Budapesten is épített ki az amerikai hírszerzés olyan lehallgatóközpontot, amelynek segítségével az USA titkosszolgálata titkos adatgyűjtést folytatott, derül ki a Wikileaksen közzétett térképről. Magyar politikusokat is lehallgattak? Az adatgyűjtésben közreműködött a magyar hírszerzés is? Egyáltalán milyen adatokra lehettek kíváncsiak és milyen következményei lehetnek az újabb botránynak? A hvg.hu laikus útikalauza a nap témájában.
Mit szivárogtatott ki már megint ez a Snowden gyerek?
A jelenleg oroszországi menedékjogot élvező Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori informatikusa legújabb leleplezéséből kiderül, hogy az NSA nyolcvan városban, köztük 18 európaiban tartott fenn 2010-ben lehallgatóállomásokat. A Wikileaksen Snowden információira hagyatkozva megjelentek térképek, melyek érzékeltetik, hogy az érintett városokban milyen típusú tevékenység zajlott. Snowden szerint az információ megszerzésének idején 3 városban folyt aktív tevékenység, tehát ezekben épült ki akkoriban a rendszer (ilyen volt például Belgrád). Három városban volt telepítve a technika, de nem működtették. A nyolcvan város közül 74-ben pedig külön személyzet volt a beérkező adatok követésére.
Milyen adatokat gyűjtöttek az amerikaiak?
Lényegében mindent, amihez csak hozzá tudnak férni (híváslisták, email-forgalom, banki tranzakciók stb.), az Egyesült Államok területén a teljesség igényével, de külföldön is milliószámra. A fontosabb személyeket természetesen hagyományos értelemben is lehallgathatták, illetve különféle kémprogramok segítségével beláthattak mások számítógépeibe is. A lényeg azonban az adatok megszűrése, adatbázisba rendezése, illetve elemzése. Míg a telefon-lehallgatások vagy a bankszámla-forgalom megszerzése illegálisnak minősül, számos olyan eszköz van, amely legálisan is rengeteg információval szolgál (médiaelemzés, gazdasági elemzés, egy adott személy környezettanulmányának elkészítése, egy vállalkozás cégnyilvántartási adatainak, mérlegének, beszámolóinak feldolgozása stb.) Keith Alexander tábornok, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) igazgatója kedden a lehallgatási botránnyal kapcsolatban annyit közölt, hogy sem az Egyesült Államok hírszerzése, sem a velük együttműködő más országok nem konkrét telefonbeszélgetéseket hallgattak le, csak "metaadatokat" gyűjtöttek, amelyeket részben a külföldi partnerek adtak át nekik.
Akkor tehát közreműködhetett az adatgyűjtésben a magyar hírszerzés is?
Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa szerint elképzelhető, hogy a magyar titkosszolgálatok is tudtak a megfigyelésekről, azt azonban nem tartja valószínűleg, hogy aktívan is részt vettek volna benne. "A jelenlegi információk szerint a telefonhívások metaatadait gyűjtötték rádiótechnikával. Ezt, szemben például az optikai kábeleken keresztül folytatott adatgyűjtéssel, viszonylag könnyű kivitelezni, különösen olyan kis területen, mint Budapest. Valószínűnek tartom, hogy a magyar elhárítás is értesült róla" – mondta. Krasznay azonban azt kizártnak tartja, hogy például vezető politikusok illegális lehallgatásában is segítettek volna a magyar szervek, szerinte az együttműködés terroristagyanús személyek megfigyelésére és egyéb, bűnözéssel kapcsolatos ügyekre korlátozódhatott. "Amint a kiszivárgott dokumentumokból kiderült, Olaszországban a hasonló megfigyelések a partnerszolgálatok segítségével zajlottak. Magyarország szintén a NATO tagja, és az USA terrorellenes háborújának résztvevője, így valószínű, hogy itt is hasonló együttműködés zajlott." Mint mondta, egy ilyen együttműködésre Magyarországon megvannak a jogi feltételek, azonban politikai vezetők vagy civilek lehallgatásának súlyos törvényi akadályai lennének (szemben az Egyesült Államokkal, ahol sokkal enyhébbek a külföldi lehallgatást korlátozó törvények), így ilyesmiben a magyar szervek biztosan nem vehettek részt.
Pintér Sándor belügyminiszter idén júniusban az LMP-s Mile Lajos írásbeli kérdésére adott válaszában azt közölte, hogy az irányítása alá tartozó szerveknél "nem keletkezett arra vonatkozóan információ, hogy az amerikai NSA kifejezetten hazánkat érintően is folytatott volna különleges, felderítő tevékenységet". De az "nem zárható ki", hogy Magyarország vagy magyar állampolgárok is érintettek lennének, már csak a rendszer kapacitásai miatt sem. A válaszból kiderül az is, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal az amerikai partnerekkel fenntartott jó együttműködés érdekében nem is folytatott egyeztetéseket "a lehetséges problémák feltárására". Ha tudtak is a megfigyelésről, nem biztos, hogy bármit tehettek ellene, legalábbis egy magas rangú kormánypárti forrás szerdán úgy fogalmazott: a magyar szolgálatok nem túl erősek elhárításban, bár a közelmúltban indultak bizonyos informatikai fejlesztések.
