2009. december. 15. 14:50 hvg.hu Utolsó frissítés: 2009. december. 18. 16:11 Itthon

Bencze: tartalék üzemmódon az államigazgatás

A romák ellen elkövetett emberölések sorozatának vagy a kiskunlacházi gyilkosságnak a sikeres felderítése mellett a rendőrség idén adós maradt több gazdasági bűncselekmény megoldásával. Erről is kérdeztük Bencze József országos rendőr-főkapitányt, valamint a rendészeti politikáról és az országgyűlési választások előtti hangulatról is.

hvg.hu: Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter lemondása után akadt, aki azt mondta, ön megérdemelné, hogy kinevezzék a tárca élére, mert ezzel megköszönhetnék a rendőrség élén végzett munkáját. Ha felkérik, szívesen ült volna a miniszteri székbe?

Bencze József: Nem vállaltam volna el, mert a szakmát távol kell tartani a politikától, ám a tárca vezetőjeként ezt nem lehet megtenni. A kérdés eldőlt, és hál Istennek fel sem tették.

dr.Bencze József
hvg.hu: A választások előtt néhány hónappal, már beharangozta a Fidesz, hogy a rendőri vezetőknek menniük kell. Hogy érzi, van, amit főkapitányként nem tudott végrehajtani?

B. J.: Azt azért mindenki tudja, hogy sem a miniszteri, sem a főkapitányi pozíció nem nyugdíjas állás. Vezetésem alatt sajnos nem sikerült megalkotni egy öt-nyolc évre szóló, választási cikluson átívelő rendészeti stratégiát, amely kijelölhetné a rendőrség jövőbeli sorsát. Megjegyzem, az államigazgatás az országgyűlési képviselő választásokat mindig megsínyli, mert vagy tartalék üzemmódra kapcsol, vagy felpörög, hogy még az utolsó pillanatban mindent elintézzen. Óhatatlan egyébként ez a bizonytalanság, mert annak eredményétől várják a dolgozók, hogy hogyan lesz tovább. A közigazgatás és különösen a rendőrség esetén a szakmai teljesítmény, egy elvárható lojalitás, a törvényesség betartatása és a pártpolitikai semlegesség kell, hogy az értékítélet alapját adja.

hvg.hu: Nem csak a dolgozóknak, hanem a magas pozícióban ülő rendőri vezetőknek sem biztos, hogy érdekük a szervezeti változás. 

B. J.: Nem tudom, kinek nem szolgálja az érdekét egy program, amely hosszú távon biztonságot ad. Fontos, hogy a politika is támogassa a stratégia megvalósítását, amihez elengedhetetlen a széles politikai konszenzus.

hvg.hu: A rendészet kérdéseivel foglalkozó kutatók a stratégia lényeges elemei közül kiemelik azt, hogy a katonai, tekintélyelvű testületet civilesíteni kellene (demilitarizálni), illetve fontosnak tartják a decentralizálást és a depolitizálást is. Ön hogy vélekedik erről?

B. J.: A három „de” után odatennék egy negyediket is: de nem minden területen és nem minden áron kell a civilesítést végrehajtani. Vannak ugyanis olyan területek, például az országhatáron átnyúló ügyek, amelyeknél decentralizálásra nincs mód. Az nem megoldható, mint a régi időkben, hogy a pandúr megállt a megyehatáron, mert a másik megyében már nem volt hatásköre intézkedni. A demilitarizálásra a rendszerváltás óta húsz évünk volt, és úgy látszik, hogy a tradíciókon nehéz változtatni. Ugyanakkor a határőrség és a rendőrség integrációja során több mint négyezer munkahelyet civilesítettünk. Persze lehetnek a rendszerben további tartalékok, de ahhoz adni is tudni kellene az embereknek plusz dolgokat, hogy ne érezzék úgy, elvesznek tőlük valamit. A civilesítéssel szemben egyébként belülről is volt egy ellenállás, mert a rendfokozatnak kifelé van megbecsültsége, elismertsége, amit a hivatásosok nem akartak elveszíteni. Azt magam is elismerem, hogy a parancs-utasítás rendszere ad egyfajta védelmet a munkában, és megkönnyíti annak az elvégzését és elvégeztetését, de nem gondolom, hogy biztosan együtt kell élni a katonai rendfokozattal.

hvg.hu: És mi a helyzet a depolitizálással?

