A parlament előtt lévő költségvetési törvényjavaslat egyik fejezete sem rendelkezik az oktatási esélyegyenlőségi programokra fordítandó költségekről, jóllehet az elmúlt évtizedben jelentős és egyre növekvő források álltak rendelkezésre e célra. Az Orbán-kabinet megalakulásának évében közel félmilliárd forinttal növelte az oktatási esélyegyenlőségi forrásokat, ami a tavalyi évben valamelyest csökkent, de még így is magasabb volt, mint a Bajnai-kormány által 2009-ben jóváhagyott összeg.

Az Roma Sajtóközpont (RSK) áttekintette a mintegy 245 oldalas jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, valamint a hozzátartozó 754 oldalas indoklást, de esélyegyenlőségi oktatási programokat nem talált a központi források terhére. Hacsak be nem olvadtak a közoktatás államosítását szolgáló mintegy 400 milliárdos előirányzatba – így viszont aligha lehetnek céljuttatások. Ennek fényében érdekes, hogy az oktatási integrációs programokat a kezdetektől uniós forrásból kiegészítő projekt folytatása továbbra is napirenden van, a költségvetési törvénytervezet is megemlíti.

Elitista oktatáspolitika?

Az RSK által megkérdezett szakértők szerint a kormányzat tervezett oktatási intézkedései nyíltan elitisták, és éppen a szegényebb rétegek iskolai sikeressége ellen hatnak, ráadásul számos ponton ellentétesek az uniós irányelvekkel, amelyek például a diplomások számának növeléséről szólnak. Tény, hogy a gazdaságélénkítési céllal megírt kormányzati stratégia, a Széll Kálmán-terv oktatáspolitikai fejezete szerint „hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között” – amit nehezen lehet nem szelekciós érvelésként érteni. A legszegényebbek gyerekei pedig évtizedek óta a szakképzésbe járnak. A roma gyerekek többségének ez jelenti az oktatás végpontját, feltéve, hogy elvégzik a középiskolát.

Egy 2010-es tanulmány szerint a továbbtanulás domináns iránya az érettségit adó képzés, a tanulók csupán 20%-a választja a szakképzést. A roma tanulóknak viszont az 50%-a szakiskolában folytatja tanulmányait a szerzők mérése alapján. A szülők képzettsége és az iskolai miliő sem mellékes a gyerekek előmenetelében – állapítják meg a tanulmány szerzői: „az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók csoportján belül több mint kétszer akkora eséllyel sodródnak ki a roma, mint a nem roma fiatalok a nappali tagozatos iskolarendszerből. […] Hiába végzi el ma már a roma tanulók túlnyomó többsége az általános iskolát, és tanul tovább valamilyen középiskolában (zömében szakiskolában), ha az általános iskola nem látta el őket az alapkészségeknek azzal a minimumával, amely elegendő lenne arra, hogy sikerrel vegyék a középiskola akadályait.”

Esélykiegyenlítési kísérletek

A közel egy évtizede indult oktatási esélyegyenlőségi programok a pedagógiai fejlesztések mellett olyan iskolaszervezési metódust honosítottak meg, amely a szülők jövedelmi viszonyait és képzettségbeli különbségeit függetleníteni kívánta a gyerekek oktatási lehetőségeitől. Ezért az esélyegyenlőségi politika például szakított a származási célzással, azaz a fejlesztések közvetlen célcsoportjaként nem a roma tanulókat, hanem – jogszabályban meghatározott módon – alacsony jövedelemmel és alacsony iskolai végzettséggel rendelkező szülők gyermekeit nevesítette. Ez látszólag egyezik a jelenlegi kormány ízlésével is, hiszen Balog Zoltán miniszter rendszeresen nyilatkozik arról, hogy a társadalmi felzárkózás nem (csak) roma ügy.

