Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után mindenki számára egyértelművé vált, hogy a Budapesten létrehozott kétszintű közigazgatási rendszer recseg-ropog. A rendszerváltás decentralizációs lázában Budapest tulajdonképpen 22 (majd 23) településre szakadt, kiegészülve a Fővárosi Önkormányzattal. A főváros ügyei így, a szétaprózottság eredményeképpen gyakran elvesznek a bürokrácia dzsungelében.

A működés hatékonyságát megnehezítő, sok esetben ellehetetlenítő közigazgatási rendszert kétszintűnek nevezni tulajdonképpen tévedés, a gyakorlatban ugyanis a komoly jogkörökkel felruházott és számottevő vagyonnal rendelkező kerületek hierarchia szempontjából nem alá-, hanem a Fővárosi Önkormányzat mellé rendelt szerepet játszanak.

A Belügyminisztérium önkormányzatitörvény-tevezete három lehetőséget vázol fel a fővárosi közigazgatási rendszer átalakítására. Az első verzió szerint megszűnne a kerületek önállósága, élükön afféle helytartók állnának, saját önkormányzattal nem rendelkeznének. A másik verzió szerint bár megmaradnának a kerületek, de a hatásköröket átcsoportosítanák: a városüzemeltetési kérdésekben a főváros kapna a mostaninál nagyobb szerepet, míg a helyi ügyek a kerületeknél maradnának. A harmadik változat a már régóta ismert City-koncepció; eszerint Budapest belső kerületeit egyesítenék, míg a külső kerületek vagy önállóan, vagy részben integráltan működnének tovább.

A kormánybiztos sétapálcája

Az önkormányzati reform Budapestet érintő átalakításába jelentősen belekavar, hogy Pesti Imre budapesti kormánymegbízott a napokban bejelentette: elképzelései szerint az új rendszerben harmadik szereplőként belépne az általa vezetett kormányhivatal. Pesti Imre tarthatatlannak nevezte, hogy az önkormányzatok úgy gazdálkodhatnak a költségvetési forrásokkal, hogy abba a kormány nem szólhat bele. Példaként a közlekedést említette, amely - szerinte - túlnő a fővároson.

Tarlós István leplezetlen cinizmussal reagált Pesti Imre szavaira. A kormánymegbízott belgyógyász képesítésére utalva kijelentette: "a budapesti közlekedési problémákat - inkluzíve metróprobléma - a legeredetibb módon egy belgyógyász tudná megoldani". A főpolgármester úgy fogalmazott: "nyugodtan vigye a kormányzati hivatal a BKV-t adósságostól, metróstól”, mint mondta: a "Sétapálca-bejárató Kisszövetkezet tagjainak" annyi közük van a közlekedéshez, mint egy belgyógyásznak.

Finomhangolás

A Fidesz-KDNP fővárosi képviselő-csoportjának nem feladata megvitatni ezt és álláspontot kialakítani a kérdésben, így Németh Zoltán frakcióvezető csak a saját véleményéről beszélt a hvg.hu-nak. Németh szerint a struktúrán nem érdemes érdemben változtatni, a hatáskörök, feladatok - például a parkolás - tekintetében azonban indokolt a "finomhangolás".

Nagyobb állami részvételre Németh Zoltán azon szakterületeken lát lehetőséget, ahol a főváros szerepe nem ér véget a város határainál, ilyen például az oktatás és az egészségügy. "Ez nem azt jelenti, hogy az oktatás feladatát a kormánynak át kell vennie, de a finanszírozásban lehet szerepe a nagyobb kormányzati szerepvállalásnak. A fővárosi kórházak esetében ugyanakkor egyetértek az állami fenntartásba kerülés gondolatával" - mondta lapunknak a frakcióvezető.

Hozzátette ugyanakkor, hogy vannak bizonyos ágazatok, amelyek mindig is önkormányzati hatáskörbe tartoztak, ezek esetében nem indokolt a változtatás; ilyen például a közlekedés.

A villanykörte cseréje

A szocialisták szerint a közigazgatási rendszerről zajló vita azt mutatja, hogy "minden fideszes politikus szét akarja rabolni Budapestet". "Mindenki el akar vinni egy széket, egy asztalt vagy egy épületet" - jelentette ki Horváth Csaba. Az MSZP fővárosi frakcióvezetője úgy véli: a Fidesz a Horthy-rendszer és a tanácsrendszer legrosszabb keverékét akarja bevezetni Budapesten, lényegében "államosítani akarja az önkormányzatiságot, a polgármestereket pedig mindössze hivatalvezetővé tenné".

Az MSZP álláspontja ezzel együtt hasonlít a Németh által felvázolttal: a szocialisták is a hatáskörök "precíz és hatékony" átcsoportosításával tennék hatékonyabbá a főváros működését. Stratégiai és üzemeltetési kérdésekben - egyeztetési kötelezettség mellett - a fővárosé lenne a döntés joga, míg a lakosság napi szintű kiszolgálásában a kerületek kapnának nagyobb szerepet.

A szocialisták nem értenek egyet azzal, hogy az állam magához emeljen bizonyos hatásköröket, akár az egészségügyről, akár az oktatásról van szó. Horváth Csaba úgy fogalmazott: "az nem várospolitika, hogy az önkormányzat hatásköre a villanykörte cseréjében kimerüljön".

Fősodor és ámokfutás

Az LMP fővárosi frakciójának vezetője a szerdai Népszabadságban terjedelmes publicisztikában fejtette ki véleményét. Kaltenbach Jenő azt írja: "nincs szándékomban démonizálni a hatalmon lévőket, de ha abban a kérdésben, hogy a jelenlegi, joggal kritizált modellhez képest a jogkörök és persze az ehhez tartozó pénzek elosztása a főváros vagy a kerületek javára mozduljon-e el, a szakmai optimum helyett rögtön az érintett lobbik érdekei kerülnek előtérbe, akkor a helyes döntés esélyei nem túl jók".

Kaltenbach nemzetközi példákat sorolva megállapítja: "a budapesti igazgatás egyike a legdecentralizáltabbaknak Európában". Az egyes fővárosok példái, valamint Budapest történelmi hagyományai alapján az LMP frakcióvezetője az erősebb fővárost, és az elöljárósági szinten működő kerületeket tartja a hatékony modell alapjának. "A történetet lerövidítve azt mondhatjuk, hogy az egységes főváros 1872-es létrejötte után egészen 1950-ig, Nagy-Budapest megalakulásáig az elöljárósági modell volt érvényben, azaz Budapest beleillett az európai fősodorba" - állapítja meg Kaltenbach Jenő.

"Nagyon erős fővárosban" gondolkodik a Jobbik is. Losonczy Pál, a párt fővárosi képviselőcsoportjának vezetője kifejtette: elképzeléseik szerint bár a kerületek megmaradnának, a hatáskörök jelentős részét a főváros kapná. "Ha nagyon erős a főváros, nincs ráutalva a kormányzatra" - indokolt a jobbikos politikus, aki Pesti Imre terveit átgondolatlan tapogatózásnak nevezte. Úgy fogalmazott: a kormánymegbízott egy "gondolatámokfutó".