„Egye fene, most jöjjön a kapitalizmus. Pillanatnyilag én se tudok jobbat. De azt is tudom, átéltem itthon és a nagyvilágban, az se adja ingyen se a parizert, se a Dréhert!” – idézte egy 12 évvel ezelőtti cikkében a HVG azt a szocialista szórólapot, amely egy választópolgár fenti véleményével kampányolt. Az ingyenesség hívószavával elérhető varázslatba azóta sokan beleszédültek. Legutóbb Horváth Csaba.

Demagóg, dilettáns, felelőtlen, nevetséges, marhaság, szakmailag megalapozatlan, kampányblöff – többek között ezekkel a szavakkal minősítették a politikai élet szereplői és a civilek a szocialista főpolgármester-jelölt, bejelentését, miszerint ingyenes lehet a BKV Budapesten. Egészen pontosan úgy szólt az elképzelése: a már legalább négy éve Budapesten élők és a fővárosban tanuló diákok díjmentesen vehessék igénybe a közösségi tömegközlekedést. A dolgot tetézte, hogy igen hamar kiderült: a politikus 2009 decemberében egy reggeli tévéműsorban még úgy fogalmazott a viteldíjak emelése mellett kardoskodva, hogy „minél olcsóbbnak tűnik valami, annál kisebb a társadalmi értéke”.

A politikusok képtelen, hatásvadász ötletei azonban nem pártspecifikusak, s még csak annak sem függvénye a dolog, hogy kormányon vagy ellenzékben van-e az illető. Az egyik leggyakrabban idézett, a kivitelezésig sosem jutott ígéret Horn Gyula nevéhez fűződik. 1997-ben az akkori kormányfő a következőket mondta: „A vasúton, beleértve mind a MÁV-ot, mind a GYSEV-et, 1998. január elsejétől bevezetjük, hogy a 65 évet betöltöttek ingyenesen utazhatnak, ahogy a mostani 70 éven felüliek. Ugyancsak megállapodás van a Malévvel, ennek lényege, hogy az év 5 hónapjában – februárban, márciusban, áprilisban, októberben és novemberben – ingyen, korlátozások nélkül utazhatnak, a többi hónapban pedig az utasforgalomtól teszik függővé, hogy biztosítják az előbb említett korosztálynak az ingyenes utazást. Még tárgyalások zajlanak a BKV-vel és ezt követően néhány vidéki közlekedési vállalattal, valamint a Volán céggel. ...semmiféle költségvetési többletkiadást ez nem jelent”. (Egyes pletykák szerint a politikus Mahartot akart mondani, tehát a sétahajózás lett volna díjmentes, amire azonban nem február a legalkalmasabb időpont.) A költségek – a tervek szerint – a légitársaságot terhelték volna. Nem sokkal később egy finomított változattal állt elő a kormány, eszerint a nyugdíjasok csak Európába repülhettek volna, s a jegyek árának húsz százalékát fizetniük kellett volna. A Horn-kormány nyugdíjasokkal szembeni nagyvonalúságát mindenesetre nem díjazta a választók többsége, s a Fideszt juttatta hatalomhoz 1998-ban.

Az ingyenes utazás vonzerejében őszintén hihetnek a pártok. A Medgyessy Péter nevével fémjelzett Egyetértésben a nemzettel! program 2002 januárjában azt ígérte, hogy a tanulók ingyen közlekedhetnek majd otthonuk és iskolájuk között. S 2005 novemberében még a Fidesz is barátkozott ezzel a gondolattal – legalábbis a fővárosban: a rákövetkező - választási - évtől kezdődően ingyenes bérletet szerettek volna a belvárosi iskolásoknak.

Szintén a diákoknak, s persze szüleiknek célzott üzenet volt 2002-ben korábban a szocialisták Érettségi +3 fantázianevet viselő programelem: eszerint ingyenes nyelvvizsga és jogosítvány is járt volna a maturához. Azt a választást megnyerte az MSZP, s a kormányra került követően már azt is sikerült kiszámolniuk a szocialistáknak, hogy ez nagyon megterhelné a költségvetést, úgyhogy a kormány végül nem támogatta az ingyenjogsit.

Tömegeket lehet megmozgatni az autós kedvezményekkel, gondolhatta a Fidesz 2006-ban, amikor a párt kidolgozta családi gépkocsiprogramját. Eszerint – győzelmük esetén - az ezerhatszáz köbcentinél kisebb autók regisztrációs díját eltörölnék, az éves autópályadíjat pedig megfeleznénk az 1,6-osnál kisebb gépkocsik tulajdonosainak. Az ígéret beváltására a választók nem adtak módot a Fidesznek.

