hvg.hu: Nem tartja ironikusnak, hogy a magát az „adócsökkentés kormányának” definiáló második Orbán-kormány a választók szemében lassan az adóemelések kormánya lesz?

Giró-Szász András: Ezt határozottan cáfolom. Ha ez esetleg így manifesztálódik a társadalom előtt, akkor erről nem a kormány tehet, hanem részben a sajtó, és persze részben - magamat is beleértve - a kormányzati kommunikáció. Hiszen ne felejtsük el, hogy bár azzal vádolják a kormányzatot, hogy az egykulcsos adó néhány társadalmi csoportnak nem hozott tehercsökkenést, ez akkor is a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet egyik, ha nem a legjelentősebb adócsökkentése volt. 2010. május 29. előtt kétkulcsos adórendszer volt, egy 18 és egy 36 százalékos - ehelyett lett 16 százalék. Az egykulcsos adórendszer tavaly százhatvanmilliárd forinttal segítette azt a mintegy 800 ezer családot, ahol legalább az egyik szülő legálisan dolgozott. Emellett, az új adórendszernek köszönhetően a gyermekek után járó adókedvezmény miatt a nagycsaládosok keresete több mint húsz százalékkal nőtt. Ez nem számít pozitívumnak? Az adókedvezmények mellett a kormány ráadásul kivezette a félszuperbruttó intézményét is, ami szintén pozitív változásként értelmezhető, utalva az ugyancsak kormányzati prioritásként értelmezett adóegyszerűsítésre a többletjövedelmek biztosítása mellett.

hvg.hu: Pozitív a jól keresőknek.

G-Sz. A.: Azért próbáljunk két lábbal állni a földön: a gazdagok sehol a világon nem a személyi jövedelemadón keresztül veszik ki a részüket a közteherviselésből, mert nem innen van a jövedelmük. Magyarországon 3,8 millió ember él bérből és fizetésből, az ő átlagbérük bruttó 219, mintegy nettó 140-160 ezer forint. Az a határ, ahol az adókedvezmények kivezetését kompenzálni kellett, bruttó 180-190 ezer forintnál kezdődik. Azok, akik azt állítják, hogy az egykulcsos adóval a gazdag kisebbségnek kedvez a kormány, tulajdonképpen azt mondják, aki ma Magyarországon 150 ezer nettót keres, az gazdag polgárnak számít, mert afölött mindenkinek kedvez a dolog. Ráadásul ehhez jön még a gyerekek utáni adókedvezmény, ami már egy gyerek után is annyit jelent, ami kompenzálta a korábbi adókedvezmény kivezetést. Vagyis a politikai adok-kapok alapján manipulált képnél sokkal szélesebb körnek jelentett jövedelemnövekedést az egykulcsos adó.

hvg.hu: Az is a politikai adok-kapok része volt, amikor Orbán Viktor rémhírterjesztéssel vádolta meg azokat, akik szerint bárki is rosszul járhat majd az egykulcsos adóval. Ehhez képest a bevezetés után hónapokig azon dolgozott a kormány, hogy valamilyen kompenzációt nyújtson azoknak a tömegeknek, akik tényleg rosszul jártak. Ráadásul az ő fizetésük így is csak nominálisan maradt ugyanannyi, vagyis csökkent a reálbérük.

G-Sz. A.: Nem látok ellentmondást. A miniszterelnök azt mondta, senki nem fog rosszabbul járni. A bevezetés után megszületett a kompenzációs rendszerről a döntés, ez egy folyamat, nyilván időbe telt, ezért - az ígérethez híven - visszamenőleges volt a kompenzáció. A 2011-es év bebizonyította, hogy működik a rendszer, ugyanis most már KSH-adatok mutatják, hogy a reálbérek 5,8 százalékkal nőttek Magyarországon.

hvg.hu: Az adócsökkentés mellett a növekedés volt a másik stratégiai cél. Ehhez képest az első negyedév 1,3 százalékos GDP-csökkenést hozott.

