluljáróban a társadalom legalsó rétege van jelen, a ruházati szinteken az alsóközéposztály igényeit veszik figyelembe, a Mini city szintjén pedig már a társadalom legfizetőképesebb rétegeit célozzák a gyerekeknek szóló, olcsónak nem mondható élményparkkal.
A válságból való kilábalás és a Nyugati téri felújítás további lehetőséget ad a Skála Metró újragondolására. A tervek szerint megszűnhet néhány közvetlen feljáró az aluljáróból az épületbe és a teraszokra, jobban elkülönítve ezzel az aluljáró nemkívánatos hatásait az épülettől. Emellett gondolkodnak azon, hogy miképp alakulhatna át az épület egy többfunkciós életmódközponttá, mely otthont adhat sportlétesítményeknek, például fitnesztermeknek vagy mászófalaknak is.
Nyomozás bűntény nélkül
A több dimenziós sík látszólag paradoxon, a Failed Architecture által használt vizualizáció mégis ismerős lehet az amerikai krimikből, amikor a sorozatgyilkosok után „több szálas” nyomozás folyik. „Nagyon érdekes volt, hogy az utolsó pillanatokig még mi sem tudtuk igazán, mi lesz majd a végeredmény, de végül mégis összeállt egésszé. A kidekorált fal pedig nem csak izgalmas, de még könnyű is rajta eligazodni.”- meséli az egyik résztvevő.
Polyák Levente szerint nagyon tanulságos, ahogy a Skála Metró válságát kezelték, melynek megoldása szerinte összefügg az épület rugalmasságával. A „Skála Metró úgy épült, hogy nagyon kis változtatással egészen új felhasználói formákat, funkciókat nyújthat. Ez magyarázza azt is, hogy presztízsben, megítélésben, de használatban is egymástól radikálisan eltérő dolgok voltak megtalálhatóak ugyanabban az épületben.” – vonja le a tanulságokat a KÉK munkatársa, aki szerint továbbra is rengeteg potenciál van az épületben, ugyanis építészetileg még mindig remek állapotban van.
A Failed Architecture szerint is a legfontosabb, hogy észrevegyük a meglévő értékeket egy épületben attól függetlenül, hogy melyik korban épült. „A tervezők sokszor egy párhuzamos dimenzió makett embereire terveznek, anélkül, hogy egy új projektnek megvizsgálnák a környezetét és szükségességét.” – mondta az egyik holland projektkoordinátor, aki szerint a Skála Metró a flexibilitásának köszönhetően a jövőben könnyen újraértelmezhető.