Van, amire már nem jut pénz

Stiller Ákos

Az oktatási reform célja a szegregáció visszaszorítása volt. Ezt úgy kívánták elérni, hogy a legszegényebb és legképzetlenebb szülők gyerekei is minőségi oktatásban részesüljenek, és az iskolai osztályokban a többi – tehetősebb hátterű – diákokkal közös csoportokban tanuljanak. A 2003-ban indult program integrált oktatásként került be a köztudatba. Mára az általános iskolák negyedében van jelen, de öt éve az óvodáknak és a középiskoláknak is lehetősége van bekapcsolódni. A program három pillérre támaszkodott: a módszertani fejlesztéseket jogszabályi változások és jelentős pénzügyi források segítették. A folyamatosan növekvő költségvetési összegeket uniós pályázati források egészítették ki. Négy éve egy újabb programelemmel egészült ki a fejlesztés, a programot vállaló iskolában dolgozó pedagógusok jelentős bérkiegészítésre jogosultak, konkrétan havi öt- és hatvanezer forint közötti összeggel kereshetnek többet. Ez átlagosan húszezer forint bérkiegészítést jelent(ett) az érintett pedagógusoknak, közel tizenötezer embernek.

Az uniós pénzek legnagyobb része elsősorban a pedagógiai módszerek kifejlesztését, valamint a közoktatásban való elterjesztésüket szolgálta, a központi forrást az iskolák kapták. Ennek azért van jelentősége, mert a magyar költségvetési rendszerben ritka az olyan célforrás, amit kötelezően az adott célra kell, és kizárólag arra lehet fordítani. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésen keresztül a településekhez érkező normatív támogatásokat tulajdonképpen másra is lehet költeni, például az iskolai támogatást térkövezésre, amennyiben persze az eredetileg támogatott cél megvalósul, például működik az iskola.

A közoktatás gyökeres újraszervezése nemzetstratégiai érdek – fogalmazott múlt csütörtökön Giró-Szász András kormányszóvivő a közoktatás jövő januári államosításáról tartott sajtótájékoztatón. Hozzátette: „a jövőben nem fenntartható az az oktatási rendszer, amely a beiskolázáskor jelen lévő, egyes gyermekek között fennálló fejlődésbeli lemaradást az iskola befejezéséig nem tudja felszámolni”.

Csakhogy a jelenlegi költségvetési törvénytervezetben nem szerepelnek az oktatási esélykiegyenlítő célforrások, így ha nem is szűnnek meg a programok, önállóságuk és célhoz kötöttségük nem biztosított. Ezzel összhangban az 1993-as közoktatási törvényt váltó, ősszel hatályba lépő köznevelési törvény szintén nem rendelkezik esélyegyenlőségről, de nem rögzíti az alapelvek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sem. Az új törvény a közvetlen célcsoportról, az alacsony jövedelmű és képzetlen szülők gyermekeiről csupán annyit mond, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű (hh és hhh) gyermek, tanuló fogalmának meghatározása a gyermekvédelmi törvény (gyvt.) szerint történik. Abban azonban egyáltalán nem szerepelnek ezek a fogalmak. Igaz, egy minisztériumi tájékoztató szerint csak 2013. szeptember 1-jén lép hatályba a vonatkozó passzus, addig pedig még van idő a jogszabályi korrekcióra.

Szerepel viszont a tervezetben roma ösztöndíjprogram, ami a Magyar Bálint egykori oktatási miniszter által indított – máig egyetlen jelentős közoktatási – ösztöndíjprogram részben etnicizált változata. A költségvetési törvénytervezet megnevezésével ellentétben ugyanis a hatályos szabályozás szerint az ösztöndíj elnyerésének nem feltétele a roma származás.

