Egy újabb hőskorszak eljövetelében bíznak az 1997-es üzembezárás után magukra hagyott mecseki bányásztelepek lakói: egy ausztrál cég 3-5 éven belül a termelés újraindítását tervezi 500 új állást és 100 milliós helyi adót ígérve. Miközben a WildHorse gőzerővel folytatja a kutatásokat, az állam milliárdokat költ a régi uránbánya után maradt károk elhárítására, a leszázalékolt bányászok körében pedig pusztít a rák. Riport a mecseki ércbányászok álmairól.
„Ha itt felmegy bármelyik dombra egy mérőműszerrel, akkor ki fog lőni a mutató, az egész falu sugárzik” – mutat körbe Orsós György a Kővágószőlős körül elterülő, ma már fűvel, fával benőtt zagytárózókra, melyeket még a szovjet segítséggel felfutatott mecseki uránbányák hagytak hátra. Bár 1997-ben az utolsó aknát, a régi bejáratokat is lezárták (bányászati szakszóval: betömedékelték), a Pécstől pár kilométerre található község még jó ideig magán viseli az uránkitermelés nyomait: az átlagosnál nagyobb a háttérsugárzás, magas a rákbetegek száma, a bányásztelepen dologtalan emberek kóvályognak.
A hatvanas években felhúzott lakótömbök között üldögélők szerint az egykori bányászok közül már kevesen élnek, sokakat elvitt a tüdőrák. Ennek ellenére egyetlen embert nem találtunk, aki ne örült volna a hírnek, hogy rövidesen új bánya nyílik a környéken. Kővágószőlős és a baranyai megyeszékhely nyugati városrészében, Uránvárosban élők nosztalgiával gondolnak a „nagy időkre”, amikor a 800-1000 méter mélyen dolgozó vájárok voltak Pécs hősei. Emléküket ma is őrzi a régi bányavállalat székháza előtt álló, krómacélból készült szocreál szobor: az Ércbányász.
Pont tíz évvel a bányák bezárása után jelent meg a térségben az ausztrál WildHorse Energy Ltd. nevű cég, amely bejelentette, mivel kifizetődőnek tartja, újra akarja indítani az urán kitermelését. Több próbafúrás és több mint egymilliárd forintba kerülő kutatás után idén februárban a társaság megállapodást kötött az állami tulajdonban lévő Mecsek-Öko és a Mecsekérc Zrt.-vel, az egykori szocialista bányavállalat jogutódjaival a kutatások folytatásáról. A tervek szerint a jövőben közös céget hoznak majd létre, amely több tízmillió tonna urán felhozatalára szerezhet jogosultságot.
„Lélegzetvételnyi levegőhöz jutnánk”
„Minden héten kétszer elvittem a feleségem az Olympiába vacsorázni, ma ki kell számolnom, hány sóskiflit tudok megvenni. Igazi úr voltam, ma egy senki” – nosztalgiázik az egyik kővágószőlősi kocsma előtt sörözgető Peregi József, aki 12 évet húzott le a 3-as üzem járataiban. Az idők változnak, a legendás étterem szocreál épületében ma egy fitneszterem és egy bútorbolt működik. Peregi azt mondja, eszébe sem jutott volna szénbányásznak állni, de az urántermelés más volt, a legmodernebb gépekkel dolgoztak és Pick szalámit kaptak ebédre.
A 2-es üzembe 18 évesen először leereszkedő Dörömböző Gyula úgy tudja, már senki nem él a régi brigádjából. A vájár apja 44 évesen halt meg, a szintén bányász öccse tüdőkezelésre jár, őt leszázalékolták, a vállalatnál egykor lakatosként dolgozó Orsós pedig azt mondja, a családjában több rákbeteg is van. „Nem volt védőruhánk, sokszor félmeztelenül fejtettünk az 50-60 fokos melegben, amikor feljöttem, csak úgy kattogott a műszer, ha rám tették” – mondja Dörömböző, aki Peregihez hasonlóan újból lemenne a tárnákba, ha újranyitják a bányát.
