Ha a felsőbb bíróság jóváhagyja a kaposvári kisfiú, Szita Bence gyilkosainak első fokon meghozott ítéletét, akkor a nevelőanya és két társa örök életére börtönbe kerül. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést 2000 óta vetik ki a bíróságok: eddig főleg a sorozatgyilkosokat, a különös kegyetlenséggel gyilkoló bűnözőket sújtották ezzel. Jelenleg 26 úgynevezett tész-es raboskodik a Csillagban, többen reményüket vesztették, és a halált is jobbnak tartják, mint a börtönt, ezért körükben gyakori az öngyilkossági kísérlet.
„Annak, aki ilyen módon képes egy ember életét elvenni, nincs helye a társadalomban” – így indokolta a Pécsi Ítélőtábla büntetőtanácsának vezetője, Makai Lajos bíró idén április 2-án azt, hogy miért küldte egész életére a rácsok mögé Pap Márió orvvadászt, aki hasba lőtt egy természetjárót, és egy vele lévő vadászt is súlyosan megsebesített.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést (tész) lehetővé tevő törvénymódosítás 1999. március 1-vel lépett hatályba, ezt követően alkalmazhatták a bíróságok ezt a büntetési tételt. Azóta 26 gyilkost ítéltek el tész-re. Őket a Szegedi Fegyház és Börtönben, ismertebb nevén a Csillagban tartják fogva – közölte a hvg.hu-val a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága.
A rabok között további kilenc fogvatartott a jogerős ítéletére vár – köztük a 11 éves Szita Bence megölésében részt vevő P. Erika, a debreceni darabolós gyilkos és a rendőrségi pszichológusként dolgozó Bándy Katát megölő P. László –, miután első fokon már tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték őket.
A balástyai és a várdai rém
A tész-re ítélt orvvadász tavaly márciusban azután gyilkolt, hogy áldozatai Magyarlukafa közelében felfedezték, engedély nélkül ejtett el egy szarvast. Tényleges életfogytig tartó büntetést kapott a fekete sereg vezetőjének tartott, Spanyolországból hazahozott Magyar Róbert is, akinek felülvizsgálati kérelmét idén utasította el a Kúria. A Magyar elleni vádak között szerepelt az is, hogy az ő utasítására ölték meg a Ragyás Tóniként ismert alvilági figurát, mivel az megsértette. A legrégebben egy 2000-ben jogerősen elítélt férfi tölti a büntetését. A Hajdú-Bihar megyei Boi Gyula hat- és kilencéves gyerekeit, valamint az édesanyjukat ölte meg: álmukban, baltával csapott le rájuk.
Az életük végéig fogva tartottak száma 2004-ben és 2008-ban is megugrott, mindkét alkalommal négy-négy fővel. A 2004-ben elítéltek között van Kruchió Tibor, aki egy jó anyagi körülmények között élő szegedi nőt akart kirabolni, és amikor a hetvenéves asszony ellenállt, illetve kiáltozni kezdett, egy fürdőköpeny övével megfojtotta. Kruchió összes zsákmánya 170 ezer forintnyi érték volt. Szintén kilenc esztendővel ezelőtt döntött úgy a Szegedi Ítélőtábla, hogy soha nem térhet vissza a társadalomba a „balástyai rém” néven elhíresült Szabó Zoltán, aki négy nőt ölt meg.
