Csütörtök délután a vártnál kisebb érdeklődés mellett mutatták be a szerzők a „83. könyvhét kiemelt politikai kötetét”, Tóth Gy. László, Lentner Csaba és Zárug Péter Farkas Kik támadják Magyarországot és miért? című könyvét. A címben feltett kérdésre a könyv első részében válaszol Tóth Gy. László. A kötet többi részében Lenter Csaba a kormány gazdaságpolitikáját értékeli, Zárug Péter Farkas pedig „folyamatábrához” hasonlóan mutatja be, mi vezetett a nemzetközi konfliktushoz. A kötet címválasztásában és előszavában is egyértelművé teszi, azt az elképzelést próbálja bizonyítani, mely szerint a második Orbán-kormány ellen háromfrontos puccskísérlet, magyar és amerikai diplomaták, politikusok, balliberális értelmiségiek részvételével, az IMF hathatós támogatásával történt.

Hadüzenet a szakértői kormány

Tóth Gy. László politológus, az Echo Tv programigazgatója a bemutatón arról beszélt: az interneten „névtelen retardált senkik, akik legfeljebb a KRESZ-könyvet olvasták” azzal próbálják a szerzőket lejáratni, hogy ők egy összeesküvés-elmélet hívei, a bizonyítékokat viszont elhallgatják. Ezután már meg is nevezte a „puccskísérlet” felelőseit. Szerinte a támadást az Egyesült Államokból koordinálták, az egyik kulcsfigurája Charles Gati volt, aki „a rossz emlékű Tom Lantos helyébe lépve” ma a Magyarországgal kapcsolatos amerikai diplomácia irányítója. A magyarországi „ötödik hadoszlop” mögött ott találjuk Richard Field amerikai üzletembert, aki az LMP-nek nyújtott anyagi támogatást és természetesen Soros Györgyöt.

Az Orbán Viktor elleni puccskísérlet bizonyítékaként Tóth Gy. megemlítette a Haladás Alapítvány létrehozását és Charles Gati megszólalásait idézte, melyek szerint „vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák”, illetve Magyarországnak szakértői kormányra van szüksége Bokros Lajos vagy Bajnai Gordon vezetésével. Utóbbi a szerző szerint nyílt hadüzenetként is értelmezhető.

A politológus kifejtette: nyugaton nehezen elfogadható, hogy Magyarországon 2010 óta a legtöbb intézményben megszűnt a „konszenzuális demokrácia”, ahol az ellenzék véleményét is megfontolva lehet döntéseket hozni, helyére pedig a „többségi demokrácia” lépett, ahol a kétharmados felhatalmazással a kormánypártok egyedül döntenek.

Miért pont Amerika?

Tóth Gy. szerint az Egyesült Államok ma egy túlterjeszkedett birodalom képét mutatja, amely lassan elveszti hegemón szerepét a világban. Amerikai védelmi szakértőkre hivatkozva azt mondta: Magyarországnak és a közép-kelet-európai régiónak már nincs szerepe Amerika védelmében, vagyis szerinte az USA már nem akar nálunk támaszpontokat és piacot. Ennek ellenére a belpolitikát továbbra is befolyásolni próbálják.

A politológus szerint a helyzet megoldása egy teljesen új külpolitikai irányvonal lenne: Magyarországnak „nem kell dörgölőzni a cionista-atlantista” körökhöz. Szakítani kell az „euro-atlanti vonallal”, de benn kell maradnia a NATO-ban és az Európai Unióban, mivel csak ezek tudják biztosítani a gazdasági és katonai hátországot. Eközben viszont kulturális és gazdasági kapcsolatokat kell kialakítani „Oroszországgal, Kínával, Indiával, Brazíliával és Törökországgal”, hiszen „ők csak profitot akarnak”, az amerikai nagyvállalatokkal ellentétben „nem akarják irányítani a magyar kultúrát és megszállni a magyar intézményeket”.

