„A javaslat alaptörvényi szinten kívánja rögzíteni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet az emberi méltóság” – indokolják a tavaly január 1-jén hatályba lépett alaptörvény átfogó – sorban immár a negyedik – módosításának szerzői, miért kívánják módosítani a véleménynyilvánításról szóló cikket. A módosítással a kormánypártok több területen is szakítanak, vagy legalábbis megpróbálnak szakítani azzal a rendszerváltás óta következetesen alkalmazott gyakorlattal, hogy a szólásszabadságot a lehető legkevésbé szabad korlátozni.

Az alaptörvény eredetileg – összhangban a régi alkotmánnyal – csak annyit rögzített, hogy „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”. A módosítás ehhez még hozzátenné, hogy „a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére”. Ez ugyan egy jól hangzó mondat, de önmagában kevés jelentősége van, hiszen az emberi méltóság, mint az egyik legfontosabb alapjog eddig is kiemelt védelmet élvezett, ami korlátozhatta akár a szabad véleménynyilvánítást is.

A gyakorlatban, az új, 2014-ben hatályba lépő polgári törvénykönyvvel (Ptk.) együtt alkalmazva azonban lehet olyan olvasata, hogy a kormánypártok új utakra lépnek, például a közszereplők bírálhatósága terén. Az Alkotmánybíróság (Ab) ma már klasszikusnak számító, 1994-es határozatában – egy büntetőjogi kérdésben – kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás köre a közszereplőkkel kapcsolatban tágabb, mint más személyek esetén, vagyis a politikusoknak többet kell eltűrniük, mint általában a magánszemélyeknek.

Az alaptörvény allegóriája a díszkiadáshoz készült festményen (részlet)

hvg.hu

A közszereplő nem tűr tovább

Az új Ptk. azonban ezen változtatni fog, hiszen kimondja, hogy a közszereplők személyiségi jogait is csak „méltányolható közérdekből” lehet korlátozni, illetve csak „szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül”. A közszereplők bírálhatósága persze eddig sem volt korlátlan, ha valakit már emberi minőségében támadtak meg – például „egy utolsó féregnek” titulálták –, az már sikerrel léphetett fel akár büntető, akár polgári úton. Az új Ptk. – amelyet az alaptörvény-módosítás is megtámogatna – azonban ezen változtatna.

Az emberi méltóság, illetve a szükséges és arányos mérték ebben az esetben nehezen értelmezhető kitétel, amelyek parttalan vitákra adnak lehetőséget, hiszen elvileg minden bírálat sértheti az emberi méltóságot. Az igazán aggályos az új Ptk.-ban azonban az a kitétel, hogy a közszereplőkre csak „méltányolható közérdek” esetében vonatkozik más megítélés. A törvényalkotó ezzel minden bizonnyal arra gondolt, hogy például politikai ügyben lehet keményen bírálni egy politikust, de azt, hogy veri a feleségét, már nem lehet megírni, mert ez esetben őt is olyan védelem illeti meg, mint bárki mást.

Csakhogy a közérdek nem csak a politikai kérdéseket jelenti, valójában az igazi közérdek maga a lehetőség, hogy bírálhatjuk a közszereplőket (ez nem volt mindig egyértelmű, sok országban sokáig szigorúbb védelem illette meg a kormányzati tisztviselőket). Hasonló logika mellett semmisítette meg az Ab a médiatörvénynek a forrásvédelemről szóló rendelkezését. Az ugyanis szintén közérdekhez kötötte a forrás személyének titokban tartását. Az alkotmánybírák ezzel szemben kimondták, hogy önmagában a sajtó működése a közérdek, nincs szükség további feltételek meglétét bizonygatni.

Mindenki pereljen!