G-Sz. A.: A politika növekedéspárti volt, de a kormányzati átadás-átvétel után világossá vált, hogy a költségvetés helyzete teljesen más, mint amire a kormány számított és amit a szocialista kormány állított. Varga Mihály vezetésével tényfeltáró bizottság is alakult, amely több mint 60 vaskos tételt talált a 2010-es költségvetésben, aminek nem volt fedezete. Így az, hogy a kormány a 3,5 helyett 7 százalékos hiánnyal számolt kezdetben, nem arról szólt, amit sokan igaztalan vádként fogalmaztak, hogy, úgymond, „el akarta engedni a hiánycélt”, hanem, hogy a korábbi felelőtlen gazdálkodás „eredményeként” az azonnali takarékossági intézkedések híján az magától ennyi lett volna 2010 végére. Hozzáteszem: a Bajnai-kormány maga is azt állította, hogy ők megmondták: 2010 második felében „újabb lépések szükségesek” a hiánycél tartásához, csak éppen „nem bontották ki az igazság minden részletét”. Csak pár példa: a személyi jövedelemadót 40, a jövedéki adót 30 milliárd forinttal tervezték túl, az Út a munkához program betervezett éves - egyébként több mint 100 ezer embert érintő - 117 milliárdos költségvetéséből 67 milliárd hiányzott, és akkor olyan „apróságokról” nem beszélek, hogy az összes nemzetközi szervezetben a kormányváltás utáni időszakra tolták át a tagdíjfizetést, ez is jelentett vagy 10 milliárd forintot. Ez alapvetően átírta, beszűkítette a kormány mozgásterét. Ráadásul ekkor vált akuttá a világválság egy újabb, váratlan hulláma, a görög krízis, így a növekedés támogatása mellett az államháztartási fegyelem is alapvető szemponttá vált a munkahelyek megőrzése és növelése mellett - mint egyébként mostanra mindenhol Európában.

hvg.hu: Csakhogy ebben a helyzetben választott teljesen rossz utat a kormány, hiszen az egykulcsos adó bevezetésével a fogyasztás nem nőtt, a bevételek csökkentek, ellenben éppen azokat a szektorokat sikerült külön megadóztatni, amik a növekedést, foglalkoztatást, innovációt, költségvetési bevételt generálhatták volna.

G-Sz. A.: Akkor nézzük idősorrendben: a válságadókat már 2010-ben bevezette a kormány, míg az egykulcsos adó 2011. január 1-jétől él, vagyis 2011 december 31-vel okozhatott volna ön szerint államháztartási problémákat. Azon kívül éppen olyan szektorokat sújtott, melyek alapvetően nem a termelő szférában működnek. Azt pedig remélem, senki sem vitatja komolyan, hogy a rendszerváltás után végre szükség volt egy valódi közteherviselés alapjainak a lerakására, hiszen tovább a válság terheit már nem lehetett kizárólag az állami alrendszerekre, és főleg a lakosságra továbbhárítani.

hvg.hu: De a bankok helyzetének nehezítése például eléggé komoly befolyással volt a hitelezés megdrágítására, ami viszont éppen a magyar vállalkozások, elsősorban a kkv-szektor számára apasztotta el a forrásokat. Ez viszont abszolút termelő szektor.

G-Sz. A.: A hitelek megdrágulásának oka nem a banki különadó - bár szívesen hivatkoznak rá -, hanem a 2008-as bankválság, és az ennek nyomán életbe lépett új pénzügyi szabályok, amelyek nagyobb biztosítékokat írtak elő, és ezért általában is megdrágították a hitelezést. Ráadásul a kelet-európai bankok nagy része nyugati nagy bankok leányvállalata, amiket fel kell tőkésíteni, így már 2008 őszétől megindul a tőkekiáramlás. Ez évi több ezer milliárd forint tett ki. Gyakorlatilag ettől a hitelösszegtől estek el a magyar kis- és közepes vállalatok. A kormány álláspontja szerint ha - a közteherviselés jegyében - nem lett volna bankadó, akkor az amúgy is súlyos lakossági terheket kellett volna tovább növelni, ráadásul ezek a pénzek nem maradtak volna idehaza így sem, hanem hazautalták volna őket. Ne feledjük, hogy a bankok a korábbi években a devizahitelezéssel és a magas kamatú forinthitel-kihelyezésekkel nagyságrendekkel nagyobb bevételekhez jutottak hazánkban, mint számos európai országban. Sajnálatos módon az előző kormány nem tett semmit annak érdekében, hogy ezt az „egyenlőtlen bánásmódot”, ami az ország devizakitettségét nagymértékben növelte, kiiktassa.