Leválunk a nemzetközi piacról

A könyv gazdaságpolitikával foglalkozó részének szerzője, Lentner Csaba közgazdász, a MIÉP volt képviselője előadását azzal kezdte: Magyarországnak le kell válnia a nemzetközi vállalatokról és belső gazdaságot kell kiépíteni. Az Orbán-kormány ezt a folyamatot kezdte el és ez váltotta ki a nemzetközi nagytőke haragját. A szerző szerint a kormány jól használta ki az eddigi másfél évet, és győzelemnek értékelhető, hogy az EU végül nem függesztette fel a hazánknak nyújtott kohéziós támogatást.

Lentner szerint erre jó okuk is van, hiszen a nyugati országoknál kevésbé fejlettebb, később csatlakozott országok jó eséllyel fognak kihullani az eurózónából és akár az unióból. Mint mondta, az EU korábbi válságai is a később csatlakozott, alacsonyabb fejlettségű dél-európai országokból indultak, most pedig a kelet-közép európai államok számítanak a „leggyengébb láncszemeknek”. Mivel az uniónak nem érdeke egy újabb, görögországihoz hasonló válság, kénytelenek lesznek újabb engedményeket tenni az irányunkba, hogy elkerüljék a magyar gazdaság összeomlását.

Megjegyezte: ő az aktív állam híve, amely „tervezi és ellenőrzi” a gazdaságot. A közgazdász szerint jelenleg Magyarország az egyetlen olyan ország az EU-ban, amelynek „van gazdaságpolitikája”, ezért „hagyni kéne végre boldogulni”. A sikeres gazdaságpolitika fő bizonyítéka Lentner szerint a csökkentett költségvetési hiány, amely ma nálunk alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban.

Túl gyorsak voltunk a Nyugatnak

A szintén MIÉP-es múltú Zárug Péter Farkas politológus a konfliktus okait elemezve arra jutott: az ellentét fő forrása a kormány reformjainak óriási tempója volt. Szerinte a kétharmados többséget úgy értelmezte a kormány, hogy az felhatalmazást jelent "minimum alkotmányozásra" és a jogrend teljes átforgatására, "Ami tényszerűen így is van" – tette hozzá.

A kormányzás első napjaiban még úgy tűnt, a Fidesz is neoliberális gazdaságpolitikát fog folytatni, majd a nemzetközi piacot meglepve elkezdődött a "politikai és gazdasági hiperaktivizmusként" ismert szakasza. Példaképp említette Zárug a bankadó és a távközlési adó bevezetését. Szerinte a törvénygyár olyan gyorsan üzemelt, hogy a multik magyarországi leányvállalatai „köpni-nyelni nem tudtak”, annyit tehettek, hogy betelefonálnak a hazai központjukba és értesítették a vállalat vezetőit, hogy így „idén és jövőre sem lesz profit”.

Már nem kell megkérdezni az ellenzéket

Zárug szerint Orbán lényegében egyensúlypolitikát folytat a gazdaságban, ennek lett az ideológiai alapja a szabadságharc, és hogy „mindenki ellenség, aki államadósságot növel”. A megszorítás szót azonban "nagyon helyesen" kiiktatták, mert az adósságcsökkentő intézkedések nem a lakosságot sújtották, hanem a nagyvállalatokat.

A kormány a kétharmados többsége segítségével „birtokba vette azokat az alkotmányos intézményeket, ahol korábban konszenzuális modell működött”. A gyors változásokat a piac tévesen „gazdasági zavarnak értékelte”, ezért nagytőke megpróbálta eltávolítani magyar kormányt. Ekkor indult a „puccskísérlet” Orbán ellen, amely teljesen még ma sem bukott el.

Zárug szerint a történet tanulsága az, hogy a „forradalmárkodással” óvatosan kell bánni, mert jó eséllyel fog „nemtelen támadásokat” kiváltani. Ezért azt javasolta a kormánynak, mindig számolják ki az esetleges kockázatokat és a kockázatok árait.