B. J.: Ezzel maximálisan azonosulni tudok. Azt elfogadom, hogy az aktuális politikai hatalom a miniszter útján irányítja a rendőrséget, az viszont más kérdés, hogy mennyire szólhatnak bele konkrét ügyekbe. A közbiztonság és a rendőrség egyébként olyan napi témák, amelyeket bármikor elő lehet rántani, és beszélni róla, még ha semmi sem történik – éppúgy, mint a fociban –, ezért a választások előtt még inkább napirendre kerül. A közbiztonság az első három nagy téma között szerepel mindegyik párt programjában. A kampányban megfogalmazott szlogenek azonban – tapasztalatom szerint – a kormányzásnál már megváltoznak, hiszen a lehetőségekhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. A mindenkori rendőrségnek pedig középen kell állnia és a pártoktól semlegesnek kell maradnia.

hvg.hu: Az egyik rendőr érdekvédelmi szervezet, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete mégis elkötelezte magát a Jobbik mellett. Mennyire befolyásolja ez a testület megítélését?

B. J.: A szakszervezet és a párt együttműködése miatt az ügyészséghez fordultunk, de még láthatóan semmi sem történt. Azt azért nem gondolom, hogy a pártpolitika benyomulna a rendőrség soraiba, és azt sem, hogy a hatezer fős szakszervezet tagságában szélsőségesek lennének. Inkább úgy vélem, a tagok nem bírnak pontos értesüléssel arról, hogy a szakszervezet vezetése milyen döntéseket hoz. Ezt mutatja az is, hogy értesülésem szerint a tagok közül sem tetszik mindenkinek a Jobbikkal kötött megállapodás, és emiatt már vannak olyanok, akik kiléptek a TMRSZ-ből. Az biztos, hogy mindez nem tesz jót a rendőrségnek.

Rendőri munka, jelentős ügyek, az év bakijai (Oldaltörés)

hvg.hu: A testületet egyes vélemények szerint a romagyilkosságok rossz, legyengült állapotban találták.

B. J.: Ez nem igaz. Folyamatosan átalakuló bűnözéssel kell felvennünk a harcot, és alkalmazkodnunk például a technikai változásokhoz, illetve egyes bűncselekmények nemzetközivé válásához. Egyébként, ha a rendőrség nem a demonstrációkkal van lekötve, akkor többet tud a bűnügyekkel foglalkozni. Emellett jól érzékelhető az is, hogy azokban a megyékben, ahol az integráció után jóval megnövekedett a létszám, ott több rendőrt lehetett a közterületekre kiküldeni, aminek a hatására az utcákon és a tereken az elkövetett bűncselekmények száma jelentősen csökkent.

hvg.hu: Az elavult, emiatt nem túl jó jogszabályi háttér mennyire nehezíti meg a rendőrök munkáját?

B. J.: A politikai döntéshozók a rendszerváltáskor több törvényt bebetonoztak azzal, hogy megváltoztatásukhoz kétharmados többséget írtak elő. Ilyen például a gyülekezési törvény, amely akkor jónak tűnt, ma viszont nem, megváltoztatni viszont lehetetlenség. Mindig lesz elég ok, hogy ne jöjjön össze a módosításhoz szükséges kétharmad. Enélkül viszont a rendőrnek kell értelmeznie a jogszabályokat, mert a bírói jogértékelések az egyes intézkedések kapcsán csak évekkel később születnek meg. Pedig ha gyorsabb lenne az ítélkezés, a döntések helyre tehetnék a jogszabályi hiányosságokat. Mint az egyesülési joggal való visszaélés esetében nincs bírói ítélet, vagy ha van is, mint a Magyar Gárda ügyében a feloszlatásról szóló döntés, azt sem veszik tudomásul. A nagy problémám mégis az, hogy egyes politikusok is megkérdőjelezik azt és támadják azokat, akiknek be kell tartatniuk a bírói ítéletet.

hvg.hu: Milyen panaszok érkeznek a rendőrök munkájával kapcsolatban?