Nagy volt a vihar, le kellett vágni néhány vitorlát, hogy a hajó fel ne boruljon - mondta a kormányszóvivő a hvg.hu-nak

Túry Gergely

hvg.hu: Ehhez képest a régióban máshol ennyire nem fagyott be a hitelezés.

G-Sz. A.: Ez is igaz, de sajnos azt kell mondjam, nem is volt ilyen válságos helyzetben 2008-ban egy régiós ország sem, mint mi. Még 2006-ban, a konjunktúra kellős közepén is 10 százalékos államháztartási hiányt produkált a szocialista kormány. Így a hitelezés beszűkülése egyáltalán nem köthető a bankadókhoz.

hvg.hu: De a régiós versenytársakhoz képest sikerült siralmas GDP-adatot produkálnunk.

G-Sz. A.: Hadd éljek egy példával: ha egy hajó hatalmas viharba kerül, akkor - ahhoz, hogy fel ne boruljon, és a rajta lévők egyáltalán életben maradjanak - néha le kell vágni egy-két vitorlát. A növekedés valóban nem azt mutatja, amit szeretnénk, de még a recessziót alátámasztó Európai Bizottság is azt mondja, hogy a recesszió ellenére is tarthatóak a hiányszámaink mind idén, mint pedig 2013-ban. Ezt soha nem mondták még magyar kormánynak a 2004-es EU-csatlakozásunk óta. Tehát hánykolódik a hajó, de a kikötő felé tart, és ezt a kikötőben is így gondolják, ráadásul egy negyedéves adatból messze menő következtetéseket nem érdemes levonni, erre komolyabb piaci elemzők sem vállalkoztak.

hvg.hu: De Németországban sincs recesszió, sőt, egyetlen régiós vetélytársunknál sem.

G-Sz. A.: A németek is korrigálták a növekedési mutatóikat, nagymértékben. Emellett kár lenne tagadni, hogy a növekedési adatok egész Európában messze elmaradnak az ideálistól, tehát egy valódi uniós problémáról van szó.

hvg.hu:  A KSH legújabb adatai szerint 11,7 százalékon áll a munkanélküliség, és tartósan be is ragad tíz százalék fölött. Pedig a foglalkoztatás is stratégiai cél volt.

G-Sz. A.: A munkanélküliség egy olyan kedvenc téma, amihez bármilyen számot lehet találni, attól függően, hogy az ember mit akar mondani. Éppen ezért nem a munkanélküliségi, hanem a foglalkoztatási adatok mutatják meg igazán a valóságot. Nézzük meg azt, hányan dolgoznak Magyarországon, miközben recesszió van és a népesség csökken. 2010 májusában 3,750 millió ember dolgozott, most májusban 3,790: majdnem ötvenezerrel többen kormányváltás óta, miközben a környező országokban tömeges elbocsátások voltak, illetve vannak jelenleg is.

hvg.hu: Itt is. Elég csak a Nokiára gondolni Komáromban.

G-Sz. A.: Nem azt mondom, hogy nem fordul elő, de akkor is többen dolgoznak most, mint két éve. Még egyszer mondom: recesszió van, ilyenkor már maga a munkahelyek megtartása is óriási siker, ehhez képest Magyarországon - ahogy az előbb is utaltam rá - nőtt a foglalkoztatottság. A hajó a kikötő felé tart, és a fedélzeten lévők - a változatlanul magas kormány-támogatottsági adatok alapján - hisznek is benne, hogy jó az irány.

hvg.hu: Ha már a felmérések: nyolcvan százalék fölött van azok aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok, és soha ennyi fiatal nem akart kivándorolni.

G-Sz. A.: Nézzük az okokat, például a fiatalok munkanélküliségét: az elmúlt két évben ez 0,6 százalékponttal csökkent a 25 éven aluli korosztályban. Ez - bár nem szeretek „elmúltnyolcévezni” -, tényleg 2002-2010 között nőtt meg, kiolvasható az adatokból. Ráadásul az egész EU-ban nőtt, Spanyolországban 50 százalék fölött van. Ez már a magyar média felelőssége is, hogy nem mutatja meg kellő mértékben, mi történik a határokon túl, hogy aki elmegy, máshol is nagyon nehezen találja a boldogulás lehetőségét.

hvg.hu: Azt gondolom, ebből a szempontból az a lényeg, a fiatalok mit gondolnak, itthon milyen perspektíváik vannak, és a jelek szerint nagyon sokan gondolják úgy, hogy semmilyenek.

