A mobiltelefon és a Facebook mellett a harangokra és még a néplélek ismeretére is szükség van az árvíz vagy más katasztrófa idején történő hatékony tájékoztatáshoz – derül ki egy európai kutatásból.
Csernobil akkor is eszébe jut az embernek, ha nem arról kérdezik. Különösen Magyarországon, ahol az 1986-os szovjet atomszerencsétlenség az állami tájékoztatás iránti bizalmatlanság szimbólumává vált és az is maradt, még akkor is, ha időközben volt egy rendszerváltás. Bár az európaiak sokféleképpen vélekednek a katasztrófahelyzetekről, egyvalamiben nincs különbség: a nukleáris balesetektől mindenhol egyformán tartanak.
Ez az egyik váratlan – mert kérdés nélkül is mindenütt felbukkanó – tanulsága annak a kutatásnak, amelyet a katasztrófahelyzetek kezeléséről folytattak hét EU-tagállamban, köztük Magyarországon. A felmérés Opti-Alert cím alatt zajlott, és mint a név is mutatja, fő célja annak kiderítése volt, hogyan lehetne a legalkalmasabban riasztani az embereket. A magyarok nem állnak egyedül azzal, hogy nem bíznak feltétlenül a hatóságokban.
Az egyes országokban gyűjtött tapasztalatokról a HVG e heti számában olvashatnak.