| Egyértelmű képlet: halálbüntetés helyett |
A tényleges „életfogytiglant” három évvel a halálbüntetés eltörlése után az Antall-kormány vezette be Magyarországon, de annak idején ezt csak akkor kellett alkalmazni, ha valakit másodszor is életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek a bírák. Dávid Ibolya igazságügy miniszterként továbbfejlesztette a büntetési tételt, ami 1999-ben lett az igazságszolgáltatás része. E szerint a harminc legsúlyosabb bűncselekmény (például emberölés, hazaárulás, terrorcselekmény) elkövetőit valóban az életük végéig rács mögé csukhatja a bíróság. A tész tehát abban különbözik a „sima” fekvőnyolcastól (így hívják a börtönszlengben az életfogytiglani büntetést), hogy utóbbinál az ítéletben leírják, hány évtized letöltése után helyezhető szabadlábra a fogvatartott, míg előbbinél egyértelmű a képlet: soha. A Magyar Helsinki Bizottság – illetve a civilek előtt két ügyvéd – korábban az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy a jogászok körében a halálbüntetési "pótlékként" számon tartott tész alkotmányosságát vizsgálják felül. Az Ab nyolc évig nem döntött az ügyben, végül a második Orbán-kormány "nemzeti konzultációra" bocsátotta a kérdést: bekerüljon-e a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés az új alaptörvénybe. A kormánynak visszaküldött levelek alapján végül az alkotmány része lett, így az Ab már nem is foglalkozhat a kérdéssel. Az alaptörvény leszögezi, hogy tész "csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki". Az alkotmánybírósági beaványokkal korábban többször foglalkozó hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő volt alkotmánybíró azt mondta, a testület – különösen a nagy médiavisszhangot kapott brutális gyilkosságok után – a halálbüntetés visszaállítása iránti társadalmi igényt látva, nem szívesen foglalkozott a kérdéssel. |
„A férfi tetteit emberi mivoltából kivetkőzve, három védtelen idős ember sérelmére követte el, ezért a társadalom védelmében szükséges volt kizárni őt a feltételes szabadlábra helyezés kedvezményéből” – indokolta a bíró 2009 februárjában, miért küldte egész életére a rácsok mögé a „várdai rémet”. A csavargóként élő Pápics Ferenc 2007. augusztus 21-én, Somogyjádon szódásüveggel agyonvert egy 85 éves asszonyt, aki rajtakapta azon, hogy a kamrájából élelmiszert akart lopni. A férfi néhány héttel később Várdán korábbi munkaadóival is végzett.
Antiszociális és paranoid jegyeket
Külön részleget, úgynevezett pszichoszociális körzetet tartanak fenn a Csillagban az idősebb tész-esek, a gyerekek vagy nők elleni erőszak miatt elítéltek számára, illetve azoknak, akiket szexuális orientáltságuk miatt nem fogad be a többi börtönlakó. A másikban, az erőszakmentes körletben pedig azokat a tész-esek vannak, akik könnyen beilleszkednek a bv-intézet rendjébe – írta a Börtönügyi Szemle egyik tavalyi számában megjelenet, az Idő rabságában című, tész-ekről szóló tanulmányában Kiszely Pál és Nagy István.
A tényleges „életfogytosok” átlagéletkora 42 év, az általános iskolát 12-en, a gimnáziumot 4-en végezték el, egyikük főiskolára is járt. A 26 elítélt közül négy büntetlen előéletű volt, egyikük viszont tíznél többször volt büntetve. A tanulmány szerint hét tész-es alkoholista volt, ketten drogoztak, és egy ember a játékszenvedélyével összefüggésben követte el a bűntettet.
A vizsgáltak közül négy rab szenvedett személyiségzavarban, egy antiszociális és paranoid jegyeket is mutatott, míg egy másik pszichopata és szociopata viselkedést tanúsított. A tanulmány szerint a tész-esek felét hozzátartozóik egyáltalán nem látogatják, így a külvilággal való kapcsolattartásuk teljesen leépült. Hogy értelmes elfoglaltsággal töltsék bent az időt, barkácsolhatnak, sportolhatnak, de ha akarnak, kisállatot, például tengerimalacot is tarthatnak.
Az életük végéig tartó bezártságot többen nem bírták elviselni. 2006-ban például két elítélt megpróbált a zárkájából megszökni: ki akarták feszíteni az ablakot, de nem jártak sikerrel. Többen pedig öngyilkosságot kíséreltek meg, és négy sikeres is volt. Idén április 29-én az az elítélt, aki egy 2010-ben elkövetett gyilkosságért kapott tényleges életfogytiglani büntetést, felakasztotta magát.
