A rendőrség mindent megtesz a bűnügyek felderítésére – hallani a kormányzat részéről, ám az emberek nem mindig érzik így. A szóbeszéd szerint a rendőrök szabadulni akarnak minden olyan esettől, amelyben a felderítés esélye kicsi. A budapesti főkapitány szerint tűrhetetlen, ha a hivatásosok a kis ügyektől igyekeznek megszabadulni.
A Csepelen félig elásott, majd megmenekült férfi saját elmondása szerint szabadulását követően senkitől sem kapott segítséget. Többek között egy festéküzletben is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Az áldozat által elmondottakat a rendőrök se nagyon hitték, de a történtekre egyértelműen bizonyítékot nyújtó biztonsági kamerafelvételek beszerzését állítólag nem kapkodták el. A bolthoz kiérkező rendőrök ugyanis – úgy tudjuk – elfelejtették lefoglalni őket.
A gondatlanságon vagy a figyelmetlenségen túl a rendőrök sokszor nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a bizonyítékokat minél előbb beszerezzék. Míg a közterületen észlelt súlyosabb eseményekre – például utcai verekedésekre – gyorsan „ráugranak”, addig a kisebb jelentőségű ügyekben nem igyekeznek ennyire. Erről több, lopás áldozatává vált ember beszélt a hvg.hu-nak. Egyiküktől március 19-én orozták el a táskáját a fővárosi Jelen nevű szórakozóhelyen. Amikor erről beszámolt a VIII. kerületi Rendőrkapitányságon, kérve a térfigyelő kamerák felvételeinek megtekintését, csak legyintettek egyet. „Rávettek, hogy csak az irataim eltűnéséről tegyek bejelentést, de később mégis visszamentem, és bár nem örültek neki, végül felvették a feljelentésemet” – mondta el a hölgy a hvg.hu-nak.
Egy másik személyt a VII. kerületi kapitányság munkatársai győztek meg arról, hogy nem érdemes feljelentést tenni az iratait és a pénztárcáját eltulajdonító személy ellen, mivel egy hónap múlva úgyis csak a nyomozás megszüntetését fogják vele közölni. Pedig némi támpont lett volna, ugyanis a tettes augusztus 17-én pontosan 22 óra 12 perckor a Szigony utca 12. szám alatt található ATM-automatából megpróbált a megszerzett bankkártyával pénzt felvenni.
Név nélkül a rendőrök azt is elismerték lapunknak, hogy általános jelenség az áldozatok elbizonytalanítása. Egyesek azt hangoztatták: ezt nem maguktól, hanem parancsnokaik elvárására teszik, akik saját teljesítményüket – és az általuk vezetett kapitányságét, főkapitányságét – nem tudnák alátámasztani a felderítési eredménytelenséget bizonyító statisztikákkal. Az is általános, hogy bár a bejelentő megnevezi az elkövetőt, mégis ismeretlen tettes ellen indítanak eljárást, így ugyanis javul a statisztikának ez a rubrikája is.
Mások szerint egyszerűen csak kényelemről és hozzá nem értésről van szó. Mindazonáltal megjegyezték, embere válogatja, milyen egy rendőrnek az ügyhöz való hozzáállása. „A nyomozás megszüntetését ugyan meg lehet panaszolni, de ezzel a legtöbb ember nincs tisztában.”
A hvg.hu-nak a vele történteket elbeszélő egyik károsult nagyon is tisztában volt ezzel, de feleslegesnek érezte, hogy újabb és újabb, eredménnyel nem kecsegtető köröket fusson. Három évvel ezelőtt a Rákóczi úton súlyosan bántalmazták és elvették félmillió forintját. „A térfigyelő kamerák felvétele alapján kiderült, ki volt a tettes, de a rendőrök nem akarták rablásnak minősíteni az ügyet” – mondta el, megjegyezve, hogy a mai napig nem tudja, mi lett az eljárás vége.
A férfi szerint egyértelmű volt, hogy a rendőrök nem akarták a statisztikákat rontani egy olyan erőszakos jellegű – súlyos bűntettnek számító – üggyel, amelynek kimenetele bizonytalan. Az általunk megkérdezett rendőrök egyértelműen ennek tulajdonítják, hogy a kicsi, apró-cseprő, ugyanakkor munkával járó eseteket igyekeznek elhárítani és lerázni magukról. „Ha finoman lebeszélek valakit a feljelentés megtételéről, ki fogja azt bizonyítani, hogy szándékosan jártam el, sőt, ezzel bűncselekményt követtem el? Senki” – vélekedett egy vidéki rendőr.
Nekik rendet kellene tartaniuk, és az emberek gondjait megoldaniuk, de már annyi a probléma, hogy nem ezek rendezésén fáradoznak, hanem azon, hogy „védjék a seggüket”. A visszásságok megszüntetésére kellene helyezni a hangsúlyt – vélekedett. Felhozott egy egészen új keletű problémát, amely a kis értékű terménylopások ügyében bevezetett szabálysértési őrizet miatt jelentkezik, és aránytalanná teszi az egyes ügyekben való rendőri eljárást is. „Amikor valakit tetten érünk négy kukoricacső letörésén, akkor három napra szabálysértési őrizetbe kell helyeznünk. Azt az embert viszont, aki kombájnnal vág le egy teljes kukoricatáblát, legfeljebb gyanúsítottként hallgathatom ki, utána el kell engedem, aztán majd lesz valami.”