„Abszurd, felfoghatatlan számomra ez a nosztalgia” – mondja a belgyógyász Hegedűs Gyula. A WildHorse tervezett beruházása ellen tiltakozó Élhető Bátaszékért Egyesület vezetője többször próbált utána járni, hogy az egykori uránbányászok körében milyen a rákos megbetegedések aránya, de tudomása szerint nincsenek erre vonatkozó friss statisztikák, adatok. Viszont tapasztalatból tudja, hogy sokan közülük daganatos betegségben szenvednek, nagyon sokan már meg is haltak.
„Ha újranyit a bánya, azt mondanám a fiataloknak, menjenek a tárnába, mert nincs semmi munka, csak a rendőrkocsi jár folyton erre, mert állandó a balhé. Egy lélegzetvételnyi levegőhöz jutnánk” – mondja Orsós.
| Titkosított vizsgálat |
„Figyelmezettek ugyan, amikor beálltunk, hogy vannak egészségügyi kockázatok, hogy sugárzás ér majd minket, de arról senki nem beszélt, hogy rákot fogunk kapni” – mondta Talló Zoltán, a Béke Bányászegyesület elnöke, aki 1982-ben kezdett az 3-as üzemben. 1983-ban az állam is érzékelte a problémákat, ezért egy cseh orvoscsoport készített egy átfogó vizsgálatot a mecseki bányászok körében, ám az eredményeket titkosították. A rendszerváltás után az adatok a pécsi önkormányzathoz kerültek – miután a bányabezárásokkal egy időben megszűnt az Urán Egészségügyi Szolgálat –, ám Szemán István, az egyesület korábbi alelnöke szerint az egyesület évek óta eredménytelenül kéri a várost, hogy tegye közzé a dokumentációt. “Nem merünk orvoshoz menni, nehogy valamit találjanak” – kesergett a hvg.hu-nak Szemán. A Magyar Tudományos Akadémia egyik bizottsága 1998 és 2008 készített egy követéses egészségvizsgálatot, melynek keretében több száz bányászt küldtek citogenetikai és onkológiai szűrésre. Az eredményeket összefoglaló, a Béke Egyesület honlapján megtalálható tanulmány szerint a bányászok jelentős hányada igen fiatalon, 40-50 évesen kapott tüdőrákot, amibe rövidesen bele is halt. A jelentés szerint 1981-2006 között 362 mecseki uránbányászt vitt el csak a tüdőrák – összehasonlításképp: 2012-ben a tízmilliós Magyarországon 8500-an haltak meg ebben a betegségben (ezen a téren hazánk egyébként világelső). „Az uránbányászok citogenetikai pozitivitása (potenciális rákos elfajulás gyakoriságának növekedése) a föld alatti munka befejezését követően évekkel később is fennáll még, daganatos fenyegetettségük évekkel később is jelentős. A tüdőrákban elhunyt uránbányászok aránya jelentősen haladja meg a lakosságét Baranya megyéhez viszonyítva is, elhalálozásuk a lakosságénál jelentősen korábban következett be” – olvasható a vizsgálat összefoglalójában. |
Tör fel a sugárzó víz
A magyar állam ma is évente több százmilliót költ a természeti károk enyhítésére. A romok eltakarítása, az úgynevezett rekultiváció hivatalosan már négy évvel ezelőtt befejeződött, a feladatot végző Mecsek-Öko ügyvezető igazgatója, Berta Zsolt a hvg.hu-nak azt mondta, 1998 és 2008 a központi költségvetés 20,7 milliárdot költött erre a célra.
Befedték és szigetelték a több száz hektáron elterülő meddőhányókat, lezárták az aknákat, kiépítették a feltörő vizet szivattyúzó, elvezető és megtisztító vezetékrendszert, a sugárzás növekedését jelző számítógépes figyelőrendszert. A régi tárózókat 1,5 méter vastag földdel takarták be, sok helyütt teljesen lecserélték a talajt, 2,4 millió köbméter földet szórtak szét.
