Tormay Cécile (1875-1937) 1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként Corvin-koszorút kapott, 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Marie Curie halálával megüresedett helyre. 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Könyveit több nyelvre lefordították. Műveit 1945 után indexre tették, csak a kilencvenes években ismerhette meg ismét az olvasóközönség.

Tormay Cécile a mai jobboldal és szélsőjobb ikonikus figurája, aki "büszkén vallotta, hogy már akkor fasiszta volt, amikor Mussolini még fel sem tűnt a láthatáron. Igazat mondott. Gondolkodásának jellemzői - a mindent eluraló válság érzete, aminek leküzdésére az áldozatnak tekintett csoport védelme érdekében a törvények áthágása is megengedett; az erőt és tekintélyt sugárzó állam utáni vágy; az erőszakos módszerek elfogadása és a felelősnek tartott "idegenek" kirekesztése - a fasizmus kutatásában új eredményeket felmutató történész, Robert O. Paxton szerint (lásd: The Anatomy of Fascism, Penguin Books, 2005) együttesen a fasiszta ideológia alapelemei" - írta róla a Magyar Narancs.

Legutóbb a Jobbik javaslata miatt került a figyelem középpontjába. „Miért lehet a Nemzeti Alaptanterv része Faludy György munkássága?” - kérdezte a nemzetierőforrás-miniszternek feltett írásbeli kérdésében a jobbikos Ferenczi Gábor, aki nemcsak az író biszexualitását kifogásolta, hanem azt is, hogy a NAT-ból ugyanakkor kimaradt "irodalmunk transzilvániai áramlata, Tormay Cécile és a Napkelet". "Ferenczi a jelek szerint nemcsak nem ismeri a tananyagba követelt Tormay Cécile-t, de ahhoz sem vette a fáradságot, hogy fellapozza a Wikipédiát, a vonatkozó szócikkből ugyanis kiderült, hogy Tormay közismert leszbikus volt" - írta akkor az Index.

MTI, Fotó: Soós Lajos

Tormay Cécile szobrát a Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban ez év március 31-én avatták föl, az írónő a helytől nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, ennek falán van a most festékkel leöntött emléktábla.