B. J.: Leginkább az intézkedéseket kifogásolják, vagy a demonstrációkon tett lépéseinket panaszolják, de a bejelentések között akadnak olyanok, mint hogy az illető nem kapott elég időt a feloszlatott demonstrációról való távozásra. Ez pedig annak ismeretében, hogy kilenc percen át tartott a rendőri felszólítás, igencsak elgondolkodtató. Egy nap körülbelül 18 ezer rendőri intézkedés történik, míg a panaszok száma néhány ezerre tehető. Egy évben!

hvg.hu: Mely nyomozásokra a legbüszkébb?

B. J.: Természetesen a romák elleni gyilkosság felderítése, hiszen az iszonyatosan nagy munka volt, és egyben presztízskérdést is jelentett számunkra. Nem minden évben néz szembe ilyen üggyel a rendőrség. Aztán az év nagy nyomozásai közé sorolom a kiskunlacházi Nóri gyilkosának a megtalálását és a Magyarok Nyilai szervezet tagjainak elfogását, amivel több országgyűlési képviselő ellen irányuló súlyos támadást akadályoztunk meg.

hvg.hu: Nem említett nagy volumenű gazdasági jellegű bűncselekmények felderítését. Mi ennek az oka?

B. J.: Az ilyen típusú ügyeknél, amelyeket mindig körülleng a politika légköre, szakértői nyomozás zajlik, hogy minél megalapozottabban tegyük meg a szükséges nyomozati lépéseket és az esetleges gyanúsításokat. A BKV, az EMFESZ, illetve a többi eset is mind nagyon szövevényes, így megérteni sem egyszerű őket. Ráadásul megosztott a dolog abban, hogy a pénzügyi bűncselekmények egy részében nem is mi járunk el, hanem a vám- és pénzügyőrség.

hvg.hu: Szerencsés ez?

B. J.: Ebből a székből is úgy látom, mint korábban a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága rendészeti főigazgatójaként, hogy a vám- és pénzügyőrségnek a rendőrségnél több ponton van köze a gazdasági, pénzügyi folyamatokhoz. A nyomozásokban pedig más típusú felderítőmunkát végez. Ők nyugodtabban járhatnak el az ügyekben, hiszen náluk ritka az, hogy azonnal kellene valamire reagálniuk.

hvg.hu: Visszatérve a sikeres ügyekre, azok mellett akadtak hibák is, mint a tarnabodi fiatalok meggyanúsítása, a Magyarok Nyilaihoz kötött robbantásos videó vagy Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány nyilatkozata. Ezeknek, így az év végéről visszatekintve milyen tanulságai vannak az Ön számára?

B. J.: A tarnabodi esetben tanúvallomás és szakértői vélemény alapján hozta meg a bíróság a szabadságot korlátozó kényszerintézkedést a bűnösség megállapítására vagy annak tisztázásának időtartamára. Ezeknek a bizonyítékoknak a hitelét sem az ügyészség, sem a bíróság nem kérdőjelezte meg. Amint kiderült az előzetesben lévők ártatlansága a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat ügyében, onnantól a gyanúsításuk megszűnt és szabadlábra kerültek. A robbantásos videó nem rendőrszakmai baki volt, hanem inkább kommunikációs mellényúlás. Az ügyben a szükséges intézkedéseket megtettük. Pásztor Albert nyilatkozata nem volt szerencsés, mert félreértésekre, félremagyarázásokra adott okot. Ugyanakkor a gyors vizsgálat tisztázta, hogy a kapitány nem követett el semmiféle jogsértést, megtörtént és eredményesen felderített bűncselekmények elkövetőiről számolt be. Egy újságírói kérdésre azonban nem kellő körültekintéssel válaszolt, ezért figyelmeztettem. A hibát egyébként azok követik el, akik a meglévő problémát a szőnyeg alá akarják söpörni. Igenis beszélni kell a roma-kérdésről, és velük közösen megoldást kell találni az integrációra, miközben nem lehet egy etnikai csoport minden tagját megbélyegezni.

