Az eljárás adatai szerint a középkorú ságvári férfi családi házának közvetlen közelében több méter magas partfal húzódott, az esőzésektől instabillá vált, 2010 júniusában kisebb darabok szakadtak le belőle. A családfő ezért elhatározta, hogy támfallal védi meg otthonát. Szándékát a helyi jegyzőnél bejelentette, majd egy kőművessel egyeztette a szükséges munkálatokat. A támfal alapját azonban a szükséges szakmai ismeretekkel nem rendelkező férfi - feltehetően takarékossági megfontolásokból - maga kezdte el kiásni ismerőseivel 2010 júliusában.

A munkálatok közben a férfi ötéves kisfiát és az egyik segíteni érkező tízéves kislányát a szomszédba küldték, de a gyerekek visszatértek, és a többszöri figyelmeztetés ellenére is a munkaterületen játszottak. A támfal fél méter széles, egy méter mély, több mint tíz méter hosszú alapjának mélyítésekor egyszer csak megindult a föld. Az egyik ott dolgozó felnőttnek sikerült félreugrania, társát azonban nyakig betemette a lezúduló mintegy 20 köbméter, laza szerkezetű anyag, ezért alig tudott lélegzetet venni. Életét annak köszönheti, hogy társai gyorsan kiszabadították. 

A felnőttek nem találták a két gyermeket, csak órák múlva szabadították ki a testüket puszta kézzel a föld alól rendőrök, tűzoltók. Az újraélesztési kísérletek sikertelenek maradtak. A gyakorlatilag élve eltemetett gyermekek halálát a légutak elzáródása, a mellkas összeszorulása és oxigénhiány okozta. 

A két gyermek, köztük a sajátja halálát okozó férfi ellen az ügyészség vádat emelt, és 2012 márciusában a Siófoki Városi Bíróság halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt egy év tíz hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, ezt 2012 szeptemberében a másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék jogerőre emelte. 

A bíróságok szerint a férfi a munkálatok előtt és közben különböző szintű jogszabályokban rögzített foglalkozási, munkavédelmi, szakmai előírásokat szegett meg, engedélyezési eljárásokat mulasztott el, továbbá figyelmen kívül hagyta a támfal építése miatt megkeresett szakember véleményét, azt, hogy az alapok kiásása előtt a falon lépcsőzetes aládúcolt rézsűt kell kialakítani. A férfi nem gondoskodott arról, hogy a veszélyes munkaterület el legyen zárva az illetéktelenek elől, és - ami végzetesnek bizonyult - nem győződött meg arról, hogy a gyerekek biztonságos helyen tartózkodnak-e. 

A védelem az elmarasztaló ítéletek hatályon kívül helyezését kérte, és a férfi felmentése érdekében fordult a Kúriához. Álláspontja szerint a vádbeli tevékenységre nem vonatkoztak a foglalkozási, szakmai szabályok, csupán társadalmi munkavégzés folyt, ahol a vádlottnak nem voltak munkáltatói, utasítási jogai. 

A Kúria elutasította a védelem felülvizsgálati indítványát, és hatályában fenntartotta az alsóbb fokú döntést. Érvelése szerint ennek a munkának a megszervezője felel a történtekért, azt pedig szakmai megfontolások nélkül pusztán a józan ész alapján is előre kellett volna látni, hogy növeli a veszélyhelyzetet a több méter magas, omlékony partfal tövében az alaphoz szükséges árok kiásása. 

Az ügyben vizsgálódott az ombudsman is, és megállapította: hozzáértőbb hatósági fellépéssel megelőzhető lett volna a tragédia. Az otthonát megóvni próbáló családfő már a tragédia bekövetkezte előtt jelezte a hatóságoknak, hogy milyen problémával küszködik, de hatékony intézkedések nem történtek, például helyszíni szemle sem volt. 

A tragédia után nyomban életveszélyessé nyilvánították az épületet, a család kiköltözött. A polgármester 30-30 ezer forint gyorssegélyt nyújtott a kis áldozatok családjainak, a geológusok pedig vizsgálódásokba kezdtek. Ezek eredménye szerint sok ezer, a ságvárihoz hasonló löszfal van a dél-dunántúli régióban, és mintegy 250 településen okozhatnak gondot. A szakemberek akkor úgy vélekedtek: a löszfalak megerősítéséhez nem az akarat, hanem a pénz hiányzik. Ez az oka annak, hogy elavult a veszélyes löszfalakat nyilvántartó adatbázis, az utóbbi évtizedekben állami forrás hiányában nem frissítették, és az önkormányzatok már nem végeztetik el a veszélyes területek körülhatárolására irányuló vizsgálatokat. 

Dunaszekcsőn kétszer is volt nagyobb partfalomlás, Fonyódon újra és újra napirenden került a partfal megerősítésének ügye, ami szakvélemények szerint akár félmilliárd forintot is felemészthet. Balatonszárszó nyugati felén a kellően meg nem erősített magaspart alatt egész utca van. Balatonföldváron több mint másfél kilométer a partfal, egy kis részét a kilencvenes években stabilizálták, akkori áron méterenként egymillió forintért.