hvg.hu: Mikor találkozott utoljára Sólyom Lászlóval?

Kumin Ferenc: Már elég régen, talán a télen jártam nála utoljára.

hvg.hu: Mit szólt az új megbízatásához?

K. F.: Ő mindig is egy vitatkozó ember volt, nem volt régen sem szokatlan, hogy valamiben nem értünk egyet, nyilván ez most különösen így van. Nem sokkal azután, hogy lejárt a mandátuma, és én elmentem a Századvéghez dolgozni, találkoztunk és beszélgettünk néhányszor, és persze akkor is voltak kritikus megjegyzései bőven. Az ő véleménye pontosan ismerhető a kevés nyilvános megszólalásából, amikor négyszemközt vagyunk, akkor sem mond mást. De így is van egy normális viszony közöttünk, az én tiszteletem változatlan az irányába, szeretek vele beszélgetni, mostanában gondoltam rá, hogy ideje lenne újra találkozni, mert történt egy csomó minden, amit megbeszélhetnénk, kíváncsi lennék, hogy gondolkozik ezekről.

hvg.hu: Hogy viseli Sólyom László súlyos kritikáit a kormány felé, aminek ön is dolgozik?

K. F.: Ismerve a gondolkodásmódját, nem lepnek meg a kritikái az új alkotmánnyal kapcsolatban, miközben természetes módon nem esik szó olyan ügyekről, amelyek kapcsán bizonyára nagyjából egyetért azzal, ami történt.

hvg.hu: Nocsak, mondjon egy példát.

K.F.: Nemzetpolitikai ügyekben – gondolom – jobban tetszik neki ennek a kormánynak a hozzáállása, hiszen sok valósul meg abból, amiről köztársasági elnökként ő is sokat beszélt, és amire akkor nagy szükség is volt. Emlékezzen csak: amikor ő elnök lett, egy évvel voltunk az ominózus 2004-es népszavazás után, és nagyon rossz állapotban voltak a – nem szeretem a kifejezést – magyar–magyar kapcsolatok. Az a gondolkodásmód, amit képviselt, nagyon sokban megfelelt annak, amit ez a kormány megvalósítani próbál.

Intellektuális kihívás megküzdeni az újságírókkal

Fülöp Máté

hvg.hu: De mit szól a tartalmi kritikáihoz az alkotmány önkényes változtatgatásáról, a független intézmények, így az Alkotmánybíróság ledarálásáról?

K. F.: Rögtön azt, hogy teljesen másképp látom ezeket a dolgokat, mint amik az ön kérdésében állításként megfogalmazódnak. Az alkotmányjogászok egy különleges szakmai kasztot képeznek, amit én akkor is kívülről kapargattam, amikor Sólyom Lászlóval dolgoztam, nem lévén alkotmányjogász. Én nyilván megértettem, hogy alkotmányjogi ügyekben akkor hogy foglalt állást Sólyom László, és jó szívvel tudtam képviselni is azok többségét, szerintem az akkori döntések legtöbbje nem került konfliktusba azzal, amit ez a mostani kormány tesz. De ezzel együtt sem váltam alkotmányjogásszá, nem tudok állást foglalni a szakmai vitáikban, legfeljebb figyelemmel követem.

hvg.hu: Nyilván akkor ezt is másképpen látjuk, de szerintem a környezetvédelem is a „kiherélt” területek közé tartozik, pedig ez ugyanúgy szívügye volt Sólyom Lászlónak. Ön szerint erről ő most mit gondolhat?

K. F.: Az egyik nagy sikerélményünk ebből a szempontból az volt, amikor neki köztársasági elnökként az informális befolyását bevetve sikerült megakadályoznia egy génmódosított kukoricafajta termesztését Magyarországon. Ha azt nézem, hogy – egyedüliként a világon – a génmódosított növények tilalma alkotmányban tiltott, akkor joggal hihetem, hogy ez sem feltétlenül áll szemben az ő felfogásával.

hvg.hu: A jövő nemzedékek ombudsmanjának intézményét, ami szintén a szívügye volt, egy tollvonással megszüntették.

