Nem vagyunk homofóbok, de a homoszexualitás nem közügy
A magyar társadalom többsége továbbra sem nevezhető homofóbnak. A közvélekedés azt ugyanakkor elutasítja, hogy a melegek ügyéről közügyként lehessen beszélni - állaptíja meg a Political Capital (PC) melegek társadalmi elfogadottságáról szóló elemzése.
A Political Capital elemzése arra jut: mivel a közvélemény elutasítja, hogy a meleg helyzetéről közügyként lehessen beszélni, így továbbra is fennáll annak a veszélye hogy a felvonulásra 2007 óta rátelepedő szélsőjobboldal kisajátítja magának a témát, és így – a romakérdéshez hasonlóan – erősítheti az előítéleteket, továbbá elmérgesítheti a többségi társadalom és a meleg kisebbség viszonyát.
A Nyugat-Európában mára teljesen elfogadottá vált, jelentős turisztikai hasznot hozó melegfelvonulásokat Kelet-Európában, a többségi társadalmak egyelőre képtelenek tolerálni. Magyarországon például mára uralkodóvá vált az a nézet, hogy maga a felvonulás zavarja meg a köznyugalmat és generálja az erőszakos ellentüntetéseket - írja a PC, hozzátéve: ezeket azonban sokkal inkább a szélsőjobboldali csoportok aktivizálódása generálja, hiszen 2007-ig, azaz tíz éven keresztül nem történt rendzavarás a melegfelvonulások alkalmával.
A hazai társadalomban a melegeket elutasítók magukat inkább jobboldalinak tartják, ugyanakkor a teljesen toleráns válaszadókhoz képest nem pozícionálják magukat lényegesen messzebb a politikai bal-jobb skálán. Egyes régiós országokban – például Bulgáriában, Csehországban és Szlovákiában – éppen fordított a helyzet: a legelutasítóbbak jellemzően baloldali beállítottságúak. A melegek társadalmi megítélésében ugyanakkor kevéssé játszanak szerepet a politikai preferenciák. A melegeket és a leszbikusokat elutasítókra sokkal inkább az erősebb vallásosság és a magasabb életkor a jellemző, mint a tudatos jobboldaliság - derül ki az elemzésből. A pártok ezért tartózkodnak attól, hogy látványosan megnyilvánuljanak a melegek ügyével kapcsolatban - állapítja meg a PC.
| Akció-reakció: melegfelvonulások Kelet-Európában |
A kelet-európai melegfelvonulások ehhez képest botrányos, gyakran fizikai erőszakkal fenyegetett eseményeknek számítanak: idén májusban és júniusban szinte mindenhol megzavarták a rendezvényeket: • Litvániában füstbombákkal támadták meg az első balti melegfelvonulást (Baltic Pride). Az ellentüntetőket a rendfenntartók könnygázzal visszaszorították. Felmérések szerint a rendezvénynek a lakosság mintegy háromnegyede szerint nem lett volna helye Vilniusban • Szlovákiában szélsőjobboldali csoportok könnygázzal támadtak a felvonulókra, verbálisan és tettleg is inzultálták őket, emiatt a menet útvonalát módosítani is kellett. Szlovákia egyetlen vezető politikusa sem volt hajlandó arra, hogy szolidaritást vállaljon a megkülönböztetésük ellen tiltakozó melegekkel. Az első pozsonyi pride egyes politikusok részéről inkább negatív reagálásokat váltott ki. Az SNS a felvonulás betiltását követelte. A szélsőjobboldali Szlovák Testvériség pedig ellenrendezvényt helyezett kilátásba Pozsonyban „A család jövőjéért, a perverzek ellen” mottóval • Bulgáriában is heves tiltakozások előzték meg a rendezvényt, de az a szélsőjobboldali csoportok és egy ortodox püspök fenyegetése ellenére, az erélyes rendőri fellépésnek köszönhetően incidensek nélkül zajlott le. A menet pontos útvonalát is az utolsó pillanatig titokban tartották, a szervezők a fesztivál honlapján tanácsokat adtak a résztvevőknek, hogyan előzzék meg az atrocitásokat a felvonulás előtt és után. • Oroszországban június 26-án szerették volna megtartani a melegszervezetek a felvonulásukat, azt azonban a szentpétervári önkormányzat nem engedélyezte • Magyarországon 1997 óta rendeznek melegfelvonulásokat, a politikai közbeszéd fontos témájává csak 2007-től vált a rendezvény, mivel a felvonulókat ekkor érték először atrocitások az ellentüntetők részéről, majd ez a következő években is megismétlődött. Az idei Budapest Pride nyitó napján is volt már egy kisebb atrocitás, a rendezvényt ugyanis szélsőjobboldali aktivisták igyekeztek megzavarni. Világos tehát, hogy a felvonulás körüli utcai rendbontások csak azt követően kezdődtek, hogy a 2006. őszi zavargások után olyan – elsősorban a szélsőjobboldalhoz köthető – tüntetőcsoportok szerveződtek, amelyek azóta is folyamatosan keresik a különböző alkalmakat arra, hogy megmutathassák magukat. Ennek következménye az is, hogy a melegfelvonulásokat megelőző politikai-közéleti diskurzus már sokkal inkább szól a szélsőségesek elleni küzdelemről, a gyülekezési jog, illetve a rendőri biztosítás kérdéseiről, mint a melegek ügyéről. |
Fokozott rendőri biztosítás mellett megkezdődött a Budapest Pride
Kelet-Európa sereghajtó a melegek jogvédelmében