Szintén a véleménynyilvánítás szabadságával és az új Ptk.-val áll összefüggésben a negyedik alaptörvény-módosítás azon cikkelye, amely szerint a szólásszabadság gyakorlása nem irányulhat „a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére” sem. Az ilyen közösséghez tartozó személyeket ráadásul a módosítás feljogosítaná, hogy pert indítsanak, ha úgy érzik, a közösség megsértésével őket is sérelem érte. Az indoklás szerint ezzel meg kívánják teremteni az alkotmányos alapjait annak, hogy polgári jogi eszközökkel lehessen fellépni a gyűlöletbeszéd ellen.

Gyűlölködő felirat, valahol Magyarországon

MTI / Varga György

Az új Ptk.-ba már korábban belefoglalták azt, hogy bárki jogosult pert indítani, ha nagy nyilvánosság előtt, súlyosan sértő vagy indokolatlanul bántó sérelem éri azt „a személyisége lényeges vonásának minősülő” közösséget, amelyhez tartozik. A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy bármely, önmagát romának valló polgár beperelheti majd azt a publicistát, aki írásában állatnak minősíti a cigányokat. Ráadásul nemcsak bocsánatkérést kérhet, hanem akár úgynevezett sérelemdíjat is követelhet, aminek lehetősége minden bizonnyal meghozza majd sokak pereskedési kedvét.

Bár az alaptörvény-módosítással megtámogatott rendelkezés elvileg a kisebbségek védelmét szolgálja, a mai magyar valóságban megvan a veszélye, hogy a politikai viták és a sajtó korlátozására használják majd, illetve a többség fegyvere lesz a kisebbségek ellen. Például több millió katolikus hívő indíthat majd pert, ha valaki felhánytorgatja a római katolikus egyház vélt vagy valós bűneit, és a nacionalisták is szinte biztosan ugrani fognak az általuk magyarellenesnek vélt megnyilvánulásokra, például ha egy publicista azt írja, hogy a magyar genetikailag alattvaló.

Gyurcsány is így szerette volna

Az új Ptk.-ban alkalmazott és az alaptörvény-módosítással most megtámogatott megoldás érdekessége, hogy eredetileg a szocialisták találták ki. Az MSZP 2002 és 2010 közt több kísérletet is tett az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálására, de ezek mind elbuktak az Ab előtt. 2007-ben ők is a polgári törvénykönyvet módosították, lehetőséget adva, hogy magánszemélyek pereskedjenek a közösségi sérelmek miatt. Sólyom László köztársasági elnök azonban nem írta alá a törvényt, normakontrollt kért, az Ab pedig megsemmisítette a törvényt.

Sólyom akkor azzal indokolta a lépését, hogy a jogszabály a közösséget sértő magatartás esetén a közösség minden tagja számára lehetővé tette volna a jogorvoslatot, így egyetlen sértő kifejezés miatt perek tucatjai indulhattak volna. Több tízezer polgári per lehetősége és az ezekben kiszabható kártérítések teljes összege pedig olyan aránytalan mértékben korlátozta volna a véleménynyilvánítás szabadságát, ami még a büntetőjogi szankcióknál is súlyosabb lehetett volna. Az alkotmánybírók osztották az államfő aggályait.

A 2007–2008-ban lefolytatott viták érdekessége, hogy Répássy Róbert, az akkori alkotmányügyi bizottság fideszes alelnöke (ma igazságügyi államtitkár) az Origónak már akkor azt nyilatkozta, hogy alkotmánymódosítás nélkül nem fog működni a gyűlöletbeszéd elleni fellépés, mert az Ab mindig vissza fogja dobni a törvényeket. A helyzetet szerinte azzal lehetne feloldani, ha az alkotmány is kimondaná, a szabad véleménynyilvánítás nem sértheti mások emberi méltóságát – mondta 2008-ban Répássy, de még így sem volt biztos benne, hogy egyenes út nyílik a büntetőjogi megoldáshoz.

Sorozatunk következő részeiben folytatjuk az alaptörvény negyedik módosításának tematikus bemutatását.