Az Európában sebezhető fajként számon tartott madarat utoljára a 80-as években látták és hallották a területen. A haris Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500 ezer forint.

A Tata és Naszály között elterülő Ferencmajori-halastavak 13 tóból álló rendszerének teljes kiterjedése a tavakat körülölelő nádasokkal együtt mintegy 370 hektár, ez Komárom-Esztergom megye legnagyobb vizes élőhelye.

Az utóbbi közel húsz évben a madarásztábor résztvevői mintegy 280 fajt figyeltek meg. Köztük olyan, európai viszonylatban is említésre méltó ritkaságokat, mint a vándor partfutó, a vörös ásólúd, a szirti sas vagy a kacagó csér.

A 27-30 centiméter testhosszú haris egyike az északi félteke legsérülékenyebb madárfajainak, egész életében az emberi szem elől rejtetten él, jelenlétéről megbizonyosodni szinte csak hangja alapján lehet. A minimális territóriumánál kisebb, számára alkalmatlan élőhelyek közé ékelődő fészkelőhelyeket nem tudja benépesíteni. Előfordul azonban, hogy a nedves legelők szomszédságában lévő, felhagyott és újragyepesedő szántókat választja fészkelőhelyéül.

Állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, elsősorban az élőhelyéül szolgáló nedves kaszálórétek fogyatkozása miatt. Egy 1998-ban végzett felmérés alapján az akkori hazai állományt 1500 pár körülire becsülték. Legjelentősebb hazai állománya a Bodrogzugban, illetve a folyó menti nedves területeken él. Itt a fészkelő párok száma 100-130 között ingadozik.