Homoszexuális és leszbikus párok, mint szülők – ez volt a témája az Inter Alia Alapítvány által jegyzett budapesti sajtótájékoztatónak. A Háttér Társaság a Melegekért jogásza, Dombos Tamás szerint a társadalom életében nem csupán az apa, anya, gyerekek családmodell legitim.
A sajtótájékoztatón egy frissen megjelent interjúkötettel és egy Fehér füzet címet viselő, az interjúk alapján készült jogi összefoglalóval ismerkedhetett meg a közönség. A Fehér füzet a gyerekes homoszexuális, illetve leszbikus párokra vonatkozó jogi és társadalmi helyzetet tekinti át.
Az interjúkat készítő Sándor Bea jogvédő, az Inter Alia Alapítvány kutatója azt mondta: az interjúkötet kilenc homoszexuális, illetve leszbikus párral, valamint egy homoszexuális apával készült. A homoszexuális apa gyerekének a mamája leszbikus. A férfi a leszbikus pár jó barátja, a gyereket – akinek a neme az interjúból nem derül ki – főleg a két nő neveli, de apja is aktívan részt vesz a gyereknevelésben.
Úgy folytatta: sok homoszexuális és leszbikus pár szeretne gyereket vállalni. Ennek több módja van: például örökbefogadás, vagy donor igénybevétele. A donor lehet ismeretlen, de az is elképzelhető – lásd a fönti példát –, hogy a donor aktívan részt vesz a gyerek életében.
A Fehér füzetet lektorként jegyző Dombos közölte: a jog a szülőség három szintjét különbözteti meg: az örökbefogadó szülőnek ugyanolyan jogai vannak, mintha vér szerinti szülő lenne. A mostohaszülő a vér szerinti vagy az örökbefogadó szülő élet- vagy bejegyzett házastársa, a legalacsonyabb szint pedig a nevelőszülő. A nevelőszülőség kevesebb jogot biztosít, mint a mostoha-.
Amint az a Fehér füzet utolsó fejezetében is olvasható, Magyarországnak – leginkább a gyerekek érdekében – több idevonatkozó nemzetközi ajánlást is teljesítenie kéne – tette hozzá Dombos. Majd idézte a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság (SEJB) egyik határozatát, miszerint a szexuális beállítottság és a gyereknevelési képesség közt semmilyen összefüggés sincs. Egy másik esetben a SEJB kimondta: a homoszexuálisokat is megilleti az a jog, hogy gyereket fogadjanak örökbe. A SEJB szerint „a család, mint olyan fogalma kiterjed az egynemű párokra is”.
Dombos az idevonatkozó európai jogfejlődést ismertette. Eszerint 1989-ban Dániában bevezették a bejegyzett élettársi kapcsolatot, de örökbefogadási jog nélkül. Később ezt kiegészítették azzal, hogy a pár egyik tagjának vérszerinti gyerekét a másik örökbe fogadhatja, még később pedig engedélyezték a teljes örökbefogadást. Ez a folyamat több európai országban lezajlott azóta.
Újságírói kérdésre Dombos úgy reagált: fölmérések szerint a magyar társadalomnak mintegy egynegyede támogatja az egyneműek házasságát, az örökbefogadást pedig körülbelül 18-25 százalék. Arra hívta föl a figyelmet, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatra 2005-ben huszonöt, 2009-ben már ötvennyolc százalék mondott igent.
Egy másik kolléga arra volt kíváncsi: ez a kérdés ma Magyarországon hány embert érint? „Nem tudni” – jött az egyenes válasz.
A hvg.hu-nak interjú adó Sándor Beát arra kértük, hogy kommentálja a homoszexuálisok és leszbikusok általi örökbefogadás elleni azon érvet, miszerint a fölcseperedő gyereknek nem két apára vagy két anyára, hanem egy apára és egy anyára van szüksége. Egy példát hoztunk: egy házaspár elválik, majd az egykori pár mindkét tagja bepasizik vagy becsajozik – mármint mindketten vagy becsajoznak vagy bepasiznak. Föltételezve, hogy az így kialakult egynemű, illetve vegyes páros négy tagja ragaszkodik a volt házaspár közös gyerekéhez vagy gyerekeihez, továbbá a kvartett egyik tagja sem nem alkoholista, sem nem agresszív, teljesen mindegy-e, hogy a gyerek vagy a gyerekek az egynemű vagy a vegyes pároshoz kerül-e vagy kerülnek-e? A jogvédőnő úgy felelt: igen. „Az az alapvetésünk, hogy ezek az emberek teljesen egyenlők és a szülői minőségük semmilyen összefüggésben sincs a szexuális identitásukkal. Lehetnek jó szülők, rossz szülők, de nem ettől függ. Ha az elvált pár mindkét tagja heteroszexuális kapcsolatot létesít a válás után, a probléma pontosan ugyanennyire jelenik meg.”
Portálunk azon fölvetésére, hogy az előbb vázolt koncepció szerint egy kisfiúnak – bármennyire is szereti őt mindkét mamája – nem árt, ha egy papája is van, aki számára a férfias minta lehet, Sándor Bea úgy reagált: „a gyereknek szerető szülőkre van szüksége”.
A nevelőszülőséggel kapcsolatban Sándor Bea azt mondta: jog szerinti nevelőszülő csak az igazi szülő házas- vagy regisztrált élettársa lehet – tehát válással a nevelői státusz automatikusan megszűnik. Sok homoszexuális vagy leszbikus pár elesik a nevelőszülőségtől, ugyanis – mint ahogy az a megjelent interjúk közül többől is kiderül – tagjai nem kötnek regisztrált élettársi kapcsolatot, „mert olyan félelmeik vannak, hogy ezzel valamiféle nyilvántartásba kerülnek”.