Kik lehettek a megfigyelések célponjai?
Ezt a legnehezebb megmondani. "Az NSA vezetője eddig annyit árult el, hogy amerikai érdekek mentén folytak a megfigyelések, olyan személyeket hallgattak le, akik az Egyesült Államok biztonsági-gazdasági érdekekei szempontjából jelentősek. Kérdéses, hogy Magyarországon ki tartozhat ebbe a kategóriába" – mondta Krasznay, aki hozzátette: korábban kiszivárgott dokumentumok alapján Magyarország nem volt kiemelt célpontja a megfigyeléseknek, csupán "rutinszerű" adatgyűjtéseket folytathattak. Kérdésünkre, hogy a kormány tagjainak telefonhívásait is megfigyelhették-e, azt válaszolta, "egy ország vezetői természetszerűleg célpontjai lehetnek akár a rutinszerű megfigyeléseknek is. A diplomáciai képviseletekben dolgozó hírszerzők gyakori feladata, hogy a politikai vezetőkről dossziékat készítsenek, amihez hasznosak lehetnek az elektronikus hírszerzés eredményei is."
Martonyi János szerdán újságíróknak azt mondta: máig nem kapott választ arra a kérdésre, hogy magyar polgárok és intézmények "tárgyai voltak-e" az amerikai megfigyelésnek. Egy múlt heti képviselői interpellációra (Németh Zsolt, Jobbik) külügyi államtitkári válaszból kiderül, hogy az amerikai nagykövet július 3-án úgy tájékoztatta Martonyi Jánost, hogy az Egyesült Államok betartja mindazon nemzetközi szerződéseket, amelyek "jogalapot szolgáltatnak az Európai Unió és az USA közötti adatmozgásnak". A miniszter csütörtökön találkozik Victoria Nuland amerikai helyettes külügyi államtitkárral, akinek állítólag ismét fel fogja vetni a megválaszolatlan kérdéseket. A magyar kormányzati nyilatkozatokból ugyanakkor az látszik, hogy igyekszenek uniós szintre feltolni a kérdést. Az eddigi célpontok közül a legkínosabb történet Angela Merkel lehallgatása: amerikai tisztviselők szerint Obama egészen nyár végéig nem tudott arról, hogy Merkel mobiltelefonját is megfigyelik, majd ezután elrendelte ennek leállítását. Ugyanezzel védekezik az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának elnöke, Diane Feinstein is, aki szerint a bizottságát nem tájékoztatták megfelelőképpen a szövetséges országok vezetőivel kapcsolatos adatgyűjtésről, de ő maga ellenzi az ilyen akciókat. "Nem az a meglepő, hogy kiderült, az USA működtet lehallgató központokat a világban, hanem hogy állami vezetők rejtjelezett telefonhívásait is lehallgatják. Ezeket ugyanis általában nagyon nehéz, és drága dolog feltörni, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Angela Merkel hívásait miért érte meg lehallgatni" – mondta egyik forrásunk.
Milyen tevékenység zajlott Budapesten?
Ezt sem tudni pontosan, és azt sem tudni, ez múlt idő-e. Az USA nincs egyedül azzal, hogy minél több mindent szeretne tudni más országokról, amelyek valamilyen szempontból fontosak lehetnek a számukra, elsősorban gazdaságilag. A terrorizmus jó érv – mondta a hvg.hu-nak egy volt titokszolga, erre hivatkozva a legkönnyebb igazolni a lehallgatások jogosságát. A nagykövetségeken elvileg nem működhetnek lehallgató-állomások, de hírszerzők és kémelhárítók mindig dolgoztak itt. Az Alkotmányvédelmi Hivatal (korábban: Nemzetbiztonsági Hivatal) egykori munkatársa szerint a fedett személy odaküldésén túl sokféle módszer van információk beszerzésére. Azt ugyan nem lehet észrevenni, ha valaki telefonjára rátelepednek, de szerinte az állami vezetők esetében erre a titkosszolgálatoknak felkészültnek kellene lenniük.
Jelenleg is folyhat ilyen tevékenység?
Nagy valószínűséggel, igen. A külföldi hírszerzők munkája fedett módon történik, tehát nem tárják a nyilvánosság elé, kinek dolgoznak, így ezek nem is derülnek ki. Snowden lelkiismereti okokra hivatkozva hozta nyilvánosságra, hogy az NSA miként dolgozik és hallgat le embereket, de a hírszerzés nem csak információk begyűjtéséről szól, hanem dezinformációk széthintéséről is, ahogy éppen az érdekek kívánják. A CIA és az NSA munkájára az jellemző, hogy jelenleg már nem saját embereiket vetik be, hanem inkább szerződéses alkalmazottakat használnak, amilyen Edward Snowden is volt.
