"Navracsics Tibor és Semjén Zsolt frakcióvezető uraknak hadd ajánljak egy idézetet: A felelősség különös dolog. Csak egyetlen személy birtokolhatja. Megoszthatod másokkal, de a rád eső rész ezzel nem lesz kisebb. Átruházhatod, de akkor is veled marad. Elháríthatod, de nem lökheted el magadtól" - így hangzott Mesterházy Attila egyik, rá oly jellemző hangvételű beszéde a parlamentben tavaly novemberben. Jellemző, mert átböngészve a parlamenti jegyzőkönyvet, az MSZP frissen kijelölt miniszterelnök-jelöltjétől számtalan hasonló, moralizáló, idézetgyűjteményekből ellesett példázatot találunk. A fenti beszédet egyébként „szórványos derültség” követte a Fidesz soraiban. "Dr. Navracsics Tibor tapsol, és fejével Gyurcsány Ferenc felé int: Felolvastad már a miniszterelnöknek is?" – olvasható a parlamenti jegyzőkönyvben. 

Lendvai Ildikó keddi nyilatkozata szerint a szocialista elnökség egyhangúlag döntött Mesterházy Attila jelölése mellett, s bár a legutolsó pillanatban a sajtó még Kovács László leköszönő uniós biztos lehetséges jelöltségét is felvetette (őérte  állítólag a Mesterházyval fagyos viszonyban lévő Gyurcsány Ferenc lobbizott), végül egyetlen jelöltet küldtek a választmány elé. Talán éppen azért, hogy megakadályozzák a 2004. évi események megismétlődését. Akkor Gyurcsány Ferenc alaposan meglepte az MSZP-potentátokat, jobb kampányával őt választották miniszterelnöknek, jóllehet a szűk elnökség favoritja Kiss Péter volt. 

Hétfői cikkünkben arra igyekeztünk választ kapni, hogy mit keres a politikában Mesterházy Attila, hogyan jellemzik őt azok, akik mellette töltötték életük egy részét, valószínűsíthetően miért eshetett rá a párt választása és milyen produkciót várnak tőle szimpatizánsai és ellenlábasai. Ehhez kapcsolódóan lapoztuk fel a parlamenti jegyzőkönyveket, s néztük át összesen 136 felszólalását. Közülük kilencvenkilenc  2002 és 2006 között,  harminchét pedig az utóbbi három évben hangzott el.  

A karrierpolitikusnak aposztrofált ifjú jelölt leginkább a külpolitikát és az ifjúságpolitikát érintő kérdésekben hallatta a hangját. Beszédeiben a "nagy nemzet" toposza több helyen felbukkan. 2007 márciusában például azt mondta politikustársainak: „a külpolitikának talán az egyik legfontosabb prioritása a következő időszakban a nemzeti érdek képviselete kell legyen. De a nemzeti érdeket sok esetben nagyon nehéz definiálni, nagyon nehéz úgy meghatározni, hogy az valóban a valós nemzeti érdeket képviselje, de természetesen kis országként, (...) - teszem hozzá - nagy nemzetként ezt a munkát csak szövetségesekkel tudjuk megtenni, amihez mindenképpen nyitott külpolitikára van szükség.”

A konkrétumok megfogalmazása nem kenyere a politikusoknak. Nincs ezzel másként Mesterházy sem. A lózungokat viszont biztonsággal ismételgeti. 2007 márciusában például azt találta mondani: „A rendszerváltás nagyon sok minden jót és sajnos nagyon sok rosszat is hozott a magyar egyesületi szektornak, hiszen az a változás, ami megtörtént, azt eredményezte, hogy nagyobb szabadsága lett az egyesületeknek, hiszen megszűnt a központi irányítás, megszűnt a központi akarat. (…) Magyarország nagyon kevés dologban nagyhatalom, de a sportban egészen biztosan az, éppen ezért nemzeti érdekünk az, hogy ezt a felkészülést biztosítsuk, és hogy az egyesületeink továbbra is ugyanolyan eredményesek, ha nem eredményesebbek lehessenek, mint amilyenek az elmúlt években voltak."

Az ifjúszocialista szereti, mintha szisztematikusan keresné a bölcselkedő sorokat. Az egyik kedvence például Sir Charles Higham, aki az első olyan parlamenti képviselő, akit lovaggá ütöttek Nagy-Britanniában. Tőle többször is citálta ugyanazt a gondolatot,  miszerint: "Kilencven százalékban mindannyian egyformák vagyunk, és csak tíz százalékban különbözünk. A baj az, hogy amikor bírálunk, elfeledkezünk erről a 90 százalékról, és csak a 10 százalékra figyelünk." (Figyelmébe ajánlhatunk egy másik szirupos Higham-mondást: "Az emberek megfeledkeznek a szolgálat eszméjéről, pedig mi mindannyian szolgák vagyunk, s nem lehetünk mind elnökök és királyok. Világszerte terjed az eszme, miszerint mi mindannyian kis istenek vagyunk. Azok vagyunk, persze, de a legtöbben – mint egy lepkebáb – az istenné válás előtti állapotban rekedünk.”)