A három csapás dobhatja meg a tész-esek számát
A Büntető törvénykönyv szigorításával, a három csapás bevezetésével a tész-esek száma jelentősen megemelkedhet: a tanulmány szerzőinek számítása szerint 300-330-an lehetnek majd. De hosszabb ideig maradhatnak börtönben a három csapás miatt azok a rabok is, akik ugyan nem kapnak tész-t, de a szabadságvesztés megnövekedett időtartama miatt a következő 5-15 évben biztos nem szabadulnak.
Az Országgyűlés által 2010 nyarán a Btk. részévé tett három csapás elve alapján szabott ki az Egri Törvényszék első fokon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést egy éve egy fegyveres rablást elkövető férfira. A három csapás elve szerint a bűnismétlő, erőszakos bűntetteket elkövetők esetében a harmadik bűncselekmény után a büntetési tétel felső határa megduplázódik, és ha ez eléri a húsz évet, az automatikusan életfogytig tartó szabadságvesztést jelent.
A Börtönügyi Szemlében közölt írás szerzői hangsúlyozták azt is, hogy a büntetés-végrehajtásnak minden fogvatartott esetében jogszabályi kötelezettsége lenne, hogy kialakítsa társadalmi hasznosság tudatát, illetve elősegítse azt, hogy szabadulásuk után be tudjanak illeszkedni a társadalom életébe. „Ugyanakkor nehéz ennek eleget tenni azoknak az embereknél, akiket életük végéig tartó raboskodásra ítéltek” – jegyezték meg.
Jóvátehetetlen deformáció
2007-ben és 2008-ban a Legfőbb Ügyészség megkeresésére egy kriminológus, egy szociológus és több jogász készített egy kutatást a börtönlakókról. A vizsgálat szerint a tész-esek egy részében dolgozik még az életösztön, és abban reménykednek, hogy megváltoznak a jogszabályok, ami lehetővé teszi majd szabadulásukat, de a többségük csak vegetál vagy öngyilkosságot kísérel meg. A vizsgálat alapján arra jutottak, hogy a tényleges „életfogytosok” esetében is szükség lenne a felülvizsgálatra.
„A reménysugár lehetőségének teljes elvétele kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinthető. Soha, egyetlen elkövető esetében sem állítható bizonyossággal az ítélet kiszabásakor, hogy újabb bűntettet követne el a jövőben” – mondták a 2009-ben tartott sajtótájékoztatón. A kutatást vezető Nagy László Tibor szerint a tényleges életfogytiglan eltörlése nem egyenértékű azzal, hogy „gyilkológépek” jelennek meg az utcákon.
| Az európai helyzet |
Európában a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést csak Anglia és Wales alkalmazza, ott az emiatt elítéltek száma 28 és 35 között alakul. A határozott időtartamú szabadságvesztés ideje Izlandban és Norvégiában 15 évig, Portugáliában 20 évig tart, míg Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Spanyolországban és Szerbiában legfeljebb 40 évig lehet valakit a rács mögött tartani. |
Hasonlóképpen vélekedett az MTI-nek korábban Tóth Mihály büntetőjogász. Szerinte a valamikori szabadulás reménye együttműködőbb magatartást vált ki az elítéltekből. „Aki úgy van bent, hogy nem jöhet ki soha, azzal több baj van a büntetés-végrehajtási intézetben, mert ő ennél rosszabb helyzetbe már nem kerülhet. Ha viszont reménye van a szabadulásra, akkor nyilván nem fog fenyítést fenyítésre halmozni.” Szerinte a tapasztalatok szerint azoknál, akik ilyen cselekményekből szabadlábra kerülnek, nem kell attól tartani, hogy visszaesőként ismét súlyos bűncselekményeket követnének el.
Ugyanakkor a felmérések azt mutatják, hogy aki hét évnél többet töltött börtönben, az már olyan jóvátehetetlen személyiség-deformációban szenved, hogy a szabadulása után sem tudja normálisan élni a hátralévő életét.
