Két éve ugyanígy támadtak egy pénzszállítóra
A hazai fegyveres pénzszállító rablások legbrutálisabb támadása volt a szeptember 18-án éjjel fél egykor végrehajtott bűntett, ami végül nem járt sikerrel. Szinte teljesen azonos volt ezzel a két évvel ezelőtti rablási kísérlethez, amikor szintén tüzet nyitottak az ugyancsak az M1-es autópályán haladó pénzszállító páncélautóra. Könnyen lehet, hogy mind a két támadást ugyanaz a társaság követte el.
Ma a pénzszállítók elleni támadások nyújtják a legnagyobb pénzszerzési lehetőséget a bűnözőknek. A fegyveres rablások nehézfiúi ugyan nagy részben börtönben ülnek, de a büntetőeljárásokba be nem került társaik folytathatták megszokott életmódjukat.
Ezt az összefüggést azért is hangsúlyozta a hvg.hu-nak egy vagyonvédelmi szakértő, mert szükségesnek tartaná, ha az eddigi pénzszállító rablásokat – legyen az sikeres vagy balul elsült – sorra elemeznék a nyomozók. A rendőrök így az elkövetők módszereire és kilétére vonatkozóan hasznos információkat nyernének. „Mintegy száz-százhúsz rablót kellene összeírni, akik között szerepelnének azok is, akik már szabadultak” - mondta a szakértő.
A páncélautó szélvédője. Biztosra akartak menni. © MTI |
A hvg.hu-nak nyilatkozó szakértő a történtek alapján úgy látja, hogy ezek a rablók fejleszthették tovább módszerüket, s hatalmas tűzerővel csaptak le egy héttel ezelőtt a Group 4 pénzszállítójára az M1-es autópálya 35. kilométerénél. A hadifegyvernek számító AK 47-esekből vagy Kalasnyikovokból több tárat lőttek el a pénzszállítóra, majd a rendőrségi gépkocsira. A gépfegyverek acélmagvas lövedékei pedig úgy mentek át a páncélautón, annak motorterén és kerekein, mint kés a vajon. Ezzel mozgásképtelenné tették a gépkocsit. Csak emiatt állt meg a pénzszállító, az őröknek ugyanis ki van adva, hogy ilyen szituációban söpörjék le a támadókat maguk elöl az útról.
Mivel ezt most nem tudták megtenni, a pénzszállító kísérői kiszálltak a páncélautóból, hogy a csuklyás és golyóálló mellényt viselő fegyvereseknek elmagyarázzák, nem tudják odaadni a kocsiban lévő pénzt. Az ugyanis egy többszörösen páncélozott részben van elhelyezve, s azt flex-szel sem tudják átvágni. A bűnözők azért tettek egy próbát: nekiestek a járműnek, de a kiérkező rendőrök, majd az arra haladó határőrségi kocsi visszavonulásra kényszerítette őket.
A menekülők egy külföldi rendszámú Audival oldottak kereket. Ez nem is az ő autójuk volt, vagy legalább is nem az ő nevükön volt, és a rendszám is hamis lehetett. Akár így, akár úgy, az biztos, hogy az autót minél előbb el kellett tüntetni a valószínűleg háromfős társaságnak, hiszen a jármű alapján találhatják meg őket a legkönnyebben. Vagy egy tó mélyén pihen az Opel és az Audi, vagy egy elhagyott tanyán rejtegetik.
Ez elengedhetetlen a fegyveres rablók akciói során. Egy, a takarékszövetkezetekre szakosodott bűnöző például gondosan ügyelt arra, hogy a támadásoknál használt járművét, egy terepmotort az alkalmas helyen parkoló kisteherautóra feltolhassa, s ő a négykerekűvel továbbhajtva ne legyen gyanús. Nem is bukott le addig, amíg a kétkerekűvel egy rablás után balesetet nem szenvedett.
A szeptember 18-i támadással – meglepő módon egy időben – Romániában is azonos módszerrel követtek el egy pénzszállító rablást. A külföldi rendszámú autó miatt felmerült, hogy a magyarországi eset végrehajtói más ország állampolgárai is lehettek. Mindenesetre a támadás után a biztonsági emberek arról számoltak be, hogy magyarul szóltak hozzájuk.
Hazánkban egyébként már több pénzszállító elleni támadás írható román állampolgárok számlájára. Az első nagy rablást is románok követték el, 1994-ben a Budakeszi úton. Mára viszont a magyarok és a külföldiek is továbbfejlesztették módszereiket, ráadásul még gátlástalanabbak lettek, így módszer alapján nem igen lehet a nációk között különbséget tenni.
Az M1-es autópályán történt támadás tetteseinek megtalálása nehéz feladat elé állítja a rendőröket. Ezért a testület és a Group 4 is két-két millió forintos nyomravezetői díjat tűzött ki, ettől várva a tettesek mielőbbi megtalálását és felelősségre vonását.