Navracsics Tiborral "élő kapcsolatot"  tart fenn Mesterházy. 2006 novemberében is hozzá intézett egy idézetet: „…engedjék meg, hogy egy szó szerinti idézetet ajánljak Navracsics Tibor frakcióvezető úr figyelmébe. Ez az idézet az együttműködés címszó alatt van, egy Ann Schott-idézet, és így hangzik szó szerint: 'Nos, kisfiam, az úgy van, hogy ha neked van egy tízesed, meg nekem van egy tízesem, és ezeket kicseréljük, neked is lesz egy tízesed, meg nekem is lesz egy tízesem. De ha nekem is van egy gondolatom, és neked is van egy gondolatod, és ezeket kicseréljük, akkor neked is két gondolatod lesz, és nekem is két gondolatom lesz'". 2007-ben a Jövőnk esélye, a gyermek címmel folytatott parlamenti vitában is felszólalt, akkor "a vita a tudás cseréje, a vitatkozás pedig a tudatlanságé" – gondolatával búcsúzott a hallgatóságától.

Tavaly decemberben a szélsőségek ellen szólalt fel az országgyűlésben. „Sokféle erőszak van, és sajnos nem mindegyik minősül bűncselekménynek. De egyértelműen mindegyik rombol, megaláz és sérüléseket okoz. Szavak, jelképek, szimbólumok kisajátítása is minősülhet lelki terrornak és virtuális erőszaknak. Nekünk nemcsak felelősségünk, hanem konkrét lehetőségünk is van, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot. Ehhez persze nemcsak törvényekre van szükség, hanem belátásra is, hogy még csak hallgatással sem támogatunk ordas eszméket és másokat félelemben tartó magatartásformákat” – mondta.

Idén válságkommunikációval és szakértői kormánnyal kellett kiállni a nagyközönség elé, s Mesterházy is komolyabb szerepet kapott: frakcióvezető és alelnök lett. Áprilisban ezt mondta: „Mi, MSZP-frakció vállaljuk ennek a feladatnak a terhét, mert szeretjük a hazánkat. Kétszáz hazafi ül itt körülöttem, mögöttem (közbeszólások a Fidesz soraiból: Jaj!), akik kellően bátrak ahhoz, hogy tegyenek a nemzetért, és ne csak a népszerűségi mutatókat figyeljék. Azt szeretném a képviselőtársaim figyelmébe is ajánlani, hogy a sors vagy a Jóisten – attól függ, hogy ki miben hisz – ismét ránk rótta ezt a nehéz terhet, mint 1995-ben. Éppen ezért arra fogom biztatni az MSZP-s képviselőtársaimat, hogy álljanak e mögé a program mögé, és merjünk kormánypártiak lenni.”

Júniusban már kérésre fogta a dolgot:  „…tisztelt képviselőtársaim, akkor arra viszont szeretném önöket kérni, hogy legalább azokat a hazaszerető embereket, akik a megoldásért kívánnak dolgozni, hagyják, hogy tegyék a dolgukat, hiszen ez szolgálja a magyar nemzet érdekét, még akkor is, ha ma ezek népszerűtlen, nehéz intézkedések. Mi ennek ellenére vállaljuk ezt a felelősséget, és vállaljuk ennek minden terhét. Mi ezt a munkát 2010 tavaszáig egészen biztosan folytatni fogjuk a magyar emberek érdekében. És ha ma még működnek is azok a leegyszerűsítő, populista üzenetek, amelyekről önök beszélnek, el fog jönni, tisztelt képviselőtársaim, az igazság pillanata (Dr. Ángyán József: El, el!), amikor önök megfizetik a népámítás politikai árát.”

Szeptemberben az ellenzéki belátásra apellált: „Azt gondolom, zárásképpen annyit hadd kérjek az ellenzéki képviselőktől, hogy próbálják meg legalább ebben az évben, a válság ebben az időszakában kicsit háttérbe szorítani a pártpolitikai érdekeiket, és jobban tekintsék a nemzet érdekét, ezért támogassák és segítsék a kormányt ebben a válságkezelésben, mert ez a magyar nemzet érdeke, ez az itt élő emberek érdeke”.  Egy idézet ide is jutott: „Zárásképpen egy idézetet is hadd ajánljak az önök figyelmébe, Ady Endre írta valahol, ami így hangzik: 'Ha valaki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, a feltétlen szabadságnak, hazaáruló. Még akkor is, ha reggeltől estig a Himnuszt énekli'".

S ha minden az előzetes tervek szerint történik – márpedig ez most már szinte garantált –, akkor jó eséllyel számíthatunk arra, hogy Mesterházy a hivatalos jelölést követő beszédében ismét egy-két elgondolkoztató  idézettel  ajándékoz meg bennünket. 

KA