G-Sz. A.: Akkor nézzük csak a nagyon sokat szapult felsőoktatási reformot. A reform után mit mond a magyar állam? Van, aki állami ösztöndíjat kap, aki nem jut be ezekre a helyekre, annak kifizeti előre - egy nagyon kedvezményes hitelkonstrukcióval - a Diákhitel 2.0-val a költségeit. Mindenkinek. Korábban, ha nem jutott be valaki állami helyre, fizethetett mindent. Most pedig egy 2 százalékos kamatozású hitelt igényelhet. Mutasson még egy olyan európai országot, ahol ekkora állami segítséget kapnak a tanulók!

hvg.hu: Más kérdés, hogy sok egyetemistát sikerült elbizonytalanítani azzal, hogy a jelentkezési lapok beadásakor még azt sem tudták, mi lesz azzal az intézménnyel később, ahol tanulni akarnak.

G-Sz. A.: Az érettségizettek száma éve óta csökken, a jelentkezés az elmúlt évekhez hasonlóan mégis túljelentkezést mutat úgy, hogy mindeközben magasabb felvételi ponthatárt kellett a jelentkezőknek elérniük. Ezt nem nevezném nagy zavarnak, bár az is igaz, hogy mindeközben - a 20 éve elmaradt reformok okán - rengeteg területen nagyon gyors változásokat kellett végrehajtani, ráadásul úgy, hogy mindeközben természetesen különböző érdekcsoportok sérülnek.

hvg.hu: De a közoktatásban is ez van: itt a tanév vége, és sok településen a szülők azt sem tudják, ki fogja fenntartani az iskolát, amibe a gyerekeik járnak majd szeptembertől.

G-Sz. A.: A magyar közoktatási intézmények hét, azaz hét százaléka áll egyházi fenntartásban, ez európai átlagban egyáltalán nem mondható kimagasló aránynak. De az átalakítás szükségességére hadd mondjak egy gyakorlati példát: amikor a Mercedes Kecskemétre települt, nem találtak elég szakmunkást, mert egyszerűen nem volt elég olyan ember, aki képes lett volna a gyárban dolgozni. Nem mérnökökről beszélünk, szakmunkásokról, akik alapkészségekkel rendelkeznek. Így a magyar közoktatásban még rengeteg mindent kell tenni, bár az új köznevelési törvény és a most elfogadás alatt álló NAT - a viták ellenére - kijelölte a helyes irányokat.

hvg.hu: Az nem megszorítás, hogy számos szociális juttatás nominálértéke nem változott a kormányváltás óta?

G-Sz. A.: A gyes kettőről három évre emelésére gondol?

hvg.hu: Nem, hanem a nominálisan befagyasztott családi pótlékra és az egyéb juttatásokra, ahol ráadásul a Széll Kálmán-terv 2.0 még spórolást is írt elő.

G-Sz. A.: A kormány álláspontja ebben a kérdésben is világos: a családi pótlék esetében idejemúlt az a logika, amely „megszorításként” interpretálja, hogy a gyerek ne hiányozzon egy évben 50 óránál többet igazolatlanul. Azt gondolom, hogy olyan esetekben, ahol a gyerekek három-négy generáció óta nem arra szocializálódnak, hogy reggel fel kell kelni és elindulni dolgozni vagy iskolába, igenis fontos. Ha ezeket a problémákat nem kezeljük, akkor jönnek a szélsőséges politikai erők vállalhatatlan megoldási javaslataikkal, épp itt az ideje ezt a tendenciát megfordítani.

hvg.hu: De szűkülni fognak az erre fordított pénzek. Ez nem megszorítás?