A populista ígéretek között volt olyan is, amelyik megvalósult, ilyen a kismama bérlet, bár ez nem jelent ingyenességet. Rétvári Bence, KDNP-s politikus vetette fel 2007 végén, az SZDSZ az ötlet mellé állt és a szebb napokat látott Hagyó Miklós is felkarolta az ügyet, így egy évvel később már meg is vásárolhatta a kismamák egy bizonyos köre (a gyesen lévők) – a tanuló és nyugdíjas bérletek áráért. Bevezették Budapesten, Debrecenben, s több kisebb városban. A javaslat annyiban hasonlít a többihez, hogy semmilyen forrást nem kell előteremteni, a kedvezményt a költségvetés vagy egy köztulajdonban álló vállalat leendő bevételeinek kontójára osztogatják. (A döntéshozóknak azt sajnos ezzel egyidőben nem sikerült például megoldani, hogy a büszke bérlettulajdonos kismamák babakocsijukkal kényelmesen és balesetveszély nélkül lejussanak a metró aluljárókba, vagy zebrán kelhessenek át valamely forgalmas belvárosi kereszteződésben.) 

Voltak persze egyéb fellángolások is, olyanok, amelyek nem kapcsolhatók a közlekedéshez, de ugyanúgy ingyenességet ígértek. Ilyen volt Torgyán József 1998-as kósza ötlete, miszerint az egészségügyi intézmények és a fegyveres testületek hamarosan olcsóbban vásárolhatnának félsertést. Az ötletről a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is csak az újságokból értesült. A kisgazda politikus élelmiszerjegyet is osztott volna a rászorulók között 1999-ben – így csökkentve, hivatali támogatással a hús- és tejfelesleget.

A nyugdíjasok mellett népszerű célközönség a gyermek – persze közvetve. Számukra ugyanis 2002-ben mind a Fidesz, mind az MSZP ajánlattal állt elő: ingyenes tankönyvet ígértek. Előbbi a középiskolásoknak is. A választások után azonban sem az ingyenes közlekedés, sem a mindenkinek járó ingyenes tankönyv ötlete nem valósult meg. Pedig Révész Máriusz is futott még egy kört: törvénymódosító javaslatot nyújtott be, arra hivatkozva, hogy MSZP választási programjában is szerepelt az általános iskolások számára a tankönyvek ingyenessé tétele, ezért Medgyessy Péter személyes garanciát is vállalt." Sipos János, a szaktárca közoktatási helyettes államtitkára ennek kapcsán úgy nyilatkozott: "2003-ban vannak fontosabb prioritások is, mint hogy valamennyi általános és középiskolás diák ingyen kapja a tankönyveket”. Így később csak rászorulók, nagycsaládosok, fogyatékkal élők kaptak ingyen tankönyvet. A 2006-ban újra előkerült a téma, akkor Pokorni Zoltán, a Fidesz volt oktatási minisztere ígért ingyentankönyvet minden általános iskolásnak, ezzel azonban éppen Orbán Viktor nem értett egyet. Mesterházy Attila is elővette a kampányban, de ő már csak "a neten" ígért - vélhetően ingyen letölthető - tankönyveket.

Ingyenes szív- és érrendszeri gyógyszerek, s csontritkulás kezelését biztosító gyógyszereket ígért Medgyessy Péter a 2002-es kampányban, ám amikor a fideszes Selmeczi Gabriella 2004-ben szóvá tette annak elmaradását, Kökény Mihály miniszter azt felelte: „A [választási program] kiadvány ismételt áttekintése alapján sem találtam arra vonatkozó ígéretet, hogy azt a készítmények teljes gyógyszerkörből való kiragadása, a gyógyszertámogatási rendszer egészének figyelembe vétele nélkül lehetne megvalósítani. Javaslom és kérem Képviselő asszonyt és Képviselő urakat arra, hogy a jövőben, valamely cél megfogalmazását ne tekintsék annak azonnali teljesítését jelentőnek is, hiszen a starttól és célig az út megtételére, időre van szükség”.

De a pártok haladnak a korral, az ígéretek között helyet kapott az internet is. Az MSZP most tavasszal a szavazóbázisának meghatározó részének, a nyugdíjasoknak ígért kedvezményes internet-hozzáféréshez. Ezen túl pedig minden magyar állampolgárnak lakhelytől függetlenül, állampolgári jogon, megfizethető áron elérhetővé kell tették volna a gyors internetelérést – 2014-ig. Tették ezt annak biztos tudatában, hogy nem kell megvalósítaniuk. Később azonban felemlegethető.

Az ingyenebéd-demagógia a jelek szerint pártsemleges, választási győzelmet a legritkább esetben hoz, ha pedig mégis, úgy rögtön kiderül, hogy a választási programokat továbbra sem tanácsos szorosan értelmezni.