A Magyar Nemzet lemondásra szólítja fel Schmitt Pált
A kormánypárti napilap szerint a plágiumbotrány a magyar tudományos élet arculcsapása, a beigazolódott plágiumgyanú pedig lerombolja a köztársasági elnöki intézmény tekintélyét és "a tisztességes közéletbe vetett hitet", ezért Schmitt Pálnak mielőbb távoznia kell.
"Rendkívüli lehetőséget szalasztott el tegnap a Szöulban tartózkodó köztársasági elnök. A húsz éve írt kisdoktori dolgozatát vizsgáló egyetemi tényfeltáró bizottság régóta várt jelentésének nyilvánosságra kerülése után Schmitt Pál közölte: nem mond le a köztársasági elnöki posztról" – írja szerkesztőségi vezércikkében a kormánypárti Magyar Nemzet, amely szerint "a jogi következményt nem hordozó, a doktori címtől őt meg nem fosztó vizsgálóbizottsági jelentés a méltó visszavonulás, az erkölcsi győzelem esélyét kínálta az államfő számára".
"Schmitt Pál téved, amikor úgy tesz, mintha a jelentés tisztára mosta volna a disszertáció szerzőjét. Abból ugyanis feketén fehéren kiolvasható, mi történt; azt mindenki meg tudja ítélni. Nem a jog, hanem az erkölcs, a szakmai tisztesség mércéjével" – írja a Magyar Nemzet.
A kormánypárti napilap szerint "az, hogy a dolgozat formailag megfelelt az 1992-ben hatályos követelményeknek, csak a legnagyobb megaláztatástól mentette meg – egyelőre – az elnököt. Ám ami eddig történt, csak könnyed bevezetés az államfőre váró vesszőfutáshoz, méltatlan és megalázó hecckampányhoz".
Schmitt ügye miatt "az egész magyar tudomány érezheti magát arcul csapva" – írja a kormánypárti lap.
A Magyar Nemzet szerint Schmitt "számára a jelentés azt a kegyelmi állapotot teremtette meg, hogy a lelkiismeretére támaszkodva, szabadon mérlegelhette, milyen lépés szolgálja a legjobban az általa a legmagasabb szinten képviselt közösség érdekét", majd a cikk leszögezi: a lap szerint az elnök "maradása az ő érdekével is ellentétes. Súlyos terhet kell cipelnie elnöki mandátuma utolsó napjáig, ami csak protokolláris értelemben teszi lehetővé számára hivatali kötelezettségei ellátását".
"Ez a harc megnyerhetetlen. Az intézmény rombolása, a tisztességes közéletbe vetett hit porladása így megállíthatatlan. (...) Hogyan beszéljen ezek után tisztességről, becsületről, hitelességről politikus ebben az országban? Hogyan állíthatnánk azt, hogy ez most már nem az a bizonyos következmények nélküli ország?" – folytatódik a Magyar Nemzet vezércikke, amely egyértelmű felszólítással zárul: "Schmitt Pál elmulasztotta a nagy lehetőséget. De a döntését bármikor átgondolhatja. Minél később teszi, annál rosszabb lesz. Neki és nekünk."