G-Sz. A.: A kormány határozott álláspontja, hogy az a típusú redisztributív politika, ami eddig érvényesült, nem ösztönöz arra, hogy abból a szomorú és tragikus helyzetből az állampolgár kitörjön, amibe sokan kerültek. Életük teljében lévő szülők rengeteg esetben nem voltak arra ösztönözve, hogy visszatérjenek a munka világába, mert a redisztribúcióból származó jövedelmük mellett valahogy - nagyon nehezen - még így is megéltek, legtöbbször persze feketemunkával. A kormány ki akarja terjeszteni a bérből és fizetésből élők platformját, ezért indította el a Startmunka Programot, ami több mint kétszázezer embernek nyújt lehetőséget, hogy a köz számára hasznos, az egyén számára szocializációt jelentő tevékenységet végezzen. Ha a szülő nap mint nap bejár dolgozni, akkor a gyereke számára is pozitív mintát ad, és ez az ország sok térségében nagyon fontos.

hvg.hu: A kormány ingerküszöbét nem éri el, hogy több esetben embertelen körülmények között dolgoztatják a közmunkásokat, adott esetben a helyi fideszes képviselő földjén?

G-Sz. A.: A közmunkával nem azt ígérte a kormány, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaánt kínál, hanem egy utat az elinduláshoz. Az összes területen, amihez a kormányzat hozzányúlt, monitoring rendszer is van, ez igaz a közmunkára is. Nagyon nagy számról beszélünk, előfordulhatnak hibák, de azok semmiképpen nem dominánsak. Az említett esetet egyébként a képviselő cáfolta.

hvg.hu: De „Békésalsón” hogyan monitorozik az állam? Hogy nyúl bele a rendszerbe?

G-Sz. A.: Éppen ezért kell a közigazgatási reform is, hogy egy olyan „jó állam” jöjjön létre, amely hatékonyan képes ilyen szinteken is belenyúlni a rendszerbe, ha rendellenes működést észlel. De az átalakítás közepén vagyunk.

hvg.hu: Gondolta volna, amikor elvállalta a kormánykommunikáció vezetését, hogy egy olyan kormánnyal szemben fognak folyamatosan oligarcházni, amelyik maga hirdetett harcot az oligarchák ellen?

G-Sz. A.: Nem vettem számba előzetesen, mely témákkal kell majd foglalkoznom. Az oligarcházással kapcsolatban pedig azt vallom, külön kell választani két dolgot: politikailag ez nyilván hasznos felvetés az ellenzék számára, így politikailag meg tudom indokolni, miért emelték ilyen szintre ezt a kifejezést. Ugyanakkor, ha valaki oligarcházik, azt vagy alappal teszi, és akkor tegyen feljelentést, vagy alaptalanul, de akkor vádaskodik.

hvg.hu: Az, hogy a kormányfővel köztudottan nagyon szoros viszonyban álló - nevezzük így - üzletember cége nyer sorra milliárdos, tízmilliárdos közbeszerzéseket, miközben a versenytársakat sokszor kizárják ezekről a tenderekről; az, hogy a cég több mit kétszáz milliárd forintmegrendelést kapott már, miközben a piac amúgy halódik, nem teremt jogos alapot az oligarcházásnak ön szerint?

G-Sz. A.: Az ön által citált cég a megbízások 17 százalékát nyerte meg - vagyis 83 százalékot más nyert. Ez ön szerint baj? Baj, hogy egy magyar cég nyeri el a piac megbízásainak 17 százalékát, és az összes többi más - amúgy nagy külföldi cégek, mint a Strabag - osztozik? Miért nem probléma az, hogy a német közbeszerzések 90, a portugál tenderek 80 százalék fölötti részét hazai cégek nyerik? A Strabag részesedése sokkal jelentősebb volt az előző ciklus alatt, emlékezhetünk a botrányaikra, és arra, hogy mely politikai pártok álltak mögöttük.

hvg.hu: És az egyik pártot el is nevezte a népnyelv Strabag Demokraták Szövetségének, és meg is büntették őket a választók.

G-Sz. A.: Érdemes megnézni, hogy a Közgép hány százalékát nyerte a tendereknek az előző ciklusban.

hvg.hu: Erre mondta Horn Gábor nekünk korábban, hogy az igazán nagy üzletek mögött ott volt a megegyezés a két politikai oldal között.

G-Sz. A.: Most a 17 százalékos Közgép után egyből 14 százalékkal ott van a Strabag, és érdemes megnézni, hogy 2002-2006 között a különböző nemzetközi konzorciumok cégek hány százalékot vittek el. Ha akkor jogállamban éltünk, akkor most is. Akkor ezzel senkinek nem volt baja.

hvg.hu: Körvonalazódik már Szijjártó Péter és Lázár János hatásköre az új kormányszerkezetben?

G-Sz. A.: Jövő hétre biztosan ki fog alakulni.