Az új önkormányzati törvénykoncepció alapján akár teljesen átalakulhat Budapest kerületi rendszere, amelyért több verzió viaskodik egymással. A jövő fővárosát éppúgy meghatározhatja a hatalom centralizálása, mint a három nagy egységre való szétbomlás.
Az új, önkormányzati törvény koncepciójának sarkalatos pontja az önkormányzati rendszer belső átalakítása, amiben külön szó esik a fővárosban szükséges változtatásokról, mivel itt él az ország lakosságának közel egyötöde. A munkaanyag szerint azért kell a jövőben változtatásokat eszközölni, mert a főváros és a kerületek közötti munkamegosztás ésszerűtlen, a feladat- és hatáskörök széttagoltak, működésük jelenleg nehézkes, ráadásul az önkormányzatok túlzott „ellensúly-lehetősége” miatt a központi irányítás nem tud hatékony lenni.
Az, hogy a jövőben milyen önkormányzati modell érvényesüljön a fővárosban, nem csupán önkormányzati kérdés, ezért választási kérdéseket éppúgy felvet, mint politikaiakat. A kormány szerint a rendszer kialakítása során elsősorban a városüzemeltetés gazdaságosságát kell figyelembe venni, mert egy jó önkormányzati modell bevezetése komolyan növelheti a források felhasználásának hatékonyságát.
A fővárosi, önkormányzati rendszer megreformálására 3 modellt ajánl az anyag, ami számos kérdést felvet. A jövőben el kell dönteni, a főváros lássa-e el az összes önkormányzati feladatot, esetleg maradjon meg a kétszintű-önkormányzati rendszer a feladatok átcsoportosításával, például a fővároshoz tartozzon az összes infrastrukturális és fejlesztési feladat, a kerületekhez pedig a humánszolgáltatásokkal kapcsolatosak. Netán szóba jöhet egy harmadik verzió is? Amikor a belső övezethez, „city”- hez csatlakozna több, külső kerületi egység.
Ezeket a kérdéseket érdemes lenne a fővárosban megvitatni a fővárosi közgyűlés valamilyen formában történő bevonásával, azonban Kaltenbach Jenő, a Fővárosi Közgyűlés LMP-s képviselője nem tud róla, hogy a legközelebbi közgyűlés napirendi pontjaiban szerepel-e ez a kérdéskör. Ő egyébként furcsának is találja, hogy ilyen fontos kérdésben pontosan azok nem konzultálnak, akiket többek között érinteni fog az új önkormányzati törvény. Mint mondta, közgyűlési álláspont nincs, feltéve ha nem Tarlós nyilvános szerepléseiben elhangzott álláspontja számít annak. Mint azt Németh Zoltántól, a Fidesz-KDNP fővárosi frakcióvezetőjétől megtudtuk, egyeztetésekből és folyosóbeszélgetésekből is kirajzolódik: nagyon sokan egyetértenek abban, hogy bizonyos változtatásokat, „finomhangolásokat” eszközölni kell, mert a fennálló helyzet tarthatatlan. Szerinte példaként említhető a parkolási rendszer, amely biztosan változtatásra szorul, hiszen a jelenlegi széttagoltság sok bosszúságot okoz a budapestieknek és idelátogatóknak.
Kaltenbach arról tájékoztatta lapunkat, hogy első nekifutásra azt hihetjük, a fentebb említett három modell a Fidesz-kormány által lett ez évben kitalálva, pedig nem, mert már az 1990-es évek elején, a fővárosi önkormányzati rendszer továbbfejlesztése idején éppúgy három lehetséges szervezeti modell körül folyt a vita, ami szinte megegyezett a mostani koncepció alternatíváival – melyek lefedik az összes alaplehetőséget. Akkoriban is azon vacilláltak, vagy erős főváros legyen gyenge kerületekkel, vagy éppen fordítva, erős kerületek legyenek gyengébb fővárosi irányítással – majd a Fővárosi Közgyűlés LMP-s tagja hozzáteszi, ezek a problémák és modellek a szakmában már évtizedek óta ismertek.
