A bevetésirányítási rendszer kialakítására már történt ugyan kísérlet az 1990-es évek második felében, de akkor a III. kerületi kapitányságon elhelyezett – mintegy 100 millió forintból megvalósított – egység nem volt hosszú életű. „Régi elgondolásom volt, hogy újra létrehozzuk a bevetésirányítást, amelynek révén még gyorsabban és szakszerűbben reagálhatunk a bejelentésekre” – beszélt az előzményekről Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány.

Budapest főrendőre elmondta, a komoly informatikai fejlesztést igénylő irányítási központot az igazságügyi és rendészeti tárca által biztosított mintegy 150 millió forintból hozták létre a BRFK Teve utcai épületében, a korábbi ügyeleti központ helyén. „Az új egységhez befutnak azoknak a térfigyelő kameráknak a képei, amelyeket az önkormányzatok és a rendőrség együttműködése alapján a kerületi kapitányságok működtetnek.”

Figyelő szemek – mindent látnak © Stiller Ákos

Akadnak azonban olyan térfigyelő kamerarendszerek, így a VIII. kerületi, amelyeket még tíz évvel ezelőtt telepítettek, és már nem kompatibilisek a bevetésirányítás informatikai rendszerével. „Ezeknek a végpontjait nem tudtuk behozni” – közölte a főkapitány. A hvg.hu úgy tudja, hogy kimaradnak látókörükből olyan, kamera által megfigyelt területek is, amelyek térfigyelő rendszerének működtetését magáncégek végzik, mint például a XIII. kerületben a Reál Véd Kft.

Jelenleg a főváros 350 területére kapnak rálátást a bevetésirányítási központban, persze egyszerre csak 10-20 helyszínt figyelhetnek meg a falra elhelyezett monitorokon. „Szeretnénk a rendszerhez csatlakoztatni majd azokat a kamerákat is, amelyeket a tervezett aluljáró-felújítások során fognak kihelyezni. A térfigyelők mellett egyébként az integrált rendszer részét alkotja a város digitális térképe, illetve az EDR-rádiórendszer, amely a járőrök pontos helymeghatározását teszi lehetővé.”

„Eddig a központi ügyeletre érkezett bejelentést a kerületi kapitányságra továbbították, ahol az ügyeletes vagy felvette a telefont, vagy sem, esetleg csak hosszú várakozási idő után tudta a bejelentő hívását fogadni, s utána kért csak intézkedést a saját járőreitől” – ecsetelte Tóth Gábor a hosszú intézkedési idő okát.

Ezzel szemben a jelenlegi felállás úgy néz ki, hogy a hívásokat – a budapesti régiók (belvárosi, észak- és dél-budai, észak- és dél-pesti) szerint – fogadják a telefonos ügyeletesek. A számítógépen rögzítik az adatokat, amelyek megjelennek a bevetésirányítók gépének a monitorján is. Ők küldik ki a járőröket a helyszínre, és ha szükség van rá, értesítik a mentőket vagy a tűzoltókat is. A bevetésirányító az egész folyamatot dokumentálja is, hogy minden visszakereshető legyen. „Ez régen nehézkesen ment” – vallotta be a főkapitány, megjegyezve, hogy ezentúl az informatikai rendszer a statisztikákat is elkészíti, ami könnyebbé teszi majd a munka értékelését, azzal együtt, hogy milyen időszakban, mely területeken érdemes járőröknek lenniük.

Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány szemléli a várost – rajta kívül 600 kamera is figyel © Stiller Ákos

Tóth Gábor nem titkolta azt sem, hogy az első időszakban előjöttek a gyerekbetegségek is, amelyeket folyamatosan korrigálnak. Ezek egy részére az igazi megoldás csak újabb, milliókba kerülő fejlesztés lenne. „Bízom abban, hogy a szükséges 150 millió forintos anyagi keret a rendelkezésünkre áll majd, mert az összeget semmiképpen sem fogjuk elvenni az olyan fontos bűnmegelőzési programokból, mint például a DADA. Emellett a rendszer bővítését jelenthetik az olyan, egyben a bankok biztonságát is szolgáló tervek, hogy a pénzintézetek alaprajzait is elhelyezzék a bevetésirányítás informatikai rendszerében. Ehhez azonban további, nem csak a BRFK-t érintő megállapodásokra van szükség. „Első körben az is jó volna, ha a bankoknál kihelyezett külső térfigyelő kamerák is be lennének hozzánk kötve” – vázolta a főkapitány.

A bevetésirányítási főosztályon körülbelül száz fő teljesít szolgálatot, ami egy váltásban 20-25 embert jelent. A beosztottak kiválasztásában – mivel konkrét bevetésirányítás-képzés nincs a magyar rendőrségen – az játszott szerepet, hogy kinek milyen ügyeleti tapasztalatai vannak. Így leginkább a kerületi ügyeletes tisztek közül kerültek be emberek a főosztály állományába. A budapesti főkapitány hangsúlyozta: a bevetésirányítók rendelkezéseit a kerületi járőrparancsnokok nem írhatják felül. „Ehhez persze meg kellett adni a megfelelő jogosítványokat, amihez az ügyeleti osztály hatáskörein és feladatkörein kellett módosítani a BRFK belső működési szabályzatán belül.”

Arra a kérdésre, hogy a főosztály létrehozása nem csak látszatintézkedés-e a fővárosban meglévő járőrhiány elfedésére, Tóth Gábor nemcsak határozott nemmel válaszolt, hanem kijelentette, az új egységgel a hiányt nem tudják eltakarni – ez jelenleg 900 rendőrt jelent –, viszont orvosolhatják a helyzetet olyan értelemben, hogy az intézkedéseket gyorsabbá tehetik a járőrök megfelelő irányításával. 

Csak szigorú biztonsági intézkedéseket követően léphettünk be a bevetésirányítási központba, amely első ránézésre tűnhetne tévéstúdiónak is. Hatalmas monitorok a falakon, velük szemben félkör alakban foglalnak helyet az ügyeletes rendőrök. A kijelzőkön látni, hogy hány beérkező hívás van éppen folyamatban, hányan várakoznak és mennyi ideje. Ottlétünk alatt a várakozók száma három-négy körül alakult, egyszer ugrott csak fel hatra.

„A bevetésirányítási központ technikai rendszereit a 2006-os zavargások után állítottuk fel” – magyarázta kérdésünkre Jánosik István alezredes. „Napi 4-6 ezer hívás érkezik, s az új infrastruktúra felállítása óta – bár a teljes rendszer még alig egy hónapja üzemel – máris valamelyes csökkenést tapasztaltunk. Nagy különbség a régi változathoz képest, hogy korábban az illetékes kerületekbe futottak be a segélyhívások, ezért előfordulhatott, hogy kapacitáshiány miatt sokáig kellett várakoznia a telefonálónak, illetve történt olyan is, hogy az ide-oda kapcsolások miatt egyszerűen „elveszett” a hívás a rendszerben. Ez ma már nem így van, kettéválasztottuk a hívások fogadását és a bevetésirányítást, így a telefonok már valamennyire szűrten érkeznek. Ettől függetlenül a beérkező hívásoknak a 30-35 százalékában van szükség érdemi intézkedésre. Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy olyan ügyekben keresnek bennünket, amelyek miatt nem lenne szükség rendőrökre. Például unatkozó nyugdíjasok vagy szórakozó gyerekek. De előfordult már olyan is, hogy a szülők kivették a SIM-kártyát a mobiltelefonból és odaadták a 2-3 éves gyereknek játszani. Csakhogy a segélyhívó számokat akár így is lehet hívni egy mobilról, ezért, ha ügyesen nyomogatja a gyerek a gombokat, megeshet, hogy felhívja a 107-et, vagy a 112-t. Problémát jelentenek a hiányos jogi ismeretek is, amikor a telefonáló nincs tisztában azzal, hogy a rendőrök milyen ügyekben járhatnak el, s olyan indokkal keresik a bűnüldöző szervet, amellyel máshová kellene fordulniuk (például gépjármű kötelező biztosítása).”

