Cigánytelepekre költöznek, lelki gondozást vállalnak, és munkát találnak a mélyszegénységben élő romáknak az egyházi cigánymissziók vezetői. A programok gyakran sikeresebbek, mint az állami felzárkóztató programok, mivel a romák jóval fogékonyabbak a vallásos üzenetekre. Az érintettek szerint az egyházak kulcsszerepet tölthetnek be a romák felzárkóztatásában.
Rendezett ház áll a lepusztult Töltés utca, az esztergomi cigánysor mellett, ide igyekeznek délutánonkét a sor lakói közös imádságra, ahol igehirdetés mellett világi jellegű tanácsokat is kapnak. A Békéscsaba melletti Békésen a roma családok lakásán tartanak cigányzenével kísért istentiszteleteket a pünkösdista cigánymisszió résztvevői, a megtérőknek munkahelyet, oktatást biztosítanak. Leköltöznek a cigánysorokra az egyházak cigánymisszióinak résztvevői, és belülről építkezve, személyes kapcsolattartással mutatnak kiutat a mélyszegénységből és a bűnözésből.
Ahol az állam kudarcot vallott
„Anyukám nagy kártyás volt, nem is kis pénzekben játszott, apukám az építőiparban dolgozott, ehhez méltóan nem vetette meg az italt. Amikor megtértek, a gondolkodásmódjukban történt egy változás: igyekeztek a családjuk számára megteremteni egy jobb élet lehetőségét” – mesélte ottjártunkkor Szilágyi Róbert, a békési „Párizsnak” nevezett cigánytelepen felnevelkedett férfi. Szilágyi ma már két diplomával rendelkezik, a teológiai és viselkedéspszichológiai szakon szerzett tudását ugyanabban a pünkösdista cigánymisszióban kamatoztatja, amely korábban a szülein is segített. „Úgy tapasztaltuk, hogy semmilyen kormány, polgármesteri hivatal, kisebbségi önkormányzat – hiába akart – nem tudott változtatni a cigányok helyzetén, erre egyedül a hit volt képes” – mondta.
A Békéscsaba melletti Békésen és Mezőberényben a hetvenes évek óta működik a Magyar Pünkösdi Egyház cigánymissziós programja. A hodászi görög katolikus cigánypasztoráció mellett ez az egyik legrégebbi, kifejezetten romák lelki gondozásával és felzárkóztatásával foglalkozó egyházi misszió, amelyhez hasonló kezdeményezést mára csaknem minden magyarországi nagy egyház elindított. A cigánymissziók résztvevői úgy látják: alulról építkezve, a vallás felől közelítve sokkal könnyebben érhetik el a romákat, mint az állami felzárkóztató programok.
Kinézték a templomból a cigányokat
„A cigánypasztoráció onnan indult, hogy az egyház rájött, a cigányok közötti igehirdetésre a hagyományos eszközök nem alkalmasak, magyarul nem mennek be a templomba. Gyakran a többi hívő miatt sem érezték jól magukat, akik nem látták őket szívesen a templomban. Ezért kezdett el kezdetben az egyház kimenni közéjük” – mutatta be a római katolikus cigánypasztoráció kezdeteit Kissné Oláh Anita, a romák lelki gondozásával foglalkozó Boldog Ceferino Alapítvány elnöke.
A magyarországi cigánymisszió egészen az 1940-es évekre nyúlik vissza, Sója Miklós görög katolikus paphoz, a hodászi „cigánytemplom” alapítójához, aki már nemcsak a hívei lelki életével foglalkozott, de igyekezett a hodászi romák anyagi helyzetét és a társadalomba való beilleszkedését is segíteni. A hetvenes években hasonló missziót indított a Magyar Pünkösdi Egyház, a 90-es években pedig a római katolikus Marista Testvérek indítottak pasztorációt.
