Az ombudsman szerint a kormánynak hozzá kellett kezdenie a nagy rendszerek, például az oktatás, az egészségügy vagy a nyugdíj átalakításához. A jogállam és annak egyes intézményei így az ombudsman is azonban éppen arra hivatott, hogy a nagy átalakításokat, bevezetésük módját az alapjogok mércéjével vizsgálja, például a jogbiztonság, a megfelelő felkészülési idő vagy a szerzett jogok szempontjából.

"Nyilvánvalóan indokoltak azok a nagy horderejű változtatások, amelyek az államélet több területén zajlanak, de a döntéshozóknak mértéket kell tartaniuk" - szögezte le Szabó Máté.

A politika az előző kormányok hibái és a nemzetközi elvárások szorításában kénytelen döntéseket hozni. A rokkantnyugdíjazás például a rendszerváltást követő években a munkanélküliség "alternatívájaként" funkcionált, mára azonban vitán felül áll, hogy ez a rendszer már finanszírozhatatlan. A politika, a jogalkotás viszont a fenntartható rendszer kialakítására törekedve sem hagyhatja figyelmen kívül a jogbiztonság követelményeit. Az oktatásban hasonlóképpen elkerülhetetlenek a változások, de egy jogállammal szemben elemi követelmény a kiszámíthatóság és a jogbiztonság. Ennek azonban ellentmond, amikor felkészülési idő nélkül zúdítanak az érintettekre radikálisan új, azonnal életbe lépő szabályozásokat - fejtette ki Szabó Máté.

Amikor az ombudsman Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul, valamilyen alapvető jogokkal kapcsolatos dilemmát próbál megragadni, felmutatni, mellyel megítélése szerint foglalkozni kell, mert az állampolgárok ezt igénylik, kérik. "Az Ab döntése már nem nekem, hanem az állampolgároknak adott válasz" - mondta Szabó Máté, arra a kérdésre válaszolva, hogy a taláros testület ombudsmani indítványok alapján meghozott döntései a hivatal munkájának egyfajta értékmérőjét jelentik-e.

Szabó Máté úgy látja, hogy az Ab összetétele és a rá vonatkozó szabályok jelentősen megváltoztak, határozataiból pedig érezhető, hogy a testületben a korábbi, konszenzusra törekvő döntéshozatali folyamatot felváltotta a megosztottság nyílt felvállalása, de eltérő a két intézmény szerepfelfogása is. Az Ab jó értelemben vett elitista testület, amelyben a jogászság "krémje" próbálja a felvetődő alkotmányos dilemmák eldöntésekor újra és újra megtalálni a jogállam kényes egyensúlyát. Az ombudsman ezzel szemben hivatalból "polgárbarát", az erős intézményeket a gyengék jogai felől szemléli - elfogult a polgárok iránt.

A közjogi berendezkedés megváltozása folytán 2012-től már nem fordulhat bármely állampolgár bármely jogszabály absztrakt normakontrollját kérve az Ab-hoz, erre csupán a parlamenti képviselők egynegyedének, a kormánynak, az államfőnek és az ombudsmannak van lehetősége. Szabó Máté hivatala idén eddig összesen 27 alkalommal fordult az Ab-hoz, ebből 15 korábbi ombudsmanoktól származó fenntartott indítvány volt, 12 pedig új beadvány. A 15 korábbi indítványból 5-öt elutasított az Ab, 10-ről még nem született döntés.

Az idei 12 indítvány közül egyről döntött az Ab: megsemmisítette a felsőoktatási törvényhez kapcsolódó, hallgatói szerződésekkel kapcsolatos kormányrendeletet, mely szerint az állami finanszírozású helyeken tanulók az oklevél megszerzését követő két évtizeden belül kötelesek itthon ledolgozni tanulmányi idejük kétszeresét. A családvédelmi törvény alkalmazását pedig az alaptörvény adta vadonatúj hatáskörével először élve felfüggesztette az Ab saját, végleges döntésének meghozataláig. Elbírálásra vár még a többi között a köznevelési törvényre és a rokkantsági rendszer átalakítására vonatkozó ombudsmani indítvány.