"A besúgóval ellentétben a párttitkár élet-halál ura volt"
Ítélethirdetés nélkül zárult szerdán a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az a hat órán át tartó büntetőper, melyet Kiss László alkotmánybíró magánvádas eljárás keretében indított Ungváry Krisztián történész ellen. Kiss rágalmazásért és becsületsértésért szeretné Ungváryt elkaszáltatni, annak az Élet és Irodalomban, illetve Tabajdi Gáborral közösen írt „Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990” című könyvében megjelent, Kissre nézve kellemetlen állításai miatt. Ítélethirdetés június 29-én várható.
Az Élet és Irodalom (ÉS) 2007. május 18-i számában megjelent nagydolgozatában Ungváry többek közt az állította Kissről , hogy a nyolcvanas évek első felében a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (JATE ÁJK) MSZMP alapszervezeti titkárhelyetteseként aktív részt vállalt egyetemi hallgatók hatalomtól független Dialógus békecsoportja elleni föllépésben. Az ÉS-béli publikációnak egy részletesebb és lábjegyzetelt változata jelent meg 2008 tavaszán, az Elhallgatott múlt részeként.
Mint Kiss ügyvédjének előadásából kiderült, az alkotmánybíró főleg a következő állítások miatt indított rágalmazás címén magánvádas eljárást:
- a nyolcvanas években a JATE ÁJK oktatójaként Kiss László rendszeres és kollegiális kapcsolatban állt az állambiztonsággal;
- ő szedette le a Dialógus plakátját az egyetemi tacepaóról;
- általában is a kemény kéz politikáját vitte a Dialógussal szemben;
- egy, a Hírszerzőnek adott tavaly áprilisi interjúban Kisst „hangulatjelentéseket írogató volt párttitkárnak” titulálta.
Ungváry Krisztián © Horváth Szabolcs |
A tanúként kihallgatott Kiss László azt mondta: fia esküvőjének napján jelent meg az ÉS inkriminált írása. „ Megfagyott körülöttem a levegő, az esküvőn a násznép csak ezzel volt elfoglalva.” Kiss László az egész cikket szemenszedett hazugságnak minősítette. Mint mondta, arra kérte Ungváryt, hogy mutassa meg a bizonyítékait, „de csak az információs jelentéseket tette le az asztalra, amelyek komolytalan dolgok voltak” . Kiss a 2006 novemberében az Ungváry által, III./III-as múltja miatt leleplezett Tudós-Takács Jánost idézte: a történelmi ismereteit tekintve jelentős kihívásokkal küzdő , emellett Szálasi- és Hitler-revidiátor (Tudós-)Takács ugyanis sztalinista módszereket alkalmazó történésznek és „fölkészületlennek” tartja Ungváryt.
A tanúk nagy része – többségükben Kiss pécsi egyetemi ismerősei, volt tanítványai vagy munkatársai – az alkotmánybíró mellett szólalt föl. A nyolcvanas évek első felében a JPTE ÁJK-n tanuló Hubay Gábor például önmagáról azt állította, hogy anno a Dialógus szimpatizánsa volt, de emiatt az egyetemen soha semmilyen kár sem érte. Az MSZMP egykori egyetemi alapszervezeti titkára, Gáspár János szerint kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint a Dialógussal foglalkozni. „Nem tudok róla, hogy a pártbizottság információt adott volna az Állambiztonságnak a Dialógusról” – fogalmazott tanúvallomásában. „Amit Ungváry Krisztián írt, az aljas rágalom” – tette hozzá. .
Teljesen ellentétes tartalmú volt az eddigiekkel a Dialógus pécsi egyetemi szervezete egykori spiritusz rektorának, Heindl Péternek a tanúvallomása. Ő ezt ki is mondta: „Amit Ungváry Krisztián tényként leír, az helytálló. A következtetésekkel lehet vitatkozni, de én a következtetésekkel is egyetértek. Hogy egy történész konkrét adatokból milyen következtetéseket von le, az nem bírósági ügy.” A ma 49 éves jogász és történelemtanár vallomásának egy részét írásban tette meg, s ezt a részt a bíró, Stummer Attila fölolvasta. Heindl többek közt ezt írta: „Annakidején a dialógusosok és a KISZ-esek között is általános volt a nézet: Kiss László képviselte azt, hogy nem szabad kesztyűs kézzel bánni a Dialógussal és azt mindenképp föl kell számolni. Határozottan emlékszem Gelencsér Imre KISZ-titkárral való beszélgetésünkre az egyetem folyosóján, miután az előző délután a faliújságra kirakott Dialógus-plakát hűlt helyét néztem. Odajött hozzám és elmondta, hogy a plakátot Kiss László utasítására neki kellett leszednie. Azt is elmondta – és erről nem csak ő beszélt akkoriban –, hogy Kiss László az, aki a Dialógussal szembeni határozott fellépést az egyetem különféle hivatalos fórumain szorgalmazza.”
Válaszában Kiss László a 36./1994-es alkotmánybírósági határozatra hivatkozott, mely szerint a véleménynyilvánításnak vannak külső korlátai: senki sem sérthet emberi méltóságot, jó hírnevet, becsületet.
A per vége felé a felek egyre kevésbé tudták kordában tartani az érzelmeiket; a tárgyalóteremben teljes hangzavar uralkodott. Mielőtt azonban teljesen elszabadultak volna az indulatok, a bíró berekesztette a tárgyalást. Folytatás június 29-én, ekkor már ítélethozatal is várható.
A hvg.hu még a per megkezdése előtt interjút készített Ungváry Krisztiánnal. Ungváry úgy fogalmazott: az ÉS-ben és az Elhallgatott múlt…-ban azt írta le, hogy „nemcsak az állambiztonság végzett bomlasztó, lejárató, kiszorító intézkedéseket, hanem ebben a pártnak is szerepe volt, például a párt is információs hangulatjelentéseket állított össze” . Hozzátette: az MSZMP is működtetett hálózatot, a pártvezetők kapcsolatban álltak az állambiztonsággal, sőt: az állambiztonság pártirányítás alatt állt. Ungváry szerint sokkal súlyosabb azoknak a felelőssége, akik nem besúgóként, ügynökként dolgoztak, hanem pártbéli hivatásukból, önként vállalták a föladatot. A besúgójelölteket ugyan általában nem zsarolták nyíltan, de azt nem tudhatta az illető, hogy milyen következményekkel jár, ha nemet mond. A párttitkár – a besúgóval ellentétben – élet és halál ura volt, „adott esetben a párthatásköri lista alapján sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint az intézmény hivatalos vezetője” .
A hvg.hu kérdésére Ungváry azt mondta: az ÉS-cikkben megemlített Gyurcsány Ferenc csak mellékszál. „Van, aki a rendelkezésére álló teret teljes mértékben negatívan használta ki és van, aki kevésbé. Gyurcsány Ferenc esete az enyhébbek közé tartozik. Amikor őt az állambiztonság megkereste, nem vállalkozott együttműködésre. Képviselte ugyan a KISZ politikáját, de nem az emberek háta mögött.”
Ami saját esélyeit illeti, Ungváry szerint nem lehet kiszámítani , hogy elítélik-e, vagy fölmentik. „Az én elítélésen hallatlan jogsérelem lenne. Azt bizonyítaná be, hogy Magyarországon nem volt rendszerváltás.” Kiss Lászlóval is szerettünk volna interjút készíteni. Az alkotmánybíró annyit mondott: az ítélethozatalig nem kíván nyilatkozni.
Szegő Péter