Napi 4-6000 hívást kapnak © Stiller Ákos

Jánosik István szerint érdekes tendencia figyelhető meg a segélyhívások alakulását illetően. Ünnepnapokon és nagyobb rendezvények napján, de teliholdkor, illetve furcsa módon a csütörtöki napokon is megugrik a hívások száma.

A bevetésirányítók a rendőrség saját fejlesztésű szoftverének segítségével látják a bejövő hívás helyszínét, illetve a városban mozgó járőrök pozícióját, így ha azonnali intézkedésre van szükség, a legközelebbi egységet mozgósítják. Budapesten egy átlagos napon mintegy 600 járőr teljesít szolgálatot, akiknek a helyzetét az autókban elhelyezett GPS-modulok, illetve a gyalogos járőrök övén lógó digitális EDR-rádiók jelzik. A jelek alapján a bevetésirányítók szűrhetnek az egységek státuszára (intézkedést folytat, hívásra válaszol stb.), különböző munkaszervezési csoportokra, például egy-egy kerülethez tartozó, vagy a városban szabadon tevékenykedő központi egységekre, illetve például a rendőrautók rendszáma alapján is kereshetik a kollégákat.

A bevetésirányítási központban a falon függő óriási képernyőkön az ügyeletesek a főváros térfigyelő kameráinak egy részét is nyomon követhetik. Jánosik István információi szerint Budapesten jelenleg mintegy 600 kamera üzemel, igaz, ezek közül a rendőrség „nem látja” mindegyiknek a képét – mint ahogy azt a hvg.hu-nak Tóth Gábor főkapitány is megemlítette.

Jánosik István alezredes szerint a bevetésirányítási központ működésének megkezdése óta csökkent a beérkező hívások száma © Stiller Ákos

„A jövőben szeretnénk bekötni ide a BKV körülbelül 160 kameráját is” – fejtette ki az alezredes. „A felvételeket egyébként – hacsak nincs szükség valamelyikre egy eljárás során – 72 óra leforgása után törlik.”

A térfigyelő kamerák mellett a különböző események biztosítására kirendelt, úgynevezett mobil vezetési pontok, illetve nagy kiterjedésű tömegrendezvények esetén a levegőben köröző rendőrségi helikopterek kameráinak a képét is láthatják az ügyeletes bevetésirányítók. Az alezredes elmondása szerint a külföldi városokban alkalmazott modelleket nem lehetett volna egy az egyben átvenni Budapesten, mivel más rendszerekkel dolgoznak, emellett más a szervezeti felépítés és a város sajátosságait is szem előtt kell tartani egy ilyen infrastruktúra megalkotásakor. A rendszer egyébként többszörösen biztosítva van áramkimaradás és külső behatolás ellen, a rendőrök szerint csaknem lehetetlen behatolni a bevetésirányítási központba, amelynek zavartalan működését saját áramforrás és szellőztető biztosítja. 

„A rendszer képes egy kijelölt terület méretének meghatározására, ezen kívül a lehetséges menekülési útvonalakat is ki tudja számolni” – tette hozzá Jánosik. „Ez azt jelenti, ha bejelentés érkezik, hogy a tettes például gyalog menekül a tetthelyről, a számítógép meg tudja határozni, hogy mekkora sugarú körben keressék a helyszínre érkező egységek.”

Ottlétünk alatt a központba befutó térfigyelő kamerák képein láthattuk a Greenpeace környezetvédő szervezet demonstrációját, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal előtt tartottak. A rendőrség mintegy két órával a demonstráció kezdete után – a parlament rendeltetésszerű működésének akadályozására hivatkozva – feloszlatta a környezetvédők akcióját.