A Biszku-ügy jogi háttere
A tudományos kutatás szabadságát is veszélyeztetheti a nemzetiszocialista és kommunista bűnök nyilvános tagadását büntető törvény – írja a HVG cikke.
Évekig küzdöttek a szocialisták a gyűlöletbeszéd kriminalizásáért, április 10-étől aztán a holokauszt tagadását tette büntethetővé az előző parlament. Az MSZP-siker oda vezetett, hogy a Btk. betoldott 269/C szakasza alapján az első gyanúsított Biszku Béla volt belügyminiszter, MSZMP kb-titkár lett. A Jobbik jelentette fel, miután az új Országgyűlés július végén a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadását is besorolta a törvénykönyve pontjába. A rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki Biszkut, amiért az 1956 utáni megtorlásokat jelentéktelen színben tüntette fel, és ellenforradalmat emlegetett.
A szabály számos alkotmányossági és gyakorlati problémát vet fel, mint a korábbi. Nem lehet például tudni, hogy csak a szövegben szereplő nemzetiszocialistákra vonatkozik-e a rendelkezés, vagy ama eszmerendszer magyar megfelelőire, a nyilasokra és a hungaristákra is? Ugyancsak kérdéses, hogy mit jelentenek a „más, emberiség elleni cselekmények”, hiszen ilyeneket a magyar jogrendszer nem ismer, csak bűncselekményeket. A bíróságnak az is komoly fejtörést okozhat majd, ha azt próbálja értelmezni, hogyan lehet olyan mértékben jelentéktelen színben feltüntetni egyes eseményeket, hogy az már büntetendő.
Jelentéktelen színben tünteti-e fel Karsai László, a magyar holokauszt-történetírás egyik legjelentősebb képviselője a roma holokausztot, amikor 4-5 ezer cigány áldozatról beszél? Bársony János kutató ugyanis százezer felettire teszi az áldozatok számát, azaz – ha a bíróság Bársony érvelését fogadná el – Karsaira akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is várhatna. Közel járhat a rendőrségi vizsgálódáshoz Krausz Tamás történész is, akit gyakran vádolnak szélsőjobboldali honlapokon a szovjet munkatáborok, a Gulag-rendszer relativizálásával.
A teljes cikk a HVG Társadalom rovatában olvasható.