K. F.: Átalakult az egész ombudsmani rendszer. De nyilván itt van vitája a jelenlegi kormánnyal Sólyom Lászlónak, az új alkotmányos berendezkedésnél, ezt jól tudjuk. 

hvg.hu: És azt hogy viseli, ha kormánypolitikusok tesznek dehonesztáló kijelentéseket Sólyom Lászlóra?

K. F.: Ez egy széles politikai család, itt  sokan sokféle stílusú és tartalmú kijelentést tesznek. Ha az ember egy ilyen nagy néppárt kormányában dolgozik, akkor ezt tudomásul kell vennie.

hvg.hu: Személy szerint milyen volt feladni a független értelmiségi szerepet, és elmenni előbb egy pártközeli, majd kormányközeli intézethez dolgozni, majd kormányalkalmazottá válni?

K. F.: Én már akkor is megírtam a blogomban, amikor még nem a kormánynak dolgoztam, hogy szerintem nincs „független elemzői lét”. Magamról sem állítottam sosem, hogy ilyen lennék. Ilyen nem létezik, a független elemző, a független értelmiségi fogalma csupán fikció. Éppen az a csoport, amelyik magát előszeretettel hívja „független értelmiséginek” (és én ezért is nem hívom magam annak soha), nagyon is nem független: gondolkodásmódjában, egzisztenciájában függ egy politikai tábortól, még ha saját magának sem vallja ezt be. De mégis a függetlenség, és emelkedett értelmiségi lét pozíciójában tetszeleg, és osztja az észt. Ennek a csoportnak volt egy tanulságos seregszemléje legutóbb Balatonszárszón. Ez az esemény világosan megmutatta, mi a baj ezzel a társasággal és a gondolkodásmódjával, nem is kellett különösebben karikírozni.

Fülöp Máté

hvg.hu: Néhány kép valóban magáért beszélt. De akkor is: hogy érzi magát, amikor hetente egyszer bemegy a köztévébe, és alákérdezős álinterjúkban magyarázza a kormány bizonyítványát?

K. F.: Utálom az alákérdezős interjúkat, de nem gondolom, hogy esetemben ez menne a köztévében, hiszen egy speciális szerepet viszek ott: nem vitatkoznom kell a műsorvezetővel, hanem a külföldi sajtótermést tekintjük át. Elmondom, mi jelent meg a kormányról, a jókat is, rosszakat is. Mindkettőből van azért elég sok. Elmondom, mi a jó, és azt is, hogy – ha egy cikk alaptalan kritikákat fogalmaz meg – az miért problémás, mi a baj az újságíró módszerével, hogy lehet tényekkel alátámasztva megcáfolni az állításait. Ez egy olyan műfaj, amire nagy szükség van, mert a külföldi sajtó szemlézése jellemzően a baloldalhoz köthető sajtóban erősebb. Ott hagyománya van. A Klubrádióban, az ATV-ben állandóan a külföldi sajtóra hivatkoznak, és ez persze természetes, ezzel nincs is gond. De azért közben tudjuk, hogy szelektíven válogatnak, és a kritikus cikkeket emelik ki, hogy „már a Washington Post is…”, „már a Süddeutsche Zeitung is…” azt írja, hogy… És ezzel azt sugallják, hogy már Washingtonban, Berlinben, Londonban is nagyon kritikusak a kormánnyal. Miközben azért nem ez a helyzet. És én ezekkel a médiaszerepléseimmel kicsit színesebbé teszem ezt a képet, és szívesen elmondom, hogy bőven van más hang is, illetve az elítélő cikkek egy jó része ostoba, megcáfolható érvelésre alapul, mert az újságíró lusta volt, és tájékozatlan.

hvg.hu: Intellektuálisan ez mekkora kihívás?