Ma már minden jelentősebb magyarországi egyház rendelkezik kisebb-nagyobb cigánymisszióval, amelyek részben EU-s vagy állami támogatással segítik a romák integrációját. Ugyanis a cigánypasztoráció, vagyis a romák lelki gondozása több mint egyszerű térítő misszió, céljai legalább annyira világi, mint vallási jellegűek: a vallás segítségével megváltoztatni a mélyszegénységben élő romák életmódját és az egyház anyagi forrásait felhasználva segíteni a felzárkóztatásukat.
"Misztikus tisztelettel" fogadták a papokat
Hasonlóan jártak el azok a spanyolországi marista szerzetesek, akik 1999-ben érkeztek Esztergomba, ahol a falu legszegényebb, teljesen cigányok (27 család) által lakott utcájában telepedtek le, és hamar valódi "tekintélyszemélyekké" váltak. „Rendszeresen jártak a házakba, ellenőrizték, hogy elmennek-e a gyerekek iskolába, rendet tartottak a soron. Közben hirdették az igét, közös imádságokat szerveztek, és gondoskodtak a helyiek szükségleteiről” – emlékszik vissza Székely János, a püspöki kar cigánypasztorációs felelőse.
„Egy Nógrád megyei faluban tanítottam hittant, és feltűnt, hogy a roma gyerekek nem nagyon járnak be” – mesélte Székely. „Ezért külön foglalkozást indítottam nekik, megtanultam a cigány himnuszt is eljátszani gitáron. Először kettő-öt gyereket sikerült bevonni, akik nemsokára hozták magukkal a többieket is. A csoportot elvittem egy kirándulásra is, sokan életükben először voltak túrázni, ekkor hívott meg az egyikük magukhoz. Amikor először jártam a cigánysoron, kész ünnep volt, többen is mondták, hogy amióta világ a világ, nem volt olyan, hogy egy pap lemenjen a cigánysorra” – emlékezett vissza Székely a cigánypasztorációs munkája kezdeteire.
„A romák többsége lelke mélyén nagyon is hívő, bár ez gyakran egy nagyon képzetlen vallásosság, gyakran keveredik különböző babonákkal. Úgy tapasztaltam, nem nehéz feléjük a vallás felől közeledni. A papokat szinte misztikus tisztelettel fogadják, a Biblia hallgatását nagyon mélyen megélik.” Ottjártunkkor Székely személyesen tartott bibliaórát a cigánysoron lakó családoknak. A bibliai szöveg olvasása, megbeszélése mellett nagy hangsúlyt kap a közös éneklés, majd a résztvevők hosszan beszélgettek személyes problémáikról, családról, munkáról, kérték a püspök tanácsát, gyakran egészen konkrét életviteli kérdésekben.
A hozzáálláson változtatnak
A cigánypasztorációban részt vevők egyöntetűen állítják: az egyik legfontosabb feladat a romák felzárkóztatásakor annak a lelki igénynek a megteremtése, hogy az illető jobb körülményeket akarjon teremteni magának és a családjának. Az esztergomi pasztoráció, részben állami támogatással igyekszik az anyagi feltételeket is megteremteni. Több éve működik egy program, ahol a roma családok csirkéket kapnak azzal a feltétellel, hogy elkészítenek számukra egy ólat, és költőidőszakban negyven tojást eladnak a missziónak, amiket aztán onnan újabb családoknak adnak, így önfenntartóvá téve a rendszert.
Tavaly a Boldog Ceferino Alapítvány közel ötmillió forintot költött a cigánysor felújítására, mivel az önkormányzati tulajdonú bérlakások (nagyrészt egyhelyiséges kunyhók, ahol egész családok zsúfolódnak össze) egy része a télre lakhatatlanná vált, több lakót pedig kilakoltatás fenyegetett. „Segítettünk lecserélni a nyílászárókat, megjavítottuk a szigeteléseket, vécéket, mosdókat állítottunk. Sok lakó számára a felújításokon múlott, hogy a következő telet egyáltalán át tudja vészelni” – mondta Kissné Oláh Anita. A misszió közösségi házában emellett ételt, tisztálkodási, mosási lehetőségeket is adnak a rászorulóknak, a gyerekek számára különféle foglalkozásokat tartanak. Emellett a misszió résztvevői ügyelnek a cigánysor tisztaságára is. „Az itteni szemetet nemcsak a cigányok halmozzák fel” – mondta Oláh Anita. „A falu más részeiről sokan idehordják autóval a szemetet, ezért az itt lakókat kérjük, írják fel az illetők rendszámát, amit mi jelezni szoktunk az önkormányzatnál.”