Ám az 1957 és 1997 közötti uránbányászat utóhatásait az igazgató szerint még legalább 30 éven keresztül kezelni kell, ami további 13 milliárdba kerül majd. „Az úgy hagyott járatokat most tölti fel a leszivárgó vagy feltörő víz, ami kioldja az uránt. 2015 körül emelkedik meg annyira a szint, hogy a mostani mennyiség többszörösét kell majd megtisztítani” – mondja a bányavállaltnál 1974 óta dolgozó Demkó László, a Mecsek-Öko üzemvezető-helyettese. A folyamatos szűrés és a 24 órás monitorozás nélkül félő, hogy szennyező anyag kerülhet át a régi bányáktól nem messze található, föld alatti pécsi ivóvízkészletbe.
„Hiba volt bezárni”
Ha 2-3 éven belül telítődnek az aknák, akkor a Mecsek-Öko víztisztító kapacitását is jelentősen meg kell növelni – számol a jövőbeni kockázatokkal Demkó. A most feltörő víz szennyezettségére utal, hogy az állami cég évente 2-3 tonna, a szűrés során keletkező uránt értékesít egy francia vállalatnak.
Az 1-es számú, azaz elsőként megnyitott – és még 1968-ban lezárt – akna bejáratánál most is egy Sugárveszély feliratú tábla van kiragasztva. Demkó szerint a felirat arra utal, hogy radon törhet ki, a sugárzó gázt nem jó belélegezni. A veszélyekről, az átlagosnál magasabb sugárzásról a víztisztítótól pár száz méterre lakó kővágószőlősiek is tudnak.
Ennek ellenére képtelenek levetkőzni a nosztalgiájukat. Dörömböző Gyula arról beszél, hogy telefonszerelőként alig keresett többet, ezer forintnál, amikor leszerződött a bányával, 8500-as fizetést húzott, túlórával, pótlékokkal néha 12 ezret. Peregi József szerint örülnének a gyerekei, ha úgy élhetnének, ahogy ő az 1970-1980-as években, sőt most is lemenne a bányába – ha nem is fejteni, de tanítani a fiatalokat. Orsós azt mondja, a szovjet időknek vége, abban bízik, hogy az EU biztosan nem engedi meg a környezetszennyezést, az új bánya szerinte „atombiztos lesz”.
Még a rekultiváció okozta gondokat ismerő szakemberek is nosztalgiával gondolnak vissza az 1997 előtti időszakra. Berta és Demkó is arról beszél, hogy a mecseki uránbányászat speciális körülményei miatt a művelés 40 éve alatt világszínvonalú technikákat, műszereket kísérleteztek ki a vállalatnál, rengeteg szabadalmat jegyeztek be. A bányák bezárásával ez a szaktudás elenyészett, Pécsen a vájárképzés is megszűnt – a munka nélkül maradt bányászok többségét leszázalékolták vagy Spanyolországba mentek munkát keresni.
Volt olyan szakember, aki azt mondta a hvg.hu-nak, bár a kilencvenes években gazdaságtalan volt a kitermelés, hiba volt bezárni a bányákat, fejleszteni kellett volna a technológiát. Még a bezárás előtt is folytak kísérletek, folyamatban volt az újabb üzemegység kialakítása, újabb lelőhelyeket kutattak fel. A WildHorse most ezen kutatási eredmények alapján akarja megnyitni a bányáját.