K. F.: Kihívás, hogy bebizonyítsam, ha inkorrekt cikk jelenik meg Magyarországról. Nem feltétlenül a hatperces tévészereplés, de az, hogy a külföldi újságírókkal – akár szemtől szemben, akár e-mailen keresztül – vitába szálljak, és megpróbáljam megtalálni velük azt a hangot, amire ők is rezonálnak, ez a legizgalmasabb szerintem, és ez valódi kihívás. Megpróbálok az eddig bevettől némileg eltérő módon, kevésbé a múltról, sokkal inkább a máról beszélni. Megpróbálom elmondani, milyen bajok vannak ma Magyarországon, milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak, mik közül vagyunk kénytelenek választani, megpróbálok úgy beszélni, ahogy egyébként Sólyom László is tette például a határon túli magyar kisebbségekkel kapcsolatban: nem a sérelmek, nem a történelmi terheltségek nyelvén, hanem azon az alapon, hogy nekik is alapjogaik vannak. Nekem is ez a tapasztalatom, hogy a külföldi újságírók az alapjogok nyelvét sokkal jobban értik. Tehát egy olyan közeggel kell kommunikálnom, amelyik alapvetően más fogalmi rendszerben mozog, mint mi – ez egy rendkívül izgalmas kihívás.

hvg.hu: És az mekkora kihívás, amikor egyszerűen bárdolatlan kormányfői kijelentéseket kell megmagyaráznia, például azt, hogy ha a németek és az oroszok tárgyalnak egymással, az ember kimegy a kertbe, hogy megnézze, megvannak-e még a gyerekei?

K. F.: Ön azt mondja bárdolatlanság, más azt mondja, ez egy olyan humor, ami megrajzol egy politikusi profilt. A nagy többség ezt humorként értékelte, ezért ez nem is igényelt magyarázatot. Vannak persze esetek, amikor szükség van magyarázatra: azt hittem, a „lovasságos történetet” említi majd meg, mert ott már volt munka. Először úgy nézett ki, hogy a miniszterelnök világos fogalmazása után lecseng az ügy, de a két nappal később a Spiegel Online újságírója váratlanul rátalált a témára. Addig Németországban nem is volt téma az egész. Tudni kell, hogy kint pedig nagyon sokan olvassák ezt a portált, amely egy pangó vasárnap délután előállt az újságíró eléggé saját hangolású verziójával, azzal, hogy fasiszta metódussal vádolta meg a magyar kormányfő a német kancellárasszonyt. Totális torzítás volt a cikk, de mindenki ezt olvasta, órákig a címoldalon futott. Onnantól ez az ügy így szerepelt a német nyilvánosságban, ezzel persze bőven volt teendő, mert helyre kellett tenni, hogy ne ebben a formában jelenjenek meg a további tudósítások. Ezt hál’ Istennek több fontos felületen sikerült is elérni.

De ugyanez az újságíró a romagyilkosságok ítélethirdetése kapcsán is közölt két cikket, az egyik lídjében azt írja, először nyilatkozott ez a kormány úgy, hogy a hatóságok nem követtek el mindent az ügy felderítése érdekében. Ez úgy ahogy van: hazugság. Hiszen ön is pontosan tudja, hogy amikor ez a tragédia történt, nem ez a kormány volt hatalmon. Ez alapvető csúsztatás, amit egy átlag német olvasó nem kell, hogy tudjon. De ilyenkor az ember harci ösztöne beindul. Egy másik cikkben Horváth Aladárral úgy beszélget végig az ügyről, hogy szintén nem említi meg, hogy közben volt egy kormányváltás. Horváth Aladár szidja a hatóságok slamposságát, és egy német olvasónak ez úgy jöhet le, hogy ezek ugyanazok a hatóságok, amelyek 2008-2009-ben impotensek voltak ahhoz, hogy megállítsák a gyilkosokat.