Négylépcsős program
Hasonló célokkal jött létre a Magyar Pünkösdi Egyház cigánymissziója is. „A romák felzárkóztatására egy négylépcsős programot indítottunk” – mondta Durkó Albert misszióvezető. „Az első lépcsőfok a gyülekezetplántálás, hogy elérjük őket az evangéliummal. A második lépcsőfoknál felzárkóztató képzéseket, OKJ-s tanfolyamokat nyújtunk, valamint teológiai képzést azoknak, akik az egyháznál szeretnének elhelyezkedni. A harmadik lépcsőfok a munkaerő-közvetítés, a negyedik a munkahelyteremtés.”
Durkó Székely Jánossal egyetértve állítja: a magyarországi romákat a vallással sokkal könnyebben meg lehet szólítani, hiszen nagy részüknek „van istentudata, de csak felszínesen vallásosak. Hiába van kint egy szentkép a falon, ha közben ugyanúgy lop, csal, hazudik. A megtérés vagy újjászületés nálunk azt jelenti, ha ezt az életformát is maga mögött hagyja az ember.”
Cigánytelepről az egyetemre
„Amikor apám felismerte, hogy nemcsak hinni kell, hanem meg is kell bánni a bűneit, más lett az élete” – emlékezett vissza Szilágyi Róbert, a misszió egyik roma származású vezetője. „Nagyobbak voltak azok az elvárások is, amiket a gyerekeikkel szemben támasztottak.” A család életmódjának gyors változása a missziót is meglepte, különösen amikor Szilágyi pár társával „természetesnek tűnő módon” jelentkezett a Pünkösdi Teológiai Főiskolára. „Amikor elkezdtünk páran tanulni, az egyház is meglepődött. Azt hitték, ez valami múló hóbort. Amikor látták, hogy komolyan gondoljuk, anyagilag is segítették a továbbtanulásunkat” – emlékezett vissza.
Szilágyi Róbert azóta a cigánymisszió rendszeres résztvevője, a mezőberényi „Delhi” cigánytelep egyik házi csoportjának vezetője. A közös foglalkozásokra a cigánytelep házaiban kerül sor több család részvételével. A katolikus pasztorációhoz hasonlóan itt is nagy hangsúlyt kap a zene, a rádióból szóló cigányzenével kísérve keresztény dalokat énekelnek. A hangulat a katolikus imaórához hasonlóan közvetlen, a lelkipásztor nem annyira hagyományos prédikációt tart, inkább beszélget a résztvevőkkel. ”Emelkedettebb hangulatúak, rendezettebbek a romáknak tartott szertartások, mint a szokványos igehirdetések. A prédikációk általában nemcsak tanító jellegűek, hanem olyan példákról szólnak, amiket a mindennapi életben hasznosíthatnak” – mondta Szilágyi.
„Nem egyik pillanatról a másikra fordul meg valakinek az élete, gyakran húsz év is kell hozzá” – mondta Varga Mihály, Durkó Albert régi munkatársa. Az ötvenéves roma férfit szülei egész fiatalon intézetbe adták, felnőve alkalmi munkákból tengődött, ivott, családon belüli erőszak miatt egy ideig börtönben is ült. Ma főiskolára jár, a fennmaradó időben a missziónak segít, vagy a kertben dolgozik békési lakásán, amit a gyülekezet is segített felépíteni. „Tipikus cigányéletet éltem” – fogalmazott Varga. „Amikor börtönbe kerültem, az volt az a mélypont, amikor elgondolkodtam, miért vagyok én itt, nem lehetek ennyire rossz ember. Akkoriban kezdtek téríteni a pünkösdiek, ekkor már kész volt a szívem a változásra, ezért elmentem a misszióra. Akkor rájöttem, hogy Isten a megoldás az életemre. Azóta lett új családom, otthonom, munkám. Albert számomra Isten után az első ember, nélküle nem sikerült volna, ő volt az, aki vezetgetett, mindig velem volt, amikor valami gondom-bajom volt.”
