Molnár Erzsébet szerint azért nincsenek az ápolói állásokra jelentkezők, mert alacsony a fizetés, a munka nagy felelősséggel jár és meglehetősen összetett, a munkakörülmények pedig rosszak.

A Magyar Ápolási Egyesület kongresszusa néhány napja az ellátás biztonsága érdekében arra kérte a kormányt és a szaktárcát, hogy a folyamatban lévő strukturális és ápolói szakképzési reformok mellett még az idén kezdjék meg az ápolói illetmények növelését, a jövő évi költségvetésbe pedig tervezzék be az ápolók alapilletményének emelését.

Bugánszky Miklós, a szervezet elnöke szerint a magyar ápolók nagyfokú fizikai és pszichés leterheltségnek kitéve megalázóan alacsony bérért végzik munkájukat, az ápolói társadalom elöregedett, az utánpótlás hiányzik, a frissen végzettek száma nem fedezi a nyugdíjazás, a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás miatt kieső munkaerőt, mindemellett az ápolóképzés kiüresedett, a képzőrendszer leépült, a gyakorlati oktatás a mélypontjára került.

A megoldást Molnár Erzsébet is a bérek mielőbbi rendezésében látja. Mint elmondta, a Markusovszky Kórházban  egy kezdő szakápoló bruttó bére jelenleg 94 ezer forint körül van, egy 10-15 éve dolgozóé pedig a pótlékokkal sem emelkedik havi bruttó 140-150 ezer forint fölé.

Az ápolási igazgató közlése szerint már most is bérfeszültséget okoz, hogy a szakképzetlenek és a kezdők csaknem ugyanolyan összegű fizetést kapnak, mint a 10-20 éve dolgozó, nagy tapasztalattal rendelkező szakápolók.

Nyugat-Magyarországon a helyzetet súlyosbítja, hogy a szomszédos Ausztriában ötszörös, hatszoros fizetést kínálnak a szakképzettséggel rendelkező ápolóknak. Molnár Erzsébet tájékoztatása szerint az elmúlt egy évben 10-15 gyakorlott szakápolójuk távozott. A magyar ápolók korábban még a határ közelében helyezkedtek el, ma már 90-100 kilométeres körzetben vállalnak munkát, a burgenlandi munkaerőpiac már telített. Az Ausztriában dolgozók a legtöbbször a szakképzettségüknél alacsonyabb ápolói munkakört töltenek be, a legtöbbjük idősotthonban dolgozik vagy kórházban segédápolói feladatokat lát el.

A szakképzést és a továbbképzést illetően az ápolási igazgató elmondta: a nappali szakápolóképzés érdeklődés hiánya miatt megszűnt a megyében, a kórház az érettségivel rendelkező segédápolókat munka mellett iskolázza be a hároméves levelező képzésre.

Molnár Erzsébet szerint nonszensz, hogy miközben szakképzett ápolóból hiány van, a képzés fizetős, s a beiskolázottak tandíjának egy részét a kórház fizeti, ami a szűkös forrásokból gazdálkodó egészségügyi intézménynek anyagi terhet jelent, ráadásul a képzés idejére kiesőket pótolni kell a napi munkában is. "Ha a szakács szakmát mint hiányszakmát támogatja az állam, akkor az ápolót miért nem?" - vetette fel az ápolási igazgató.

Tájékoztatása szerint jelenleg 53 embert képeznek szakápolónak, hároméves a képzés, de a végzettek csak a nyugdíjba vonulókat tudják pótolni, a távozó gyakorlott kollégákat nem.

Horváth Boldizsár, a Markusovszky Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa, a kórház tudományos és oktatási igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem egészségtudományi karának tanszékvezető tanára szerint az ápolóképzés és a szülésznőképzés elméleti része már az 1990-es évektől megfelel az európai normáknak, ezt mutatja, hogy ezekkel a szakképesítésekkel el lehet helyezkedni az európai országokban. Úgy véli, az igazi probléma a gyakorlati képzéssel van; a kórházakban a létszámhiány által generált feszített munkatempó miatt nem nagyon marad idő arra, hogy a nővérek a gyakorlati tudást át tudják adni a következő generációnak.

Az igazgató-főorvos szerint az egész egészségügyi struktúrát át kellene alakítani. Horváth Boldizsár közölte: ekkora fekvőbeteg-ellátó rendszerre Magyarországon nincs szükség, ezért bármennyire is fáj, kórházakat kellene bezárni. Azokat viszont, amelyekben arra megvannak a feltételek, valódi egészségügyi központokká kellene fejleszteni, ezzel párhuzamosan pedig tovább kellene növelni a rehabilitációs ellátóhelyek számát.