Az első világháborúban a Doberdóért megvívott Isonzó-csaták mindkét féltől aránytalan véráldozatot követeltek. A híres 1. honvéd gyalogezred a 3. Isonzó-csatában állományának felét, a hatodik csatában háromnegyedét veszítette el. A közös, osztrák-magyar hadsereg halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban 179 ezer katonát veszített, 50 százalékuk magyar volt.

Az Isonzó vidéke vérrel megtartott földje volt a magyar katonáknak: az 1917. október 24-én kezdődött 12. isonzói csatában a nyugati frontról átvezényelt német egységekkel szétverték az olasz alakulatokat, amelyek egészen a Piave folyóig menekültek.

Az I. világháborúban Magyarországról több mint hárommillió katona vonult be és 530 ezren haltak hősi halált (15,7 százalék). A hősi halottak nagy része az olasz fronton Doberdónál és az orosz fronton Galíciában esett el.