Tölgyessy: Orbán nem keleti széltoló módjára politizál
Fájdalmas többletterhek nélkül teljesülni tetszik a magyarok megannyi régi vágya: részben a külföldi tőkére kivetett különadó fedezi az érdemi hazai személyi jövedelemadó-csökkentést. Csakhogy lehetséges-e ingyenebéd a világkapitalizmus rendjében? - kérdezi Tölgyessy Péter elemző az MR2-Kossuth honlapján megjelent interjúban.
Ami nemrégen még a kör négyszögesítésének tűnt, most egyszerre lehetséges: látszólag szélesebb társadalmi csoportok közvetlen áldozathozatala nélkül is megvan az érdemleges személyi jövedelemadó-csökkentés fedezete és az elvárt költségvetési hiány - mondta Tölgyessy Péter az MR-1-Kossuthnak adott interjújában.
Az Orbán-kormány most a másfél évvel ezelőttihez képest lényegesen kedvezőbb költségvetési helyzetben, döntően adócsökkentési tervei megvalósítása érdekében választotta a különadók rendszerének kiépítését - mondta az elemző. A rendszerré váló különadók szükségképpen elbizonytalanítják a külföldi befektetőket. Kérdéses például, ki fog eztán mondjuk nagyszabású energetikai beruházásba kezdeni nálunk. Végül, teszi hozzá Tölgyessy, a különadók megszüntetésének fedezetét igencsak bajos lesz a következő választásokat megelőző esztendőben megtalálni.
A kormány a magánnyugdíjpénztáraknak járó nyugdíjjárulék kölcsönvételével nyert sok százmilliárdot csak akkor képes belátható időn belül visszaadni, ha közben emberek százezrei lépnek önként vissza az állami nyugdíjrendszerbe - mondja Tölgyessy, aki szerint az ennek előmozdítására irányuló kampány már neki is indult. Az elemző szerint az 1997-es nyugdíjreform alighanem hibás döntés volt. Ezúttal az állami nyugdíjrendszerre való visszaállás csökkentheti a keresletet a magyar állampapírok iránt, és zavart kelthet a pénzügyi szféra egészében is.
Egykulcsos adó
A gyorsabb növekedésben reménykedő térségbeli országok - Szlovákia, Észtország - szokásos eszköze az egykulcsos adó, míg az erős, beavatkozó állam cselekvésében bízó Orbán Viktor számára ez az adó pusztán eszköz a feltörekvő csoportok támogatására - mondja Tölgyessy, aki rávilágít: a kormányfő magatartásában szó sincs piaci fordulatról, inkább a külföldiek és a hetvenes-nyolcvanas évek óta folytonos hazai elitek kezéből akarja az új nemzeti csoportokhoz áttenni a magyar gazdaság eszközeit. Szerinte Orbán Viktor az alulról jövő, de minden úton-módon felemelkedni akaró sokgyermekes középrétegek, vagyis a saját szemével nézi a világot, szerinte azok kapjanak leginkább segítséget az államtól, akik maguk is igyekeznek felfelé.
Az egykulcsos személyi jövedelemadó önmagában aligha enyhíti a magyar társadalom értékvilágának bajaiból eredő legmélyebb gondjainkat. Mindent egybevetve félő: összes gazdaságfehérítő és növekedésösztönző hatását remélve is a bejelentett teherátrendezés inkább lassítja a hazai gazdaság egészének növekedését - fogalmaz Tölgyessy Péter.
Orbán plebejus demokráciája
A vörösiszap-katasztrófa kivételes élességgel mutatta meg, hogy mit jelent a létező kis magyar kapitalizmus zűrzavarával szemben Orbán Viktor számára a plebejus demokrácia - mutat rá az elemző: a tetterős vezető a gazdasági oligarchák önzésétől védtelen jogállam rendetlenségén átlépve személyesen érvényesíti a nyilvánvalónak gondolt közérdeket. Ha szükségesnek látja, habozás nélkül vesz állami kezelésbe magántulajdont, a parlamentben maga jelenti be a gyanúba hozott felelős letartóztatását. Az elmúlt húsz esztendő megannyi csalódása után a magyarok többsége pontosan ezt: az erős vezető gyors és biztos igazságtételét szeretné végre látni az ellentmondásosan ügyködő magyar jogállam és piaci verseny helyén.
A Fidesz társadalompolitikája egyre inkább rendszerré áll össze, gazdaságpolitikáját hazánkban rég nem látott mértékig közvetlenül politikai rendszerépítő víziója határozza meg, Orbán azt is érti, hogy a közvéleménynek roppant az igénye valami másra, a nyugatos modellel való szakításra - teszi hozzá. Tölgyessy úgy látja, hogy a külföldi elemzők vélekedésével szemben a miniszterelnök nem szokványos keleti széltoló módjára politizál, nem pusztán különösebb következmények nélküli populista szólamokat hajtogat, hanem komolyan hisz küldetésében: a régi közgazdasági tankönyveket olykor egyenesen eldobni javasolva a sok évtizedes piaci reformer irány valóságos antitézisét keresi.
Tölgyessy úgy látja, Orbán a stratégiai dilemmáit tőle megszokottan ismét rohamozással igyekszik feloldani, ám ezzel újra megduplázza a tétet. Ha nem ismer mértéket, nemsokára a külföld előtt a világrendszer elleni féktelen lázadó szerepében találhatja magát. Törekvése akár az egész ország kudarcába is torkollhat. De nem láthatjuk előre a jövőt. Orbán Viktor a választások után is teljesíti az emberek vágyait. Már csak az a kérdés: a magyarok hitei alapján lehet-e boldogulni a nekünk megadatott körülmények között.