Oktatási miniszterek és az esélyegyenlőség

Az egykori SZDSZ-es politikus, Magyar Bálint miniszterségének első időszaka (1996-1998) alatt vezette be az ún. cigány felzárkóztató oktatást, ami a roma gyerekek évtizedek óta meglévő elkülönítését gyorsan és országosan végletessé tette – a szándék persze nem ez volt. Fél évtizeddel később, második miniszterségét (2002-2006) két – az előbbivel éles ellentétben álló – markáns paradigma fémjelzi. Az oktatási rendszer működését alapvetően befolyásoló programok, a fejlett oktatási rendszerrel bíró országok pedagógiai módszertanait adaptáló – a köztudatban leginkább kompetenciaalapú oktatásként ismert – iskolareform mellett az esélyegyenlőségi programok; a minőségi oktatást együttneveléssel vegyítő integrált oktatás, és a máig egyetlen jelentős közoktatási ösztöndíjprogram, az Útravaló bevezetése teszik dicsérői és bírálói számára is megkerülhetetlenné személyét és működését.

A Magyart követő Hiller István markáns nyomot nem hagyott a közoktatás szerkezetén, az esélyegyenlőségi programok pedig néhány módosításon kívül az eredeti elképzelések szerint mentek tovább. Egy az RSK-nak nyilatkozó szakértő – a miniszter oktatás iránti érdektelenségére utalva – a miniszter közoktatási tevékenységét úgy jellemezte: „az ember, aki ott sem volt”.

A Fidesz hatalomra kerülését követően a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Hoffmann Rózsa által vezetett Oktatásért Felelős Államtitkársága nem kért az esélyegyenlőségből, minden ezi rányú program szakmai irányítása átkerült a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba (KIM), az akkor még államtitkárként dolgozó Balog Zoltánhoz, aki ugyan új paradigmát nem vezetett be, de sikerrel védte meg a korábbi programokat, és a költségvetési kiadások növelését is elérte.

Balog idén májustól annak a tárcának lett az első embere, ahol Hoffmann is dolgozik. Miniszteri minőségében jelenleg a szociális, egészségügyi, kulturális és sport terület mellett az oktatásért, és a Fidesz-szótárban társadalmi felzárkózásra cserélődött esélyegyenlőségi területért is felel. Az oktatási esélyegyenlőségi programok így újra egy minisztériumban összpontosulnak.

Politikai játszmák

Az oktatási esélykiegyenlítést célzó törekvések kezdetektől a politikai játszmák kereszttüzében voltak bal- és jobboldalon egyaránt. Az MSZP oktatáspolitikusa, Tatai-Tóth András erőszakos integrációként jellemezte saját kormánya programját, a Fidesz részéről pedig még ellenzékben Pánczél Károly rendszeres interpellációiban állította pellengérre e programokat. A Fidesz hatalomra kerülését követően Gloviczki Zoltán, Hoffmann Rózsa helyettese úgy nyilatkozott, hogy a szegregáció szükséges és jogos is lehet, sőt előnyei is vannak.

Az Egyesült Államokban 1954-ben, a híres „Brown kontra Topeka város oktatási hivatala” ügyében mondta ki először a bíróság, hogy a gyerekek iskolai elkülönítése természeténél fogva egyenlőtlen viszonyokat teremt, ami helyrehozhatatlan érzelmi és értelmi károkat okoz a gyermekekben. Magyarországon pont fél évszázaddal később, 2004-ben született először bírósági döntés iskolai szegregációs ügyben. A tiszatarjáni roma gyerekek iskolai elkülönítése ügyében a bírósági ítélet szerint a gyerekek nem kaptak megfelelő szintű oktatást, az elkülönítésük, megbélyegzésük pedig pszichés károkat okozott nekik.

A jelen helyzetben úgy tűnik, az oktatási esélyegyenlőség ügye nem politikai ideológiák harcában, hanem fiskális szempontok alapján vérzik el. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Roma Sajtóközpontnak adott válaszában nyitva hagyta a program további sorsát firtató kérdést. A minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának sajtóirodája annyit közölt: „A 2013-as költségvetés általános vitáját a héten folytatja le az Országgyűlés, ezért csak költségvetési törvénytervezetről beszélhetünk. Amíg nincs elfogadott jövő évi költségvetés, addig az említett területeket érintő forrásokról sem áll módunkban nyilatkozni.”