Akiknek nincs cukor a csomagjukban
A szegénység, az éhség, a kifizetetlen számlák miatti szorongás sok magyar család életét keseríti meg. A rászoruló gyerekek egy része keveset, egyoldalúan vagy éppen hétvégente egyáltalán nem eszik. A nélkülözésen egy-egy csomag, adomány segíthet, életmentő lehet, de kérdés, hogy mire elég, s hogyan küzdik át magukat ezeken a napokon, hónapokon, éveken a rászoruló családok. A Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal Tárnokon jártunk.
A cukor, az nagyon hiányzik - mondják szelíden, mosollyal az arcukon azok az édesanyák, akik a tárnoki gondozási központba érkeztek élelmiszercsomagért. Ida, Hortenzia és Anna olyan családok tagjai, amelyek a Gyermekétkeztetési Alapítvány „Mindenki ebédel” programja keretében hétről hétre konzervet és alapvető élelmiszereket kapnak, hogy esténként és hétvégenként is legyen mit a gyerekek elé tenni az asztalra. „Nincs a csomagban cukor, mert a célunk az, hogy olyan dolgokat válogassunk össze, amelyből étel készíthető, ezért lencse, tészta, rizs kerül a családokhoz” - magyarázza Kromek Henriett, az alapítvány munkatársa. Ráadásul egy kiló cukor ma már annyiba kerül, amennyiért egy melegíthető készételt vásárolnak - teszi hozzá.
Tárnokon – és a programban részt vevő nyolc másik településen - fél évig minden péntek reggel osztják a csomagokat a programba került gyerekek szüleinek. A jogosultak jönnek, aláírnak és már el is mennek az adománnyal a szatyrukban. Egy óra alatt általában mindenki elviszi a neki járót. „A tél nagyon nehéz, ilyenkor nincsen se alkalmi munka, se közmunka, mi például havi 29 ezer forintot kapunk a gyerekek után, ennyi az összes bevételünk ezekben a hónapokban” - meséli Hortenzia, aki 4, illetve 5 éves gyermekeivel és férjével él szülei házának egyik szobájában. Férje víz- és gázszerelő, de a téli hónapokban nemigen kap munkát. „Tavasztól jobb lesz, bár bejelenteni sehol sem nagyon szeretnék a páromat” - meséli az élénk tekintetű fiatalasszony. Ő női ruhakészítőnek tanult, de neki sincsen állása. Édesanyja, Ida, tizenhárom gyermeket nevelt fel, kilencen még kiskorúak, a család havi 140 ezer forintból él. „Valamit mindig kapnak enni a gyerekek, olyan nincs, hogy nekik ne jusson, és azért csokoládét, kakaót is igyekszünk venni néha” - meséli. A településen egy helyi pék is támogatja a rászorulókat, minden nap ingyen szétoszt 50 kiló kenyeret. „25 kilót idehoz a gondozási központba, 25-öt pedig a boltjában ad oda a rászorulóknak” - meséli Kürti Miklósné, a központ vezetője. „Ez egy fejlődő település, de itt is vannak rászorulók. Amikor felmerült, hogy pályázzunk a gyermekétkeztetési alapítványnál, a polgármesterünk megkérdezte, hogy jó ötlet-e ez, hiszen vannak rosszabb helyzetben lévő települések is. Én akkor azt mondtam, hogy én azokért a gyerekekért vagyok felelős, akiknek itt van szükségük segítségre, s tartozom nekik azzal, hogy megpróbáljuk” - magyarázza a szakember.
Anna is csomagért érkezik. Ő két tizenéves kislányát őstermelőként próbálja eltartani, de napi megélhetési gondjaik vannak nekik is. Úgy gondolja, helyi programok segíthetnének, hogy biztonságot teremthessenek családjuknak. „Jó lenne például, ha lenne egy földterület, amit megművelhetnének, akiknek nincs munkájuk, és abból zöldség-gyümölcs kerülhetne az asztalra, és még a településnek is jutna” - mesél az ötletéről. Neki is és Idáéknak is azonban komoly tartozásaik vannak. Utóbbiaknál már - annak ellenére, hogy védett fogyasztók - nincs áram sem. „Háromszázezer forintos tartozásunk van, ezért kapcsolták le. Nehéz így. Főleg azért, mert a gyerekeknek esténként tanulniuk kell, s mosni is csak kézzel tudok” - magyarázza. Anna is tartozást görget maga előtt, közel másfél milliót kellene befizetnie az áramszolgáltatónak, mert elmulasztotta a leolvasásokat, miközben a melegházát, ahol növényeket termesztett, fűtötte. Szoktak támogatást kérni alapítványoktól is a befizetésekre, a lehetőségre maguk a szolgáltatók hívják fel a figyelmet, de idén még nem kaptak választ leveleikre.