| A sugárzó fénykor |
„Az urán mennyisége a Földön sokkal jobban megsaccolható, mint a kőolajé vagy a földgázé, ahogy az is viszonylag pontosan prognosztizálható, hogy a meglévő bányák mikor merülnek ki” – mondta a neve elhallgatását kérő szakember. Ő nem tartja kizártnak, hogy az ausztrál tőzsdén jegyzett WildHorse is ezzel kalkulálva igyekszik megszerezni a kitermelési jogosultságokat a Mecsekben. (A szakember hangsúlyozva, hogy nem akar civilek és a WildHorse közötti vitába bekapcsolódni, kérte, hogy ne írjuk le a nevét.) Az 1957-es bányanyitást is hasonló, hosszú távú számítások határozták meg: a fegyverkezési versenyt folytató Szovjetunió igyekezett minden uránlelőhelyet „lefoglalni”, még ha az érc alacsony hasadóanyag-tartalma miatt nem is volt gazdaságos a kitermelés. Eleinte nem Magyarországon végezték az érc dúsítását: a csillék tartalmát Geiger-Müller-számlálóval a kezükben operátorok osztályozták, majd kiszállították a Szovjetunióba, ami tovább drágította a kitermelést. 1964-ben felépült a dúsítóüzem, ahol már elő tudták állítani az 50 százalékos fémurán tartalmú terméket, a „sárga pogácsát”. Ám ezt még mindig nem tudta felhasználni az 1982-ben beindított paksi erőmű: ha újraindul a bányászat a Mecsekben, a „pogácsából” továbbra is külföldön készülne fűtőanyag, a kiszolgáltatottságunk nem szűnne meg. Az uránbányászat – a szénbányászattal együtt – jelentős hatással volt Pécsre: 1956 és 1974 között épült fel a 7300 lakást tartalmazó Uránváros, ahol ma is közel 25 ezren laknak. Egyes számítások szerint a mecseki bánya öt üzemegysége a 40 év alatt 21 ezer tonna fémuránt termelt, amihez ezerszer ennyi kőzetet kellett megmozgatni. Az uránkitermelő üzemek a fénykorukban 8 ezer embert foglalkoztattak, a WildHorse eddig nyilvánosságra hozott tervei szerint 500 embernek adna állást. |
Magyar erőműbe magyar atomot
„A lakosság és a polgármesterek egy részének lelkesedése olyan nagy a munkahelyek és az adóbevételek, a rövid távú előnyök miatt, hogy jelenleg csak a környezetvédők tartanak az új zagytározók megjelenésétől. Pedig a WildHorse tervei körül rengeteg a kérdőjel” – mondja Peták Péter, az Istenkúti Közösségért Egyesület társelnöke, a korábban a Tubesre tervezett NATO-radar elleni tiltakozó mozgalom egyik szervezője. Peták és Hegedűs Gyula szerint még mindig nem tudni, hogy milyen technológiával termelnek majd, pontosan hol, mennyi meddő keletkezik, ahogy azt sem, hogyan semlegesítik.
Az ausztrál cég nyilvánosságra került terveit 2007 óta tanulmányozó Hegedűs szerint az érc kitermelése 0,3 százalékos urántartalom alatt nem gazdaságos, márpedig a Mecsek alatt lévő homokkő ennek csak felét tartalmazza. Ez a bátaszéki orvos számításai szerint azt jelenti, hogy kétszer annyi ércet kell kitermelni, mint mondjuk Ausztráliában vagy Kazahsztánban, ami kétszer annyi meddőt jelenthet. A név nélkül nyilatkozó mérnök szerint a mecseki térségben 200-250 dolláros uránár alatt nem versenyképes a mélyművelésű bányászat, most viszont 110-130 dollár az urán kilójának világpiaci ára.
A gazdaságossági szempontokkal a WildHorse Energy Hungary Kft. ügyvezetője, Benkovics István szerint is számolni kell, rögtön hozzátéve, hogy az urán iránti kereslet változóban van, a jövőben várhatóan növekedni fog. Az 1990-es években a 25 dolláros fémár a 2000-es évek elején 300 fölé ugrott (aztán visszaesett a jelenlegi szintre – a szerk.), mint ahogy az ügyvezető szerint azt is érdemes figyelembe venni, hogy a paksi atomerőmű jelenlegi és bővítendő kapacitása fűtőanyagának külföldi gyártásához szükséges alapanyagot hazai termeléssel lehetne előállítani.
