Papp István: ''szerencsére nem lőttek hátba"
Ez egy tisztán üzleti szempontból végrehajtott emberrablás volt – fogalmazott Papp István, a Szudánban elrabolt, s három hónapig fogvatartott békefenntartó a Magyar Nemzetnek adott interjújában.
Papp István a lapnak azt mondta: fogva tartása idején azt tapasztalta, elrablói arra koncentrálnak, hogy anyagi hasznot szerezzenek az akciójukból. A békefenntartó az interjúban elmeséli elrablásának körülményeit is: helyi őrökkel védett bérelt lakásából este tízkor vitték el megkötözve kollégáival együtt fegyveresek. Szökni nem tudott, mert az autó hátsó részébe „dobták”. Az első két-három hétben bizonyos szabadságot élvezett, sőt papnak nevezték. Amikor azonban megtudták, hogy katona volt, megkötözték.
Az első napokban abban sem volt biztos, hogy bárki értesült az elrablásáról, ám amikor kiderült, hogy ezt a helyi rádióban bejelentették, tudta, hogy nem akarják azonnal megölni. Azzal is tisztában volt, hogy hosszú folyamatra kell számítania. Műholdas telefonnal tartotta a kapcsolatot tartotta a kapcsolatot az ENSZ-szel, s eleinte naponta beszélhetett velük. A beszélgetésben megerősítette, hogy elrablóit a „moasszír” nevű piramisjáték, és az ezen elveszített pénzük hajtotta.
Elrablói többsége arab volt, akik a szudáni hadsereg egyenruháját viselték, s akiknek az is céljuk volt, hogy ne lehessen őket terroristának nézni. Rendszám nélküli autókkal közlekedtek. „sokszor elmondták nekem, hogy az emberrablást üzletnek tekintik, ebből élnek, én voltam a nyolcadik a sorban, akit magukkal hurcoltak. A háború után ugyanis minden munkalehetőségük elveszett”- mesélte a Magyar Nemzetnek Papp István.
A békefenntartó azt mondja: nem tudja, végül miért sikerült kiszabadulnia, s ennek részleteiről nem is beszélhet. Azt azonban elmesélte, hogy eleinte többször eljátszották a kivégzését az elrablói, s idővel egyre idegesebbek lettek, hogy nem kapják meg a követelt pénzt. Kiszabadulásakor egy földúthoz vitték, ahol egy 500 méterrel távolabb lévő autóhoz küldték. "...rámparancsoltak, hogy fussak. Szerencsére nem lőttek hátba, hiszen a szudáni biztonsági szolgálat emberi vártak rám az autóban"- mesélte.
Papp István azt mondja, a történteket „munkahelyi balesetnek” fogja fel. Szeretne visszatérni Darfúrba – elköszönni és beindítani azokat a programokat, amelyeket elkezdett.