„Vannak olyan családok is, ahol a gyerek szinte semmit nem eszik hétvégén, s hétfőn kiesik a padból” - mondja Kromek Henriett a több száz gyermek számára ételt biztosító alapítvány tapasztalatairól. Hét közben az óvodában, iskolában kapnak enni a rászoruló családok gyerekei, de a hétvége már problémás. „Ezek a gyerekek sokkal gyakrabban betegek, hiszen az étel hiánya vagy az egyoldalú táplálkozás miatt legyengül az immunrendszerük, hajlamosabbak lesznek a betegségekre, nehezebben gyógyulnak meg” - mondja Henriett, miközben a hátuk mögött csendben fogynak a csomagok. Több évig kapcsolatban voltak daganatos gyermekeket kezelő kórházakkal is, ahonnan az orvosok azért nem engedték haza a kicsiket, mert otthon nem volt biztosítva az étkezésük. „A szegénység akár a gyerekek egészségébe is kerülhet” - mondja.
A szegény családok mellett az alapítvány sincsen könnyű helyzetben, karácsonykor például a korábbi évhez képest a felére esett vissza az adományozott összeg. "A cégek elutasító magatartása az adományok esetében azért van, mert a jogszabályok értelmében technikailag másképpen kell lekönyvelni a támogatási összegeket, mint eddig. Emellett pedig az alapítványoktól további nyilatkozatokat kell beszerezniük, mely szerint az alapítvány vállalkozási tevékenységet nem folytat. Emiatt viszont sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a támogatásuk továbbra is leírható 150, illetve tartós adományozás esetén 170 százalékban, de csak a felsorolt feltételekkel. Az igazolások hiányában, és a körülményes nyilvántartás, valamint a könyveléstechnikai dolog miatt folyamatos félreértés alakult ki a támogatókkal, így inkább nem adományoznak a cégek” - meséli Henriett. Nem tudjuk a világ minden baját a vállunkra venni, pedig egyre több helyről kérnek segítséget - magyarázza. Néhány évvel ezelőtt még ki lehetett emelni, hogy melyek az országban a legnehezebb helyzetben lévő részek, ma már nehéz egyértelműen megnevezni, talán Borsod és Baranya, s persze az északi megyék, na és Pest megye is képbe került - sorolja.
Anna, Ida és Hortenzia is indul. Még beszélgetünk pár szót, miközben szorosabbra húzzák magukon a kabátot. A kérdésre, hogy mikor kerül hús az asztalra, azt mondják, néha hónap elején vásárolnak, beteszik a mélyhűtőbe, aztán előveszik, amikor „alkalom adódik”. Aztán azt kérdezem, mit szeretnének, mi segíthetne rajtuk. Azt mondják, munka, az lenne a legjobb. Meg az, ha valaki kifizetné a tartozásukat, s annak a valakinek részletekben törleszthetnének. A gyerekeiknek majd jobb lesz? A fiatal Hortenzia magabiztosan bólint: igen, úgy kell, hogy legyen. Édesanyja és Anna csendben, törődötten csóválja a fejét. Nem hiszem - ismételgetik felváltva.
| Fel a fejjel! |
| A Gyermekétkeztetési Alapítvány Raiffeisen által támogatott „Mindenki ebédel” programján túl van egy másik is a rászoruló családok támogatására. A „Fel a fejjel!” programba bekerülő családok vállalják, hogy hétről hétre beszámolnak életük alakulásáról, nehézségeikről, ezért cserébe havi 25 ezer forintot kapnak, amit bármilyen élelmiszerre elkölthetnek. A családok támogatásából bárki kiveheti a részét, s ajánlhat fel pénzt a havi támogatás kiegészítésére, fedezésére. Az összes család álnéven szerepel a blogban, mert nem szeretnék, hogy kiderüljön, támogatásra szoruló szegények. |
KA