3-5 éven belül nyílik a bánya
Benkovics – aki 1979 óta dolgozik a szakmában, korábban a Mecseki Ércbányászati Vállalat, majd annak jogutódja, a Mecsekérc Zrt. vezérigazgatója volt – azt mondja, az utóbbi években újraértékelték a korábbi uránércbányászat kutatási anyagait, eddig öt ellenőrző kutatófúrást mélyítettek és további 3, közel ezer méter mélységű kutatófúrás készül még a lelőhely megbízható behatárolása, minősítése érdekében. Az így szerzett adatok, a hasonló lelőhelyek művelési ismeretei alapján, lehetséges majd az ügyvezető szerint a környezetvédelmi, gazdasági, műszaki, biztonsági követelményeket kielégítő megoldások kidolgozása. Az ügyvezető szerint össze sem lehet hasonlítani az 1997 előtt alkalmazott szovjet és a mai modern eljárásokat, sem a kitermelés, az ércdúsítás, sem a felszíni létesítmények kivitelezése terén.
Mint megtudtuk, a WildHorse az eddigi kutatások alapján csakis a mélyműveléses termelést tartja elfogadhatónak a Mecsekben. Az ügyvezető szerint az új bánya két nyitópontja Kővágószőlős térségében, nagyrészt felhagyott üzemi területeken alakítható ki. Benkovics azt mondta, a régi bányatérségtől keleti irányban, közel ezer méteres mélységben elhelyezkedő 0,1 százalékos fémtartalmú érctestek kitermelése során minimalizálható a felszínre jutó kőzetmennyiség azzal, hogy már felszín alatt szétválogatják a feldolgozásra alkalmas és az értéktelen meddő kőzetet, így szó sem lehet olyan hatalmas zagytárózókról, mint Verespatakon vagy Devecseren. A pécsi székhelyű társaság ügyvezetője azt mondta, a felszíni területek minimális igénybevétele az egyik fő elv a tanulmányok, a későbbi tervek kidolgozásában.
„A kutatás jelenlegi szakaszában nem is érdemes ennél részletesebben belemenni műszaki kérdésekbe, mert a további kutatások, vizsgálatok eredményétől függ, milyen megoldásokkal célszerű számolni a föld alatti térségek kialakítása, a termelési módszerek, az ércdúsítás terén.” Benkovics szerint egyelőre azt sem lehet pontosan megmondani, mikor „lesz az első kapavágás”: 2012-2016-ig érvényesek a kutatási engedélyeik, de a környezetvédelmi és a bányakapitánysági engedélyeztetések is időigényes folyamatok. Becslése szerint ideális esetben 3-5 év múlva elindulhat a létesítmények kialakítása.
| "Nem lesz szivárgás” |
A legnagyobb nehézséget a mecseki lelőhelyeken az adja, hogy a homokkövekben található uránérc több rétegben és szintben, nem összefüggően, hanem lencsés foltokban fordul elő. Ugyanakkor a kőzet rendkívül kemény, így a modern, úgynevezett ISL-technológiát nehéz alkalmazni. Ennek a módszernek az a lényege, hogy csöveket fúrnak le a lencsékig, majd kénsavat vagy kevésbé kártékony – ugyanakkor kevésbé hatékony – szódát fecskendeznek a mélybe, amely kioldja az uránt, amit egy másik csövön szívnának ki. Viszont nagyon mélyre nem lehet fúrni, a túl hosszú csövek könnyen eltömődhetnek, eltörhetnek, ráadásul a mecseki kőzet nem elég laza ehhez a technikához, a mélybe lejutó oldószer pedig a környezetvédők szerint veszélyezteti a felszín alatti vizeket. A WildHorse a nyugat-mecseki önkormányzatoknak készített 2008-as kiadványa szerint savat nem, csak szódát alkalmaznának, és az ISL csak Bátaszéken alkalmazható. Így a Pécs melletti Jakabhegynél csak mélyműveléssel lehet a felszínre hozni az ércet. A lakossághoz is eljuttatott 2008-as tájékoztató szerint két hatalmas lejtősakna futna a mélyben, melyen dömperek közlekednének. A meddőzagy nagy részét visszatömködnék a járatokba, a feldolgozó közvetlenül a bejáratnál lenne, a megőrölt kőzetből szódával oldanák ki az uránt. A zagytárózókba a WildHorse ígérete szerint már csak 20 százalékos nedvességű anyag kerülne, ami a cég szerint garantálja, hogy nem lesz szivárgást. A tájékoztatóban az olvasható, hogy így a bányászat befejezése utáni rekultivációs költségek megfelezhetők. A cég évi 1,2 millió tonna nyersércet akar kitermelni, és 100 milliós helyi adót ígér a településeknek. A WildHorse azt állítja, nem használna „agresszív vegyi anyagokat”, igaz, a sugárzásról, a felszabaduló radongázról nincs semmiféle említés a tájékoztatójában. |
„Lekerültünk a térképről”
„Nálunk a termelés azért vált egyre gazdaságtalanabbá, mert egyre mélyebbre kellett menni, egyre költségesebb volt a felszínre hozás, szellőztetés, hűtés, a meddő elhelyezése és szigorodtak a környezetvédelmi előírások is” – mondta a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő, egykoron az állami bányavállalatnál dolgozó mérnök. Éppen ezért a bányavállalat kísérletezett a Dinnyeberkinél a kénsavas kioldással, és felmerült a felszíni kitermelés is, ahol a talaj közelében találtak ércet.