Viszony az ügyészséggel és az esztendő összegzése (Oldaltörés)

Az év bűnügyi adatai
Az eltelt 11 hónap adatai alapján idén 6 százalékkal kevesebb az ismertté vált bűncselekmények száma az előző év azonos időszakához képest. A közlekedési helyzetben jelentős javulás – 14 százalékos csökkenés mutatkozott, és az ittas vezetés is visszaesett, még pedig 12 százalékkal. A balesetekben életüket vesztettek száma 960 körül alakult idén, amivel az Európai Unió Fehér Könyvében található elvárásnak hazánk megfelelt. Az emberölések terén némi stagnálás mutatkozik, ezeknek az ügyeknek a felderítettsége 95 százalékos. Mérséklődött a garázda esetek száma, és minimálisan a könnyű testi sértéseké is. 2008-hoz képest mintegy 15 ezerrel visszaesett a vagyonelleni bűncselekmények száma; ezen belül is a betöréseké 29 és a gépjárműlopásoké pedig 13 százalékkal. A gazdasági bűnügyek terén stagnálás mutatkozik. Ezekkel szemben a tavalyi évhez képest idén több fegyveres rablás történt. A 2009-ben elkövetett mintegy 40 ATM-lopás kétharmada sikertelen volt, részben azért, mert a lopás közben a pénz elszíneződött, így a megszerzett bankjegyeket nem tudták használni a tettesek.
hvg.hu: A Rendőrségi Igazgatási Központra leadott lövések ügyében és más esetekben is - akár az UD Zrt. kapcsán - hogy alakul a rendőrség és az ügyészség közötti együttműködés?

B. J.: Az ügyészséggel korrekt az együttműködésünk, amelyből semmit sem von le az a tény, hogy néhány ügyben eltérő a szakmai álláspontunk. Sok esetben ez nem más, mint sajtószenzáció, és nem beszélnek arról a sok tízezer ügyről, amelyeket közösen oldottunk meg.

hvg.hu: Miként fordulhat az elő, hogy valaki nem hajtja végre a parancsnok utasítását, gondolok itt Bozsó Zoltán ügyére? (A budapesti főkapitány rendészeti helyettese egy létesítménybiztonsági vitában nemet mondott felettesének, Samu István dandártábornoknak, az ORFK rendészeti főigazgatójának, s emiatt úgy volt, hogy távoznia kell, de végül a helyén maradt – a szerz.) Az állomány szemében nem volt ez visszás, nem gondolhatták, hogy végül is mindent meg lehet tenni?

B. J.: Az említett ügyben feljelentést tettem, s az ügy jelenleg bírói szakban van. Bozsó Zoltán szakmai munkája és felkészültsége elvitathatatlan, ugyanakkor tudni kell, hogy a jogszabályok őrmesterre és tábornokra egyaránt és egyformán vonatkoznak.

hvg.hu: Jövőre milyen programok, fejlesztései tervek valósulhatnak meg?

B. J.: Továbbvisszük a Rend és Biztonság programot és a Cselekvési Programot. Az utóbbi keretében a hallgatók – akiknek a létszámát emeljük – több gyakorlati képzésen vesznek részt. A fejlesztések terén elindítottunk egy két éves projektet. A 2,5 milliárd forintos beruházás révén korszerűsítjük a bevetésirányítási rendszert, hogy a rendőrség reagálási ideje csökkenjen. Jövőre Budapesten hajtjuk végre a fejlesztést, 2011-ben pedig az egész országban. Továbbá nem rég vásároltunk 500 digitális alkoholszondát, végrehajtottuk a gépjárműpark cseréjét, amelynek részeként 800 gépkocsi beszerzése még folyamatban van. Mindezt egy igen feszített gazdasági helyzet ellenére tudtuk végrehajtani. Emellett előkészítettük azt a hatmilliárdos projektet – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal és a Rendőrtiszti Főiskolával közösen –, amelynek révén egy korszerű irodai elhelyezés és képzési-oktatási központ jöhet létre a Kerepesi úton.

hvg.hu: Ön mit szól Krémer Ferenc szociológus azon véleményéhez, hogy sok rendőr húsz év után is nosztalgiával tekint arra a „tekintélyre”, amit a diktatúrában birtokolt, vagy az, hogy több mint tíz százalékuk a szélsőjobboldaltól várja a rendőrség problémáinak megoldását?

B. J.: Nem értek egyet a kutatóval. Mivel a rendőrség állománya nagyon fiatal, az átlagéletkor 27 év körül van, így nem tudnak visszaemlékezni a rendszerváltás előtti időszakra, és mint említettem, nem hiszem, hogy a Jobbikkal együttműködést vállaló szakszervezet tagjai szélsőségesek lennének. Megjegyzem, én szívesebben élek egy jogállamban, még ha jelenleg akár nehezebb is a sorsom, mint egy puha diktatúrában.

Hirdetés