hvg.hu: És ez miért van ön szerint? Tájékozatlanság, netán rosszindulat, mint azt néhány kormánypolitikus feltételezi…

K. F.: Nincsenek olyan információk a birtokomban, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, és nem szeretnék egyetlen újságíróra sem rosszat mondani. Érdekes, hogy a legtöbb negatív cikk Németországból érkezik. Ez egy nagyon izgalmas ország, elég csak arra gondolni, hogy a 80 milliós lakosságból 17 millió az NDK-ban szocializálódott, ami egy nagyon cizellált, az egykori slampos magyar diktatúránál sokkal hatékonyabb elnyomó gépezet volt. Ennek megvoltak a működtetői, akik az újraegyesítéssel nyilván nem tűntek el varázsütésre. Azok a figurák, akik jó propagandistái voltak az NDK-nak, nem váltak egyszerre a BBC-normák szerint dolgozó újságírókká szerintem. Erről el tudunk feledkezni.

"Utálom az alákérdezős interjúkat"

Fülöp Máté

hvg.hu: De a kormány minden kritikus cikket a Nagy Nemzetközi Baloldali Médiaösszeesküvés részének tart, jöjjön Németországból, Nagy Britanniából, Svájcból, vagy éppen az Egyesült Államokból…

K. F.: Ez nem igaz. Már csak azért is, mert egyáltalán nem csak negatív cikkek születnek rólunk, csak ebből gyakrabban lesz hír, és nagyobb a visszhangja. A cikkek nagy része semleges, és egy kis része pozitív, de ez természetes, más országokról is kevés ilyen jelenik meg, az nem hír, ha valahol normálisan működnek a dolgok.

hvg.hu: A Facebook-oldalát nézve csak úgy sorjáznak a hozsannázó cikkek Magyarországról.

K. F.: Azért nem csak azok. Legutóbb például a Liberation cikkéről írtam, mert szerintem elképesztő írást jelentettek meg a Szigetről: van egy bizonyos Tamara, aki szerint az, hogy a Sziget idei plakátján a vörös szín dominál, az „orbáni elnyomás” jele. Legalább a Sziget sajtósa is megszólal, és persze elmondja, hogy az egész hülyeség. De azért az ilyen írások igenis megérdemlik, hogy pellengérre állítsuk őket, és, hogy legalább egy levelet írjak a szerkesztőségnek, hogy szerintem ez problémás. Mindezt persze nagyon udvariasan, ékes franciasággal. Bízunk benne, hogy lesz valami hatása, mert egy-két bolond újságíró mindenhol van, de a szerkesztők azért – még ha az értékrendjük eltér is a miénktől – remélhetőleg kiszűrik az ilyen badarságokat. Ez az újságírás paródiája, amin még mulatnék is, ha nem okozna kárt. Nem véletlen, hogy legutóbb külön kiemeltem, hogy a Financial Times munkatársa úgy írt a kormányról, hogy legalább meg is kérdezett minket, mert sajnos nem jellemző.

hvg.hu: Én is ismerek külföldi tudósítókat, akik arra panaszkodnak, hogy hiába fordulnak egy-egy minisztériumhoz például, elhajtják őket, nem válaszolnak. Így nehéz…

K. F.: Valóban voltak ezzel problémák, de remélem, hogy mostanra már javult a helyzet, talán az én működésemnek köszönhetően is. Aki hozzám fordul, az egy napon belül választ kap a kérdéseire.

hvg.hu: Gondolom, diplomatákkal is elég gyakran találkozik. Azt hogy kezeli, hogy közülük – legalábbis a tapasztalataim szerint – sokan nagyon ki vannak bukva a kormányra, és gyakran nem is feltétlenül az intézkedések tartalmára, hanem a stílusra, ahogyan akár velük is beszélnek?