A közgyűlés megszűnésének Kaltenbach sem szakmai sem politikai racionalitását nem látja. Ám - mint mondja - nem tudni, hogy a modellekhez készültek-e hatástanulmányok, holott nem ártana statisztikai adatokat szolgáltatni arról, hogy melyik modell milyen kihatással lesz a gazdasági-, és társadalmi folyamatokra. Szerinte a központosításnak szakmai racionalitása már van, de politikai nincs.
Szakemberek úgy látják: a centralizációnak előnye, hogy a nemzet erőforrásait néhány célra összpontosíthatják majd, és megvalósítható az egyablakos ügyintézés, amelynek feltételeit egyes álláspontok szerint a hivatalok formális összevonása nélkül is meg lehet tenni. Hátránya közé sorolják, hogy szinte szükségszerűen magával hozza a bürokrácia növekedését is. Ám ha azt akarják, hogy bizonyos változtatásokkal a jelenlegi önkormányzati modell maradjon fenn továbbra is, adótudatos és okosan szervezett helyi társadalomra van szükség.
Horváth Csaba, az MSZP budapesti szervezetének elnöke figyelemelterelést lát a koncepció hátterében, aminek bizonyos részei nagyon rossz irányt mutatnak, és a józan elképzeléssel ellentétesek. „Ez nem más, mint egy szakmai gumicsont bedobása, hogy eltereljék a figyelmet a lényegről és ne folyjék érdemi vita” – hangsúlyozza Horváth, aki szerint irreális lenne, ha felszámolnák a fővárost és a kerületeket, és centralizálnák a hatalmat. Félőnek tartja, hogy az esetlegesen megszűnő kerületekkel új diktatúrát építenének ki, aminek része lenne a Fidesz által vezetett kormányhivatal, amelyben a fideszes főispán a „pártközpontból” kapott utasításokat végrehajtaná, ami gyakorlatilag nem lenne más, mint a tanácsi rendszernek a hortista-rendszerrel való keveredése. De számára az is irreális lenne, ha Budapestet három, nagyobb kerületre szakítanák. Ezt egy 140 évvel ezelőtti kor felidézésének tekinti, amikor is még nem alakult meg Pestből, Budából, és Óbudából a mai Budapest. Szerinte, amúgy sem tudnák a kerületeket megszüntetni a budapestiek ellenállása miatt, majd halkan megjegyzi – bár a Fidesznek szerencsére – úgy sem lenne bátorsága ezt megvalósítani – mert politikai érdekeket sért és a budapestiek sem hagynák.
Tarlós István egy rádiós műsorban kifejtette: ha abból a szemszögből nézi, hogy mi az, ami a várost még működőképessé teheti és politikai konszenzusra ad lehetőséget, akkor az leginkább a komoly feladatátcsoportosítás. Az általunk megkérdezett politikusok is egyazon állásponton vannak, miszerint a feladatátcsoportosítás lehet a legreálisabb és egyben a legidőállóbb önkormányzati modell a jövőben. Horváth jónak tartja, ha a fővároshoz kerülnének a strukturális feladatok, a kerületekhez pedig a helyi érdekek, figyelembe véve az EU irányvonalát, azaz, hogy a döntések a lehető legközelebb szülessenek meg azokhoz, akik érdekében azokat meghozzák.
„A koncepció még képlékeny, mindenki hozzáteszi a javaslatát, elképzelését, minden fővárosi kerületnél le kell szűrni az eddigi tapasztalatokat és véleményt kell alkotni, majd javaslatot tenni”- mondta a hvg.hu-nak Németh, bár szerinte az is lehet, hogy az eddigi verziók mellett egy hetedik lesz a befutó. A felelősséget hatalmasnak tartja, mert – függetlenül attól, hogy a következő ciklusban lesz-e egy pártnak, pártszövetségnek az önkormányzati törvény megváltoztatásához szükséges kétharmados többsége (amire persze mindig kicsi az esély – szerk.) – az önkormányzati rendszernek stabilitásra van szüksége. Ezért Németh még egyszer kihangsúlyozta, nagyon nagy a felelősség, ezért mindezt át kell beszélni és egy időtálló, átgondolt modellt kialakítani, s meggyőződése, hogy a budapesti politikusokban van annyi tapasztalat, hogy mindez sikerüljön.