"Két oldalról épül a gettó fala"
Durkó Albert szerint az egyház programja mind a romák, mind a többségi társadalom hozzáállásán változtatni próbál. „A cigányok jelenleg egyfajta gettóban élnek, egy fal választja el őket a társadalomtól. De ezt a falat nemcsak a többségi társadalom építi kívülről, hanem a romák is belülről. Mi abban segítünk nekik, hogy elkezdjék belülről lebontani ezt a falat. A megtéréshez általában egy gyökeres szemléletváltás párosul. Eddig a magyar társadalomtól várták el, hogy segítsen rajtuk, vagy úgy állnak hozzá, hogy minek tanuljak, úgysem vesznek fel sehova. Az újjászületés után viszont már tudják, hogy Isten velük van, és ha ők is tesznek azért, hogy felemelkedjenek, segíteni fog nekik. Ezenkívül sokakban ekkor tudatosul egyáltalán a bűn fogalma.” Azonban önmagában nem elég a roma emberek megváltoztatása: „A magyar társadalom kétharmada cigányellenes. Sokan akkor sem alkalmaznának romákat, ha ingyen kapják őket a munkaügyi központtól. Ezért van szükség a munkaközvetítésre és munkahelyteremtésre is, hogy ne vesszenek el azok, akikbe már nagyon sok energiát belefektettünk.”
| Statisztikák szerint is vallásosabbak a romák |
A romák átlagon felüli vallásosságát felmérések is alátámasztják. A 2011-es népszámláláson a társadalom mintegy másfél százaléka vallotta magát ateistának (további 16 és fél százalék vallotta magát felekezeten kívülinek, a megkérdezettek 27 százaléka pedig nem válaszolt erre a kérdésre). A magát romának valló 316 ezer ember esetében ez az arány jóval alacsonyabb, kevesebb, mint fél százalék, vagyis csupán minden kétszázadik roma vallja magát vallástalannak. Szintén erős összefüggést figyeltek meg az iskolai végzettség és a vallásosság között, az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében egy százalék alatti a vallástalanok aránya. Hagyományosan a magyarországi romák nagy része római katolikus, a magukat az egyházhoz tartozónak vallók számaránya meghaladja a többségi társadalomét is. Vallásosságukra jellemző Szűz Mária, és újabban az első boldoggá avatott roma, Boldog Ceferino, más néven El Pelé tisztelete, valamint egy erős túlvilágkép, ami meglátszik a temetéseken, az elhunytak utólagos megkeresztelésén. Egyházi kimutatások szerint az Egri Egyházmegyében például a megkeresztelt gyerekek mintegy 25 százaléka cigány származású. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében az egyház plébánosokat kérdezett, akik szerint a romák bár vallásosak, alacsony számban járnak templomba, a legtöbben egy-két gyülekezetben tömörülnek, ahol úgy érzik, a leginkább elfogadják őket, például a józsefvárosi Horváth Mihály téri, vagy a Thököly úti volt domonkos templomban. A régió más országaiban is átlag fölötti a romák vallásossága: szlovákiában a romák 86 százaléka vallotta magát kereszténynek. Nemrégiben a Szlovák Tudományos Akadémia által közétett tanulmány állította, hogy az egyházak pozitív szerepet tölthetnek be a romák integrációjában. A kutatás szerint "a hagyományos és kevésbé hagyományos vallási mozgalmak is kimondottan eredményesen léptek fel a roma lakosság körében jelentkező káros jelenségek ellen. A misszióknak köszönhetően növekszik a romák írástudása, kommunikációs képessége és képzettségei." |
Se munka, se térerő, remény mégis van - Nagyítás-fotógaléria
Régebb óta élünk együtt a romákkal, mint gondoltuk
Nyíregyházi szegregáció: megalakult a Cigány Hallgatók Hálózata