Demkó László a hvg.hu-nak azt mondta, az állam a rendszerváltás környékén azt a feltételt szabta, hogy bánya maximum 60 dollárért állítsa elő az uránt és lássa el az állam atomerőművét. Mivel a világpiaci ár akkor rendkívül alacsony, 28-32 dollár volt – ebben az időszakban dobták piacra a nagyhatalmak a fegyverkezéshez felhalmozott hasadóanyagot –, az állam a piaci ár kétszereséért vette meg Paksnak az uránt. A kilencvenes években egy ír befektető még győzködte az Antall-kormányt, hogy tartson ki, ám végül ez a cég is feladta, a bányászatot pedig leállították
„Az elmúlt évtizedekben teljesen leépült az infrastruktúra. A síneket felszedték, csilléket elvitték, a régi vájatokba már nem lehet bemenni. Mindent a nulláról kell kezdeni, aztán újabb 20-30 éves termelés után jöhet megint a milliárdokba kerülő rekultiváció” – bírálta a tervezett beruházást Hegedűs Gyula. „A mai fejlett technológiával el lehet érni a 95 százalékos biztonságot, de kockázatmentes megoldás nincs. Érdemes azt az 5 százalékot nagyon alaposan megfontolni” – mondta a neve elhallgatását kérő szakember.
A bátaszéki orvos nemrég egy tapasztalatszerző kirándulást szervezett a helyi polgármestereknek, civileknek a csehországi Strazba, ahol nemrég még működött egy uránbánya. „Láttunk olyan újonnan épített házakat, amelyeket a szennyezés miatt felvásárolt a cseh állam, csak ne lakjon ott senki” – mesélt a benyomásairól Hegedűs. „Hála istennek, Bátaszék lekerült a napirendről, az ausztrál cégtől azt az információt kaptunk, hogy nálunk már nem terveznek semmit” – mondta a hvg.hu-nak Bognár Jenő, a város polgármestere, akinek a strazi utazás után változott meg a véleménye a beruházásról.
| Egy fűtőelem - 3730 tonna hulladék |
A világ uránbányáiról, az atomenergiáról információkat gyűjtő és rendszerező World Information Service on Energy honlapján található kalkulátor segíthet kiszámítani, hogy mennyi ércet kéne kitermelni – és eközben mennyi meddő keletkezik – a mecseki mélyművelési bányában ahhoz, hogy egy paksi fűtőelemet el lehessen készíteni. Egy paksi fűtőelem 120 kilogramm, azaz 0,12 tonna urán-dioxidot tartalmaz. Bár a WildHorse még viszonylag keveset árult el a tervezett technológiáról, hogy pontosan miként képzeli a meddő föld alatti feldolgozását, majd visszatömködését, de a rendelkezésünkre álló adatok betáplálása után a kalkulátor szerint egy fűtőelemnyi sárga pogácsa megtermelése 2670 tonna meddőhulladékot, majd a kövezető munkafázisok 533 tonna szilárd, és ugyanennyi folyékony hulladékot eredményeznének. |
