A bírói kar körében készülő tisztogatás és a bíróságok feletti kormánybefolyás a jogállam lényegét, a demokratikus berendezkedés szívét veszi célba – írja a Magyar Narancs szerkesztőségi cikke a Fidesz által az alkotmányban rögzíteni tervezett bírói korhatárcsökkentésről.
De hogyan fogja megszállni a Fidesz az igazságszolgáltatást? Hiszen azzal, hogy a bírói elit a földrajzinév-bizottság sorsára jut, a feladatnak csak az egyik része lesz megoldva. Mindenki lép egyet előre a ranglétrán, és a hála pár esetben lojalitást szül majd. De ennél erősebb fegyelmező lesz a félelem. A bírói függetlenség egyik alapvető garanciája az elmozdíthatatlanság: bírót, néhány pontosan körvonalazott szélső esetet leszámítva nem lehet kirúgni. Most ez a feltétel vált esetlegessé a szemünk láttára; és könnyen illúziónak bizonyulhat az a feltevés is, hogy majd a testületen belülről töltik be a januártól megüresedő pozíciókat. Hiába írnak támogató PR-cikket egyes bírósági vezetők, a Párt nem közülük, hanem a kipróbált közigazgatási jogász káderei közül fogja az utódokat kiválasztani. Persze, a végrehajtás útjában állnak még kisebb-nagyobb akadályok, például a jelenlegi főbíró, aki egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezetője - de ez nyilván nem megoldhatatlan probléma. Az ellenzék sajnos nem csinált különösebb cirkuszt az ügyből. Pedig a bírák nyugdíjkorhatárának önkényes és formálisan sem indokolt leszállítása nem pusztán egy újabb jogkorlátozó intézkedés: a bírói kar körében készülő tisztogatás és a bíróságok feletti kormánybefolyás a jogállam lényegét, a demokratikus berendezkedés szívét veszi célba - írja a Magyar Narancs szerkesztőségi cikkében.