Jogilag ennek a cselekménynek mi lehet a megítélése?
"A kémkedést mindenhol bűncselekménynek tekintik, kivéve, ha az állam hozzájárult" – mondta a hvg.hu-nak Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. Hozzátette: a magyar törvények szerint kémkedésért külföldi állampolgárok is büntethetők, de nem valószínű, hogy bárkit felelősségre fognak vonni az ügyben.
Milyen következményei lehetnek a lehallgatási botránynak diplomáciailag és politikailag?
Krasznay szerint a lehallgatási ügy elsősorban a magyar elhárítás szakterülete, akik bár tudhattak a megfigyelésekről, az ügyet nem volt kötelességük nyilvánosságra hozni, vagy jogi lépéseket tenni. "Az elhárításnak az elsődleges feladata az, hogy technikai eszközökkel védekezzen az ilyen adatgyűjtések ellen, nem az, hogy üldözze az elkövetőket vagy diplomáciai botrányt robbantson ki. Ha tudomást szereztek az ügyről, azt valószínűleg bemutatták a nemzetvédelmi kabinetnek, akik eldönthették, milyen lépéseket tesznek. Szerintem erről Magyarországon nem fogunk konkrétumokat megtudni. Ha a magyar külügy nagyon súlyos sérelemnek tekinti a lehallgatásokat, lehetséges, hogy kérdőre vonják az amerikai nagykövetet, de az is lehet, hogy egy jegyzékváltással elintézik az ügyet. Egyelőre azonban az a legvalószínűbb, hogy a diplomáciai válasz EU-s szinten fogalmazódik majd meg." A kérdést nehezíti, hogy a lehallgatást valószínűleg amerikai felségterületről, a nagykövetség területéről folytatták, és az amerikai törvények nem tiltják ezt a fajta adatgyűjtést, míg a magyar jogrend súlyosan bünteti.
Lattmann Tamás szerint egyértelmű, hogy a lehallgatásokkal az Egyesült Államok megsértette a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezményt, amely a diplomáciai képviseleteknek csak a fogadó állam által megengedett módon való információszerzést (Magyarországon tehát sajtófigyelés, hivatalos és háttérbeszélgetések alapján gyűjthető információ) engedélyezik. Az érintett államok ezért akár nemzetközi bíróság elé is idézhetik az Egyesült Államokat, amely, bár személyi felelősséget nem vizsgál, kötelezheti az Államokat a lehallgatások beszüntetésére és pénzbeli jóvátétel fizetésére. Lattmann szerint azonban kicsi az esélye, hogy az európai államok jogi lépéseket tennének. Mint mondta, ezeket már megtehették volna, így az ügy meg fog rekedni a politikai kommunikáció szintjén.
Hogyan érintheti ez az ügy az adatvédelem átalakuló európai szabályozását?
Az Európai Parlament előtt van az adatvédelemről szóló európai szintű új szabályozás tervezete, mellyel kapcsolatban a tagállamoknak idén decemberre kellett volna közös platformra jutniuk. Noha a lehallgatási botrány miatt az EU-nak elvben érdeke lenne a személyes adatok egységes európai védelmének a gyors megerősítése, az új törvény elfogadásának céldátumát 2014-ről 2015-re csúsztatták. A jogszabály egyik legvitatottabb pontja az ún. anti-FISA klauzula, amely megtiltaná vállalatoknak, hogy uniós polgárokkal kapcsolatos adatokat külföldi titkosszolgálatoknak továbbítsanak. Mivel az kiderült, hogy az USA-ban volt együttműködés az amerikai internetóriásokkal (Google, Facebook, Amazon, Skype stb.), ezek a cégek Európában meglehetősen kényes helyzetbe kerülnének: ha továbbra is kimennének adatok tőlük az amerikai titkoszszolgálatnak, akkor Európába törvényt sértenének. Az EU és az Egyesült Államok között jelenleg érvényben van az ú.n. Safe-Harbor-egyezmény, mely az Európában tevékeny amerikai cégeknek megengedi, hogy uniós állampolgárok személyi adatait (születési hely, telefon, e-mail) az USA-ba is átvihesse. A bajor néppárt, a CSU szerint az EU-nak ezt az egyezményt is fel kellene mondania, mert a cégeknél nincsenek biztonságban az állampolgárok adatai.
Milyen reakciók várhatóak az USA részéről?
Semmi. A sunnyogáson, bocsánatkérésen, visszatámadáson át, amelyekkel Angela Merkel esetében éltek, leginkább hallgatás várható: az, hogy mindenről igyekeznek a legtöbbet elhallgatni. És ez természetes, a hírszerzés nem a nyilvánosságnak szól.
(A lehallgatási botrányról részletesen beszámol a HVG csütörtökön megjelenő száma.)
