Fájdalomtól eltorzult arcú sebesültek hevernek a folyosók félhomályában, a szobákban lázasan dolgozó orvosokat látni, mindenütt az emberi szenvedés képei fogadnak minket. A közelmúltban hivatalosan múzeummá vált Sziklakórház nyomasztó labirintusában jártunk kameránkkal.
Ezrek járták meg a Sziklakórház termeit Budapest ostroma alatt és az ’56-os forradalom idején. Halomban álltak a holttestek, az amputált végtagoknak külön szobát kellett nyitni. A kórházat 300 főre tervezték, de szemtanúk szerint 650-700 embert is bezsúfoltak a termeibe a legkeményebb napokon. A múzeum vezetői azonban nem akarják sokkolni a látogatókat, így a vérfagyasztó jelenetektől megkímélik őket. Igaz, egy-egy leszakadt végtag, égési sérült így is utunkba akad, amíg a barlangrendszerből kialakított folyosókon és szobákban járunk. Bár a kórházban minden olyan, mint a forradalom idején, egy nagy különbség mégis akad: már nem érezni azt a szagot, amely a műtőkből és a kórtermekből áradt – mondta egy idős hölgy, amikor évtizedekkel a forradalom után újra a kórházban járt.
Titokzatos jelek ajtókon és falakon