K. F.: Az én tapasztalataim ettől erősen eltérnek. De azért őket se úgy képzeljük el, mint egy éteri magasságokban lebegő valakiket: mivel Magyarország fontos állomáshely sok ország számára, ide nagykövetnek gyakran nem karrierdiplomaták érkeznek, hanem politikai kinevezettek, ők pedig különösen azt a politikai színt képviselik, amilyen a küldő kormány. Ennek ellenére velem udvariasak, és próbálnak nyitottak lenni, nekem jók a tapasztalataim.

hvg.hu: Kínai diplomatákkal nem beszélt mostanában? Nagyon megdöbbentek, hogy Orbán Viktor az utolsó pillanatban mondta le pekingi útját, ezt ott nagyon nagy udvariatlanságnak tartják, nekem azt mondták szakértők, egyhamar nem jut el magyar kormányfő Pekingbe.

K. F.: Nem beszéltem kínai diplomatákkal mostanában. Biztos nehéz döntés volt az út lemondása. A politikust azt teszi politikussá, hogy néha nehéz döntéseket is meg tud hozni.

Humor, vagy bárdolatlanság?

Fülöp Máté

hvg.hu: Elképzelhető, hogy a szeptemberi német választásokat követően CDU-SPD nagykoalíciós kormány alakulhat. A szokásjog szerint ilyenkor a szocdemek kapják a külügyi tárcát. Akkor pedig – kis túlzással – az Isten irgalmazzon a kormánynak…

K. F.: Az én dolgom a sajtóval kapcsolatot tartani, az újságírók pedig úgyis maradnak, választásoktól függetlenül. És velük szerencsére működik a kapcsolat, sőt fejlődik. Például azok, akik már személyesen készíthettek interjút Orbán Viktorral, utána már jellemzően sokkal árnyaltabb véleményt fogalmaznak meg a miniszterelnökről.

hvg.hu: Kocsis Máté viszont új szintre emelte a sajtóval szembeni paranoiát. Mennyiben befolyásolja a külföldi sajtó hozzáállását a kormányhoz, ha a Fidesz egyik prominense egy nagy nemzetközi médiacéget kormányellenes összeesküvéssel vádol meg, és a szemére veti, hogy – még belegondolni is szörnyű valóban – úgymond kormánykritikus híradót akar elindítani?

K. F.: Más az, amit egy pártpolitikus mond, és mást enged meg magának egy kormányzat részéről nyilatkozó ember. De egy médiavállalkozás vezetőjének politikai múltja szerintem releváns információ.

hvg.hu: De nem önmagában abszurd azt felhánytorgatni a sajtónak, hogy kritikusan viszonyul egy kormányhoz, és ezen kiakadni?

K. F.: Nem az a baj természetesen, ha valaki kritikus, hanem, ha mondjuk torzító cikkek, tudósítások jelennek meg. Amikor a német sajtóban például úgy jelenik meg az ózdi vízügy, hogy rasszista indítékból kifejezetten a cigányoknál zárták el a vizet, az nem kormánykritika, az manipuláció. Egy választott politikus ezt más stílusban, más hangnemben utasítja vissza, én inkább bürokrata módjára teszem ezt általában, de ugyanúgy fellépünk az ilyenek ellen. Ez ugyanis nem a kormánykritika világa, ez az aljasság világa. Ha valaki kritikus, az jó, mert lehet vele vitatkozni. Meg is tesszük. Amikor az Al Jazeera English olyan anyagot forgat Magyarországról, hogy ez egy protofasiszta állam, és egy lépésre vagyunk a zsidótörvényektől, akkor ezzel nem lehet vitába szállni, ez annyira abszurd. Egyébként amikor ez a tudósítás készült, az újságíró 40 percet beszélt velem, és később semmit nem vágott be az anyagába a megszólalásomból. Ezek azért nagyon zavaros dolgok. Könnyű azt mondani, hogy mi úgyis minden mögött összeesküvést látunk, de ezek tények. Talán az történt, hogy nem fért bele a megszólalásom az ő előítéletes keretébe.