Megválaszolta az Alkotmánybíróság a kormány februárban hozzá intézett kérdését: az Országgyűlés az Európai Unió stabilitási paktumát csak kétharmados többséggel ratifikálhatja. A határozat ugyanakkor azt is kimondta, hogy az elmúlt 22 évben megszületett precedensértékű határozatok az új alkotmány életbe lépése után is érvényesek, így azok is, amelyek a konkrét jogi szövegtől elrugaszkodva keletkeztek Sólyom László elnöksége idején.
Újabb választ kapott egy korábban feltett kérdésére az Alkotmánybíróságtól (AB) a kormány. A testület szerdán hozta nyilvánosságra a kedden született döntését, mely szerint az Európai Unió stabilitási paktumát csakis minősített többséggel lehet elfogadni. Most a kabinet érdemi választ kapott a februárban feltett kérdésére, nem úgy, mint április közepén, amikor az AB nem volt hajlandó értelmezésével segíteni a kormányt a médiatörvény tervezett módosításában.
Szijjártó Péter február 10-én, a kormánypártok egri frakcióülése után jelentette be, hogy a kormány az Alkotmánybírósághoz fordul arra kérve a testületet, tegye világossá, hogy az európai stabilitási paktumot feles vagy kétharmados többséggel kell-e majd megszavaznia az Országgyűlésnek. A miniszterelnök szóvivője akkor azt mondta, erre azért van szükség, mert a csatlakozási szerződésünkben van egy szuverenitási klauzula, amely előírja, bizonyos döntési jogkörök az EU intézményeihez kerülnek.
Az AB keddi ülésén végül úgy határozott, ebben az ügyben miképp a régi, úgy az új alkotmány is egyértelműen fogalmaz, amikor az E cikkében kimondja: az országgyűlés kétharmados többsége adhat felhatalmazást az olyan nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére, amelynek alapján Magyarország az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit az Európai Unió többi tagállamával közösen gyakorolja. "A kétharmadosság követelménye nemcsak a csatlakozási szerződésre és az alapító szerződésekre vagy ezek módosítására vonatkozik, hanem minden olyan szerződésre, amelynek kidolgozásában – az Európai Unió reformjában – Magyarország már tagállamként vesz részt" – szögezi le az AB határozata.
Kísért a Sólyom-korszak
Keddi határozatában egy másik lényeges kérdésben is állást foglalt a testület: egyértelművé tette, hogy az új, januárban hatályba lépett alkotmány önmagában nem jelent törést az AB 22 éves működésében. A határozat szerint, ahol nincs lényeges változás a régi és az új alaptörvény szövegében, ott továbbra is érvényesek az rendszerváltozás óta született régi határozatok, azokat a jelenlegi testületnek is figyelembe kell vennie és alkalmaznia kell, viszont amennyiben mégsem így jár el, akkor indokolnia kell, miért változtatta meg az álláspontját.
Így azok a határozatok is érvényesek és meghatározóak maradnak, melyeket az AB még az első elnöke, Sólyom László idejében alkotott. Az Alkotmánybíróság 1989 és 1998 között számos olyan döntést hozott, amikor az alkotmány konkrét szövegén felülemelkedett, és bizonyos alkotmányos és erkölcsi elvek alapján – amit Sólyom „láthatatlan alkotmánynak” nevezett – határozott. Az egyik legjelentősebb ilyen döntés a halálbüntetés eltörlése volt, pedig szöveg szerint nem is volt benne az alaptörvényben a halálbüntetés tilalma.
Ugyanakkor a „láthatatlan alkotmányra” hivatkozva a Sólyom vezette AB több olyan döntést is hozott, melyek az alkotmányon belüli ellentéteket mutatták ki: a szöveg egyes részeit kiemelték, másokat leértékeltek. A nemzetközi alkotmányjogi szakirodalom kiemelten kezeli az 1989-1998 közötti időszakot, és úgy értékeli, hogy a magyar AB volt a legaktívabb a térség országaiban, több ponton átírta az 1989-1990-ben alkotott alaptörvényt.
Reakció a kormány akciójára?
Az Országgyűlés jelenleg is tárgyalja azt a Matolcsy György által április 17-én beterjesztett törvénytervezetet, amely tovább korlátozná az AB alkotmányértelmezési jogkörét. A nemzetgazdasági miniszter javaslata bele akarja illeszteni a négy hónappal ezelőtt hatályba lépett friss alkotmányba, hogy az eddig kapcsolt joganyagként szereplő úgynevezett átmeneti rendelkezések is az alaptörvény részét képezik.
Mivel az AB az alaptörvény szövegét elviekben nem bírálhatja felül, ha megszavazza a parlament Matolcsy tervezetét, akkor nem foglalkozhatna azokkal az előírásokkal, melyek szerint az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető a kommunista diktatúrában. Szintén az alaptörvény átmeneti rendelkezései között szerepel, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke – Handó Tünde – bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot, és ugyanígy a legfőbb ügyész – Polt Péter – is eldöntheti, hogy mely bíróság előtt emel vádat az ügyészség. Az átmeneti rendelkezésekben találhatók az egyházalapítási jogosítványok is – az AB-nak ezekben az ügyekben kötve lenne a keze, ha valóban tiszteletben tartja az alkotmány és annak részévé váló átmeneti rendelkezések szövegét.
A mostani határozatával viszont a testület egyértelművé tette: továbbra is ragaszkodik a Sólyom-időszak hagyományaihoz, így precedensértékűnek tartja azokat a határozatokat is, amelyeket a szövegen felülemelkedve, lényegében a szöveget felülírva hozott korábban az AB.
A Sólyom-féle felfogást korábban Pokol Béla politológus bírálta a leghangosabban, aki tavaly szeptemberben az AB tagja lett. Pokol húsz éven át szorgalmazta az AB hatáskörének csökkentését. Az alkotmányozási folyamat idején pedig közölte: szerinte érvényteleníteni kellett volna az AB elmúlt 21 évben hozott határozatait, mert ezekre mint precedensekre támaszkodva a túl nagy hatalommal bíró testület "le fogja nullázni" az új alaptörvényt. Ehhez képest a mostani döntéshez sem párhuzamos, sem különvéleményt nem fűzött Pokol Béla.
A lepasszolt kérés
A kormány nemcsak a stabilitási paktumban kérte az AB segítségét. Miután a testület május 31-i hatállyal megsemmisítette a médiatörvény több passzusát – így a médiahatóság jogkörét az írott sajtó ellenőrzésére –, Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter arra kérte az AB-t, segítsen eldönteni, hogyan lehet úgy módosítani a törvényt a kitűzött határidőig, hogy ne ütközzön az alkotmány előírásaiba.
Viszont a 15 fős testület április 17-i egyhangú döntésével visszautasította a felkérést, arra hivatkozva, hogy egy ilyen alkotmányértelmezés azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy az Alkotmánybíróság magára vállalja a törvényhozó, sőt, a végrehajtó hatalom felelősségét is.